Majdnem 3 évnek kellett eltelnie ahhoz,hogy körbetekerjük-vagy körbetekertnek nyilvánítsuk a Fertő-tavat.
Nem (csak) rajtunk múlott a mosolyszünet, de végülis összeszedtük magunkat és az elhatározást tettek követték…
Kellett egy hosszú hétvége. Munkám miatt ez elkerülhetetlen feltétele egy kétnapos kiruccanásnak. A sors-vagy a bolygók állása-idén kedvezett eme feltételeknek. Habár február derekán nem láthattunk előre az időjárás szempontjából, a 3 szabadnap kecsegtető volt: lesz, ami lesz alapon lefoglaltam a szállást kettőnknek Hegykőn.

Két nap sem kellett, nejem beszervezte ,vagy rászedte lányunkat és barátját, csatlakozzanak hozzánk. Balázs bringázik, neki nem volt akadály a hosszabb túra, Zsóka viszont rábeszélés útján bevállalta a tekerést.
Sikerült nekik is ugyanott szobát foglalni, de nejem hirtelen felindulásból a maradék gyerekeit is meghívta Hegykőre… Zsoltiék az unokával nyitottak voltak kirándulni, Petiék nem tudtak eljönni, így nem volt teljes a családi kör, de a 3-ból 2 arány nem is olyan rossz…

Szombaton délelőtt keltünk útra, borús, esős időben. A gyerekeink ki-ki időben indultak útnak, megadtam a címet, telefont a háziakra, jöttök, amikor jöttök alapon.Mi Ausztrián át érkeztünk Hegykőre, Zsoltiék Nagyfaluból, Zsókáék talán a Győr-Csorna-Fertőd útvonalon érkeztek meg.

Szombaton az volt a terv,hogy az unokának hódolunk be, mi öregek. A fiatalok meg azt tesznek, amit akarnak.
Az időjárás nem is lehetett jobban jellemzőbb áprilisra. Esett, majd kisütött a nap, majd beborult és ez ment körbe-körbe egész nap és éjjel. Mi, a kicsivel a fürdőzért választottuk. Elmentünk pancsolni a helyi termálba, később bringáztunk a faluban, amikor az időjárás engedte. Este közös vacsora a vendéglőben. A leszakadó záporeső és mennydörgés áthúzta további szándékainkat, úgyhogy mi öregek visszavonultunk a szállásra a kicsivel, elmarháskodtunk, majd jól lefeküdtünk aludni.

Reggel napos, de nagyon szeles volt az időjárás. Reggelit követően útra keltünk, mondván visszafordulunk, ha nem bírjuk a szelet. Hegykő-Mörbisch irányt választottuk, hogy miért, lényegtelen, talán mert szimpatikus volt.
Oldalszelet kaptunk,mely túlzottan nem volt bántó a szélvédett szakaszokon. Balfig semmi gond nem volt még a terep tagoltságával sem, a szél sem fárasztott. A bringaút korrekt volt, gyér forgalommal.

Itt volt az első pihenőnk.Zsókát és nejem be kellet várnunk a bolt előtt közben hasznos információkat kaptunk a további utunkat illetően a kedves boltos lánytól. Tanácsát megfogadva -később ezt megerősítették Fertődön is -Balfot elhagyva nem a kijelölt kerékpárúton tekertünk Fertőrákosra, hanem a közúton. Ezzel időt, energiát és egy kiadós bringamosást spóroltunk meg, tekintettel az előző napi esőre: a domboról leomló esővíz a bringautat beterítette a sárral… Ez a szakasz eddigi utaink legfárasztóbbja volt. 6-7 kilométer főleg dombnak fel, semmi szélárnyék, csak emelkedő és szembeszél. Jellemző volt erre a részre.ha dombról lefelé ereszkedtünk, tekerni kellett a 20-as tempóhoz…Volt olyan is, holott lefelé haladtunk, az az érzésünk volt, a terep emelkedik, akkora fék volt az erős szél. 

Fertőrákos sem volt sokkal jobb. Itt egy komoly, talán 1 kilométert is meghaladó emelkedőt kellett leküzdenünk. Végülis ez volt a legnehezebb rész, amelyet letudtunk. Itt megpihentünk egy kicsit. Balázzsal legurítottuk volna egy sört, de tekintettel arra, nem ismertük a helyi földrajzi viszonyokat, elhalasztottuk ezt a kellemes doppingot a Meggyesi kikötőig. Fertőrákostól rövid úton elértük Meggyest és leértünk a kikötőbe. A komp az orrunk előtt hajózott ki, de ezt egy cseppet sem bántuk. Jegyet váltottunk a következő járatra és volt időnk a korábban eltervezett sörre is.

A túlparton Illmitz felé vettük az irányt. Hátszél és sík terep várt ránk, míg beértünk és elhagytuk a települést. Innét picit változott az irány, ismét enyhe, de cseppet sem bántó oldalszelet kaptunk egészen Fertődig, attől függően, merre kanyarodott a bringaút vonala.

Mosonbánfalván telefonos segítségre volt szükségünk egy köforgalmat követően,majd a községet elhagyva egy leágazásnál, amely szerint Fertőújlak-Sarród felé kéne tekerni, vagy pedig Pomogy felé vezet a helyes irány.
Az előbbi opció volt a helyes irány. Ekkor túl voltunk 45 kilométeren, a kedvező szélirány ellenére Zsóka fáradt volt, kellet motiválni pl.az első vendéglátó és egy megkésett ebéd kecsegtető csábjával.

Ez Fertődön kapott konkrét formát. Finom ebéd, söröcske és egy robot felszolgáló tette felejthetetlenné a pihenőnket. Az ebédet követően seperc alatt értünk vissza Hegykőre és tettünk pontot a Fertő-tó körbetekerése végére. Mi az asszonnyal és az unokával megejtettünk egy kisebb kört bringával a faluban és környékén. A tó körül 61 kilométer tekertünk,mi ezt megtoldottuk még 6-7 kilométerrel.csak hogy jobban aludjuk.

Jól éreztük magunkat Hegykőn. Maradt még látnivaló bőven, biztos, hogy visszatérünk erre a környékre és ha lesz szabad hely, a Levendula apartmant válasszuk, mert nagyon meg voltunk elégedve a szálláshelyünk színvonalával.
Ha az adminnak sikerült átküldenem a képeinket,lehet,hogy ide is felkerül(het)nek.