Volt egyszer még egy koncert…
Megpróbálok visszaemlékezni felejthetetlen koncertélményeimre, ezúttal a kisebbekre.
Ha jól gondolom, még a középiskolás évek végén a Piramissal kezdődött minden, abban biztos vagyok, hogy Újpesten a Megyeri úti stadionban hallottam őket először. Az aréna teljesen alkalmatlan volt koncert tartására, a pálya közepén állt a színpad, messzire a lelátótól, nem tudták rendesen kihangosítani a koncertet, a közönség távol, a lelátókon ült.
Azokban az időkben az „ifjúság” panaszának megszólalása, „Nincs egy hely…” forradalminak tűnt, hiszen nem a sorok közé csomagolva, hanem direktben hangzott a „rendszerkritika”. Hazugság volt. Mert a legkisebb probléma a „hely” hiánya volt, ugyanakkor a szabadság hiányáról mélyen hallgatni kellett.
Révész Sándor kiválásával a zenekar végképp leszállópályára került. A kilencvenes évek elején a Budapest Sportcsarnokban voltam egy nosztalgiakoncertjükön, az sem tett rám túl mély benyomást. Részlet a koncertből (Becsület).
Sokat jártam Korálra. Balázs Fecó talán a Taurus örökségének továbbvitelére gondolva alapította meg zenekarát. Abban az időben a Korál rengeteget koncertezett, egyik évben a Balaton körül a V’Moto-Rock-kal turnéztak, egy jeggyel két koncertet élvezhetett a közönség.
Azt a pécsi koncertjüket sem fogom elfelejteni, amikor a Pollack Mihály Főiskola kollégiumának ebédlőjében léptek fel, a bejutásért közelharcot vívtunk. Szóltak a dalok: Anyám, vigasztalj engem, Szólíts meg vándor, A kőfalak leomlanak, Válaszra várva… A Korál profi zenekar volt, Dorozsmai Péter emlékezetes dobszólókkal ajándékozta meg a közönséget!
Kiűzetés a paradicsomból bár nem jó minőségű felvétel, mégis érdemes belehallgatni!
Balázs Fecó (Forrás: Fortepan.hu)
A Hungáriának egyetlen koncertjén voltam, de az megtöltötte a Népstadiont! _Nagyon emlékezetes előadás volt, hatalmas show. Ugyan az „őszinte kőkemény rockot” favorizáltuk (mekkora hazugság volt ebben az összetételben az „őszinte”…), közben a Hungária és belőle sarjadt R-Go, Dolly Roll maradandót alkotott! Ők „csak” szórakoztattak, nem váltották meg a világot, mégis a mai napig szólnak a dalok! Ha leül egy házibuli, elég benyomni a Csókkirályt, a Hotel Mentolt, a Limbó-hintót, a hangulat újra felforrósodik!
Fenyő Miklós a hőskorban (Fortepan.hu)
Nem sok KFT koncerten jártam, de azok mind emlékezetesek maradtak. Televíziós könnyűzenei fesztiválon ismerhette meg őket a nagyközönség, a Bábu vagy című dalukat adták elő, egészen különlegesen koreografált előadás volt. A négy zenész bábukánt mozgott, a hangzásvilág és a dalok gondolatisága is eltért az akkori irányzatoktól.
A KFT is felejthetetlen dalokat alkotott: Tea, Macska az úton, Afrika, Bál az Operaházban, Volvo, stb. Uránvárosban volt a koncert, titokban felvettük magnóra. Laár András rövid versikéket szavalt a dalok között:
„Lócámon az ülepem,
Ülepemen vágás,
Én vagyok a kubikus,
De nem megy az ásás”.
Fotó: Facebook.com
Réges-régi koncertek kapcsán ezeket a zenekarokat tudtam fedezni – a teljesség igénye nélkül. Az alap a P.Mobil, Beatrice, Hobo Blues Band volt, később Európa Kiadó. Ezeknek a zenekaroknak a koncertjeire nagyságrendekkel többet jártam, mint a többiekére együttvéve. Az egyetemi évek alatt Pécsett nagyon sok koncert volt, alig volt olyan hétvége, hogy nem tudtunk elmenni valamelyikre.
A sorozat befejező részében megpróbálom majd felidézni a Népstadionban tartott gigakoncerteket.
Címlapkép: Morning Brew on Unsplash
Viszonylag hosszabb írás jelent meg a mai Magyar Nemzetben a Korál hőskoráról, akit érdekel a magyar rocktörténet, annak érdemes elolvasnia. Balázs Fecó is elkapta fertőzést, imádkozunk gyógyulásáért!
Néhány nap különbséggel hunyt el az Omega két zenésze, Benkő László és Mihály Tamás. Végtelenül szomorú vagyok, feldolgozhatatlan ez innen nézve… Nyugodjanak békében!
Az Égi Zenekar talán már a beállást végzi, gyűlnek a rajongók is… nem kell sok idő, mi is ott leszünk…
Nyugodjanak békében,Egy óriási zenekarban zenéltek,milliók szerették Őket.
Fecó eltávozott.Nehéz felfogni az utóbbi hetek tragikus eseményeit.
Nyugodjon békében!
Nem pont koncertélmény részemről,de mindenképp megszólít a téma. Piramis: számomra ők a progresszív (és lázadó) rock megtestesítői.Az 1. lemezük bombaként robbant1.Úgy kell ezt érteni,hogy a Piramis előtti kor,majd a Piramis utáni kor… Nem tudom ki és miért hozta össze ezt a csapatot,de akkorát ütöttek,mint a vasököl-ugye azt tudjuk,az oda üt,ahova köll. Sajnos sose voltam koncertjükön.Egyrészt 10-11 évesen hova mehettem volna,amikor meg mehettem,akkor már nem volt Piramis. Révész Sándor számomra nagy kérdőjel.Szeretem a dalait,voltam koncertjén-tetszett-ahol a közönség női része a személyiségétől volt elvarázsolva Ennek egyértelmű jelei voltak,a nejem is elnyomott egy vau-t,amikor levetette a fehér inget és csak atlétában nyomta a dalokat… Gallai Péter zseniális billentyűs volt,nagyon bírtam . A többiek,Závodi Janó kivételével eltűntek számomra a zenei világ tengerében.Somról sajnos tudunk,Miki ugye viszi tovább a Piramist,ami már messze nem az,amit elképzelünk Piramis névről. A KFT zenekar -lehet őket újhullámosnak titulálni?-stuntén megfogott.Az említett Bábu vagy és a dal vizuális előadásánál csak a zenekar hangzása tett rám nagyobb hatást. Bevallom,szerzeményeik zöme szövegileg eléggé „érdekes” témákat feszeget (pl.Macska az úton),de a basszus szekció megszólalása nekem nagyon bejött,ahogy Laár András zseniális gitárjátéka és a gitárhangszíne is. Korál is valahol eléri a progresszív rock határát,megtűzve a dallamosság lágy mivoltával.Ezt a szüleim generációja visszaigazolja a következő,a Homok a szélben c.daluk nyilvánosan agyonjátszott hallgatása révén: -jó ez a dal,csak ne lenne olyan hosszú hajuk-mondták a szülők,elismerve a dal fülbemászó melódiáit,talán táncdalfesztivál győzteseként (?). Dorozsmai Péter „A Dobos”.Ennyi. Hungária.Vannak fasza dolgok tőlük (és persze a szétágazó csápzenkaroktól is),Fenyő Miki sok téren az Európai rakadilit veti elénk szerzeményeiben. Sajnos sose… Read more »
Ami a Piramist illeti, utólag eltérő érzéseket hív elő. Révésznek nagyon szeretem a szólókarrierje idején született dalait. 1993-ban (!) jelent meg első albuma, remek dalokkal (Vigyázz a madárra, Nem tudtam, hogy így fáj, kedvencem a Porto Morellos). Az első Piramis album borítóján egy piramis tortaszeletbe harapó lány látható; telitalálat volt, mert azonnal asszociációkat keltett, akár a zenekarra, akár az édességre; erotikus töltése sokkal elegánsabb volt, mintha egy banán került volna a képre… A KFT-t valóban „újhullámos” jelzővel illették, annyiban jogosan, hogy dallam- és szövegviláguk, hangszerelésük teljesen eltért a megszokottól; a dalszövegek játékossága, mély gondolatisága is frissítette az akkori trendeket. Még mindig nagy élvezet számomra hallgatni szerzeményeiket. Ahogyan írtam, a Hungária nem akarta megváltani a világot, ez üdítő dolog volt akkoriban. Azt látnunk kell, hogy produkcióik mögött virtuóz zenei tudás állt, bár a jampik a limbót himbálták, ez csak látszólag volt egyszerű. A magyar popzene velük teljes; magam az R-Go csikidam stílusát is szerettem, a kollégiumi diszkók elképzelhetetlenek voltak a Megy a lány… nélkül, felforrósítva a hangulatot. Tagcserék, „átigazolások” mindig voltak, bár… az Omega Presszerék távozása után állandó maradt, és a Ismerős Arcok is húsz éve együtt van. Szívesen írtam volna az LGT-ről, több koncertjükön voltam, például a Nyugati pályaudvar csarnokában is; igazi különlegesség volt, egymás után többször megtelt a hatalmas tér, nagyon nagy élmény volt! A zenekar dalai is csúcsminőségűek, nekem megvan első albumuk, a Frenreisz, Laux, Barta, Presszer négyes a magyar rockzene egyik legjobb zenei anyagát alkotta meg. Az LGT összes albuma ínyenceknek való csemege. Még a Miniről szerettem… Read more »
Az utolsó bekezdésre egy téma:Freddie Mercury sztorik,könyvek féltucatja biztosan megjelent ilyen-olyan nézetekből.
Egyet olvastam,általános szemszögből megközelítve a művész pályafutását,mellőzve a részleteket,pikánsabb képalkotást róla és a zenekarról.
Mercury mindent megtett abból ami ott fel van sorolva,talán a vendéglátózást és a hangszer letételét kivéve.
Ez ilyen szakma.Horváth Charlie pályája ,illetve a róla megjelent könyv ennek mintaképe.Olyan dolog ez,mint maffiózónak lenni.Nem biztos,hogy megéred a nyugdíjkort.
Az a híres nevezetes „Bábu vagy”, amellyel a KFT berobbant a popzene élvonalába: https://youtu.be/pesltOMIuxA