Emlékeim szerint, annak idején Pécsett, a Balokány-ligetben voltam Bikini koncerten. Igaz, akkor még Nagy Feró énekelt, már megjelent a XX. Századi Híradó című korszakos albumuk. Az előadás nyolctizedében azonban Beatrice dalok szóltak.

D. Nagy Lajos belépésével teljesen megváltozott minden, új felfogásban szerzett, sajátos stílusú dalok születtek. Dallamosak, fülbemászók. Abban egészen biztos vagyok, hogy a „Nehéz a dolga a katonának…” már elkészült mikor bevonultam (1987), unalomig hallgattuk, de el kell ismerni, aki a dal szövegét írta, telibe találta a sorkatona életérzését. A többi dal is nagyon ott volt, számos alkotás beépült a magyar rocktörténet óriásai közé. Talán az sem véletlen, hogy az Ismerős Arcok Utolsó című albumán is hallhatunk egy Bikini feldolgozást (Szeretlek).

Ilyen előzmények után vettük az irányt a Barba Negrába, rekkenő hőségben. Előzenekar a B52 volt, rendes, zúzós rockzenét játszottak, köztük egy Dinamit dalt is. (Volt egy azonos nevű újhullámos külföldi zenekar, jó emlékeim vannak róla, a streaming szolgáltatóknál megtalálható az 1979 című albumuk.)

A Bikini másfél órás koncertet adott, szünet nélkül szóltak a dalok. A szépszámú közönség remek hangulatot csinált, a rocknagymamik egy része eksztázisban tombolta végig az előadást. Én is nagyon jól éreztem magam, az összes számot ismertem, annak idején a rádióadók is sugározták. Egy dolog volt furcsa, a Bikini szerzeményei elképzelhetetlenek voltak számomra szintetizátor nélkül, de a színpadon ezúttal basszus- és szólógitár, szaxofon, dob jelent meg a hangszerek közül, de én néha mégis hallani véltem szintetizátort. A zenészek zseniálisak, fantasztikus volt a felsorolt hangszerek megszólalása. Azt gondolom, érdemes volt elmenni, kicsit felidézni a korábbi évtizedek muzsikájának egy szeletét. Innen visszatekintve, azok a boldog békeévek voltak, nemcsak a muzsika miatt…

Néhány fénykép és egy koncertrészlet őrizze az este emlékét, íme: