Skip to content
A MI PILVAXUNK
  • Archivum (2009-2018)
    • A Napba Öltözött Leány – rockopera 2006. július 1.
    • Fontos írások 2009-2010
      • Miért pont a Kormorán? (2009)
      • Lélekvesztő
      • Eljő az ősz…
      • Mese a léghajóról, a földrajztanárról és a végítéletről
      • Csepregi szilánkok – beszámoló a III. Ismerős Arcok táborról
  • Volt egyszer egy kávéház
  • Márványasztalok mellett…

Mese a léghajóról, a földrajztanárról és a végítéletről

Mese a léghajóról, a földrajztanárról és a végítéletről

1.

Egyszer volt, hol nem volt, heted hét országon is túl, volt egyszer egy iskola. Ebbe az iskolába járt a Világ Legrosszabb Osztálya, ahogy az lenni szokott, őket adta a sors Méhes tanár úrnak, aki a Világ Legjobb Földrajztanára volt.

Tavasszal történt, hogy a földrajztanár osztálykirándulásra akarta vinni a Világ Legrosszabb Osztályának nebulóit, hogy mindarról, amit az órákon tanított, a valóságban is meggyőződhessenek. Az utolsó órán – mint már annyiszor – a vásott gyerekek úgy felbosszantották a tanár urat, hogy mikor hazament, lefeküdt, elaludt, mérgében és fájdalmában megszakadt a szíve.

Azonnal az Úr ítélőszéke elé került, aki csodálkozva kérdezte tőle:
– Mondd, miért álltál elém, nincs már dolgod odalenn?

Majd megnézte a naplót – mert mindenkiről vezetnek egyet odafönn – látta, hogy a tanár úr lapján sehol egy szekunda. Méhes tanár úr így felelt:
– Sok haszontalan gyereknek akartam megtanítani a Föld csodáit, de nem érdekli ezeket már semmi! – panaszkodott.

Az Úr éktelen haragra gerjedt és összehívta az Angyalok Gyűlését, mert elhatározta: ha odalenn így mennek a dolgok, akkor most eljő a Végítélet Napja. Az angyalok helyeseltek, a Tanár úr meg azt gondolta magában:
– Miattam és a vásott nebulók miatt?

Az Úr olvasott gondolataiban és így felelt:
– Nem miattatok, a döntés századok óta érik bennem, de most már látom, nincs remény, hogy odalenn megváltozzanak a dolgok! Van valakinek hozzáfűznivalója? – fordult az angyalok seregéhez.
Lakott a Mennyben három angyal, úgy hívták őket, hogy Hit, Remény és Szeretet. Előléptek és így szóltak az Úrhoz:
– Mennyei Atyánk, ha adnál még egy esélyt, mi megpróbálnánk segíteni. Küldd vissza a Földrajztanárt, adj nekünk egy napot. Ha nem változik meg semmi, akkor legyen meg a te akaratod!
Az Úr elgondolkozott és azt mondta:
– Ám legyen, de egy földi nap múlva itt legyetek, és ha nem jártok sikerrel, itt a végítélet, ez az utolsó szavam!

2.

Reggel Méhes tanár úr kipihenten ébredt. Úgy rémlett neki, mintha valami nagyon különös álmot látott volna, de akármennyire is törte a fejét, nem tudott visszaemlékezni rá. Eszébe jutott, hogy osztálykirándulásra indulnak, gyorsan összeszedte holmiját és sietett az iskolai gyülekezőre. Az osztály már ott randalírozott az iskola sportpályáján. Az igazgató néni odament hozzá, jó utat kívánt, majd bemutatott neki három új gyereket, akik évközben váltottak iskolát:
– Ezt a kislányt Hit Helgának, ezt a fiút Remény Robinak, a másik fiút pedig Szeretet Szilárdnak hívják.
Méhes tanár úr kezet szorított velük és azt mondta nekik:
– Mintha már találkoztunk volna valahol?
– Talán álmodban láttál bennünket! – felelték kórusban.
Hétre várták a buszt, de az csak nem akart jönni. Helga, Robi és Szilárd elvegyültek a gyerekek között, kergetőztek, dobálóztak. Nyolckor kikiabált az ablakon az iskolatitkár:
– Most táviratoztak a busztársaságtól, elromlott az utolsó busz is, elmarad a kirándulás!
A gyerekek csalódottan legyintettek,
– Ilyen a mi formánk, mondták.
Az osztály legrosszabb gyereke így háborgott dühében:
– Legközelebb léghajót rendeljenek, az nem robban le!
Helga meghallotta és felkiáltott:
– Akkor menjünk léghajóval! Gyertek, álljunk körbe, fogjuk meg egymás kezét és mindenki nagyon erősen gondoljon arra a léghajóra, amivel utazni szeretne!
Nagy csend lett és a Világ Legrosszabb Osztálya – ki tudja miért – hallgatott Helgára. Mikor kinyitották a szemüket, már az udvar fölött lebegett egy hatalmas vászongömb, szövete hosszában piros-fehér csíkozású volt, a kast erős fából fonták és ott állt benne Méhes tanár úr, keménykalapban, szigorú tekintettel.
– Na, mire vártok? – kérdezte.
– Beszállás!
A Világ Legrosszabb Osztálya megszeppenve lépett be a kasba.
– Léghajóval megyünk osztálykirándulásra? – csodálkoztak

Méhes tanár úr még soha nem vezetett léghajót, úgy emlékezett, hogy valamivel melegíteni kell a ballont, hogy az fölszálljon. Erre gondolt, amikor a léghajó magától felemelkedett és a Világ Legrosszabb Osztályának leesett az álla a látványtól. Maguk alatt hagyták a várost, látták a Föld legszebb folyóját, amint hegyek között áttörve délre kanyarodik, kettéválik és úgy öleli körül a szigeteket, Szentendreit, Margitot, Csepelt; ahogy emelkedtek egyre feljebb és feljebb, látták a Balaton víztükrét, a Bakonyt; keletre a Tiszát, északkeletre a Tátra havas bérceit; majd felkapta őket egy erős keleti szél, kisvártatva átrepültek a Király-hágó fölött és Tündérkertet láttak maguk alatt.
– Látjátok, ez Erdélyország, erről meséltem volna annyit, ha figyeltetek volna!
A Világ Legrosszabb Osztálya megbabonázva nézte a tájat, az épületeket, a földeken szorgoskodó gazdákat. Délben meghallották a csíksomlyói harangok kongását, majd hirtelen irányt váltott a szél és visszafordultak nyugati irányba. Egyszer csak még magasabbra emelkedtek, onnan már látták az egész Kárpát-medencét, az Adriát. Méhes tanár úr pedig nem fogyott ki a szóból, olyan földrajzórát tartott, mint még soha, hiszen a Világ Legrosszabb Osztálya csak úgy itta a szavait!

3.

Egyszer csak elsötétedett az ég, hatalmas villámok kezdtek cikázni. A léghajót úgy dobálta a szél, mint egy dugót a háborgó tenger. A gyerekek foga vacogott a félelemtől:
– Lezuhanunk! Lezuhanunk! – sikították.
Robi kihajolt a léghajóból és a süvítő orkánt túlkiabálva így szólt:
– Fogjátok meg egymás kezét, mindannyian gondoljatok arra, hogy alacsonyan repülünk, mint a madarak, fölöttünk kék az ég és csak felhőfoszlányok lebegnek rajta!
A gyerekek újra megfogták egymás kezét, arra gondoltak, amit Robi mondott nekik. Kisvártatva a szél elállt és alacsonyan szálltak, piros pipacsmező fölött. A Világ Legrosszabb Osztálya felsóhajtott, mindegyikük érezte, valami nagyon megváltozott bennük.
Méhes tanár úr arra gondolt, ideje volna hazamenni. Megéhezett a hosszú, viharos úton. Ahogy erre gondolt, odalépett hozzá Szilárd:
– Tanár úr, megkínálhatom egy kolbászos zsemlével?
Erre e többi gyerek is ott tolongott már a Tanár úr körül és mindannyian kínálták, kenyérrel, sajttal, gyümölccsel, csokival, innivalóval.
– Milyen jószívűek lettetek hirtelen – csodálkozott a Földrajztanár.
– De hiszen mi nagyon szeretjük a Tanár urat – felelt az osztály kórusban.
Már bealkonyodott, amikor a léghajó lassan leereszkedett az iskolaudvarra. A Világ Legrosszabb Osztályának tagjai sorra megölelték, kezet szorítottak Méhes tanár úrral. Mindannyian érezték: kicsordul a szívük a szeretettől. Fáradtan estek ágyba, álmuk csodaszép volt.4.

Hit, Remény és Szeretet pedig a hold fényénél felmentek az Úrhoz.
– Elvégeztük, amit ránk bíztál Urunk, legyen meg a Te akaratod!
Az Úr megsimogatta fejüket és így szólt:
– Megparancsolom, hogy ti hárman: Hit, Remény és Szeretet mindig maradjatok a Földön, mert amíg Ti ott vagytok, addig nincs gondom a végítéletre!
Helga, Robi és Szilárd visszatértek a Földre, osztályuk – a Világ Legrosszabb Osztálya, így a Világ Legjobb Osztályává lett. Aki nem hiszi, járjon utána!

Fotó: Aaron Burden on Unsplash

Legutóbbi bejegyzések

  • Újra Révkomáromban az Ismerős Arcok! 2022.05.15.
  • Giro d’Italia 2022 2022.05.08.
  • Egy este a Művészetek Palotájában 2022.05.06.
  • Építsünk hidat, tiszta szavakból határok fölé! 2022.04.23.
  • Húsvét misztériuma 2022.04.18.
  • Ismerős Arcok lemezbemutató koncert a Barba Negrában 2022.04.12.
  • Tizenhárom óránk van 2022.04.02.
  • A füredi lány 2022.03.22.
  • Volt egyszer egy Záróvers… 2022.03.14.
  • VI. Nagy Fehérvári Bormustra 2022.01.23.
  • Bolyongás Pécsett 2022.01.08.
  • A dal a miénk! 2022.01.05.
  • Áldott Karácsonyt! 2021.12.24.
  • Az “adventi készülődés” stációi 2021.12.20.
  • Selmecbányai kiruccanás 2021.11.24.
  • Két mérkőzés: Magyarország – Andorra és Dunaszerdahely – Pozsony 2021.09.17.
  • Levelek Erdélyországból 2021.09.10.
  • Íjásztáborban voltam Cserépváralján 2021.08.08.
  • Kormorán koncert Csillebércen 2021.07.28.
  • Kerékpárral a Balaton mellett – Kohus Peti élménybeszámolója 2021.07.26.

Legutóbbi bejegyzések

  • Újra Révkomáromban az Ismerős Arcok!
  • Giro d’Italia 2022
  • Egy este a Művészetek Palotájában
  • Építsünk hidat, tiszta szavakból határok fölé!
  • Húsvét misztériuma
  • Ismerős Arcok lemezbemutató koncert a Barba Negrában
  • Tizenhárom óránk van
  • A füredi lány
  • Volt egyszer egy Záróvers…
  • VI. Nagy Fehérvári Bormustra
  • Bolyongás Pécsett
  • A dal a miénk!
  • Áldott Karácsonyt!
  • Az “adventi készülődés” stációi
  • Selmecbányai kiruccanás
  • Két mérkőzés: Magyarország – Andorra és Dunaszerdahely – Pozsony
  • Levelek Erdélyországból
  • Íjásztáborban voltam Cserépváralján
  • Kormorán koncert Csillebércen
  • Kerékpárral a Balaton mellett – Kohus Peti élménybeszámolója
  • FTC – DAC előkészületi mérkőzés az Üllői úton
  • „…ahogyan él, a végén úgy marad egyedül, nem lesz már semmi mit szeretne legbelül…”
  • A mi Pilvaxunk Labdarúgó EB2020 tippjátéka
  • „…rendben lesz minden…!” – Ismerős Arcok koncert Diósdon
  • Boldogok a sajtkészítők!
  • Néhány gondolat a Magyar Film Napján
  • Piacra járni jó!
  • Presser könyve
  • Március idusán
  • Ott
  • Év végi gyalogtúránk Somlón
  • Csönd, digitális diéta és a Prímszámok zenéje
  • Karácsony egy macska szemszögéből
  • Budapest Noir
  • Kopaszkutya 1980
  • Csatatér
  • Szép volt fiúk!
  • Kerékpáron a Velencei-tó körül
  • Sóstói séta
  • Elvonulás Íjásztáborba
  • Száz éve született Édesapám
  • Sukorói séta
  • Ismerős Arcok koncert Várpalotán
  • Mesélt az erdő…
  • Őszi merengés
  • Egy hétvége a Fertő-tónál kerékpárral
  • “Több mint ezer éve itt DAColunk”
  • A VI. Balaton-kör kerékpáron
  • Volt egyszer még egy koncert…
  • Hajrá Vidi, hajrá Fradi!
  • Az én Trianonom
  • Nem! Nem! Soha!
  • Virágálom Pünkösdkor
  • Tavaszi szél…
  • Van itt valami látni- és olvasnivaló!

Legutóbbi hozzászólások

  • Kohus Peti on Újra Révkomáromban az Ismerős Arcok!: “Köszi ezt a szép estét Dokinak,Mirtillnek és az Arcoknak!Ma visszahallgattuk az új dalokat és megállapíthatom,nagyon ütősek lettek.A koncerten még nem…” máj 15, 15:23
  • Csizmazia P. on Giro d’Italia 2022: “Mollema fikázott bennünket, ő tudja miért.” máj 15, 10:58
  • Kohus Peti on Giro d’Italia 2022: “Lemaradtam a holland versenyző kritikájáról…Miről volt szó?” máj 10, 08:59
  • Pluhár László on Giro d’Italia 2022: “Nekem 2 alkalommal volt szerencsém látni a mezőnyt. Székesfehérváron, és Balatonfüreden. Székesfehérváron a Béla út, Sasvári utca sarkán nem hittem…” máj 9, 14:49
  • megyeridoki on Giro d’Italia 2022: “Nagy élmény volt személyesen megtekinteni a két budapesti szakaszt. Pénteken a lassú rajt nagyon elegáns volt, jó reklám fővárosunknak. Igaz…” máj 9, 11:32
  • Kohus Peti on Giro d’Italia 2022: “Azt hiszem,remek hangulatot teremtettek a nézők a verseny köré.Köszönhető ez a három magyar versenyzőnek is,meg a rengeteg bringásnak is,akik órákat…” máj 9, 10:48
  • Kohus Peti on Sportvilág: “Nem mondhatnám túl izgalmasnak az 1. szakaszt-két versenyző az éles rajtot követően az élre tört és gyakorlatilag Visegrádig ott is…” máj 6, 17:41
  • Kohus Peti on Sportvilág: “Ma rajtol a Giro.Ha lesz egy kis szerencse+logisztika +Gréti faktor egyezés.akkor láthatok holnap valamit élőben a versenyből.Persze kihagytam a tömegközlekedési…” máj 6, 10:38
  • Csizmazia P. on Sportvilág: “Múlt vasárnap (április 24-én) ismét elzarándokoltunk Dunaszerdahelyre, a DAC-Slovan rangadóra. Én nem tudtam, hogy a Slovan már bajnokként érkezik, így…” máj 2, 15:56
  • Kohus Peti on A füredi lány: “Doki,focira ne!” ápr 12, 15:33
  • Csizmazia P. on A füredi lány: “A második résznek az elején tartok, de szerves folytatása az elsőnek. Inkább kezdd azzal, szívesen odaadom, ha összefutunk valahol. (Pl.…” ápr 12, 06:29
  • Kohus Peti on A füredi lány: “Doki,ha a 2. részt olvasom-a könyvtárunkban egyelőre ez van meg-elsőnek,kiesek a történetből?” ápr 10, 08:41
  • Kohus Peti on Tizenhárom óránk van: “Örülök a Fidesz győzelmének,de sajnos fel kell készülnünk egy mindennél nagyobb támadáshullámra az EU és a liberális politika felől.Az,hogy O.v.…” ápr 8, 11:10
  • rudipapa on Tizenhárom óránk van: “Nos, kihasználtuk a 13 órát. Ennél jobban nem is lehetett volna. Ezzel kapcsolatban 2 idézet jut az eszembe. Az egyik…” ápr 8, 06:34
  • Csizmazia P. on Tizenhárom óránk van: “Nagyon szépen köszönöm hozzászólásaitokat, Eszti gondolataira érdemes lesz idővel visszatérni, úgy látom, fontos csatát nyertünk, de a háborúnak koránt sincs…” ápr 6, 06:18
  • Vincze Eszter on Tizenhárom óránk van: “Nagyon jó és őszinte irás,igazi magyar szavak ,egy igazi magyartol 🙂 Remélem,ma leszünk még ilyenek néhányan,hogy elegen legyünk. A komment…” ápr 3, 15:55
  • rudipapa on Tizenhárom óránk van: “Kedves Csizi! Mint állandó mandineres kommentelő természetesen ismerem ezt a kommentet. Nem tartom jó ötletnek a szerzőjétől sem sem, hogy…” ápr 2, 19:10
  • Csizmazia P. on Tizenhárom óránk van: ““2023 November 4. – e, Szombat. Sosem fogom elfelejteni ezt a napot…Sírva jött haza a suliból a lányom…nem tudtam rá…” ápr 2, 18:00
  • Kohus Peti on Törzsasztal: “Már nagyon kell az új album és jó lenne eljutni egy koncertre is sok év után.” márc 22, 09:19
  • Csizmazia P. on Törzsasztal: “Küszöbön áll az Ismerős Arcok legújabb zenealbumának bemutatója, bővebben itt olvashattok a zenekar terveiről.” márc 22, 07:33

Állandó rovataink

SPORTVILÁG - állandó rovatunk

TÖRZSASZTAL - állandó rovatunk

Mind-zene

KORMORÁN

FANKADELI

ISMERŐS ARCOK

P.MOBIL

HOBO

Bejelentkezés

ADMINISZTRÁCIÓ

Archívum

Csizmazia Péter 2009-2021 Címlapkép: Janko Ferlič Unsplash
Theme by Colorlib Powered by WordPress