Ismerős Arcok hangverseny Révkomáromban
2013. december 30-án voltam először révkomáromi Ismerős Arcok koncerten. Hagyomány volt, hogy a zenekar az esztendőt a RÉV-ben zárta, a hangulatos pinceklubban sok felejthetetlen előadást élhettem át. 2014-ben ugyanott, majd 2018-ban a Jókai Színházban léptek fel, 2019-ben pedig újra a RÉV-ben. 2022 májusában lemezbemutató hangversenyen voltunk az Egressy Béni Művelődési Házban, tegnap ugyanide tértünk vissza, hogy az „Egy a hazánk” című első album megjelenésének huszadik évfordulóját ünnepeljük.
Ha jól értettem Nyerges Attilát, a tegnapi volt a zárása az „Egy a hazánk” című koncertsorozatnak, nagyon örülök, hogy hallhattam ezt az összeállítást is, ugyanis bizonyosságot nyert, hogy a húsz éve alkotott dalok kiállják az idő próbáját, üzeneteik alighanem örökérvényűek! Nagyon élveztem az előadást, ezúttal színházteremben, az első sorból láthattam a színpadon történteket. A felvidéki koncerteknek amúgy van egyfajta sajátos varázsuk, ugyanúgy, de mégis kissé másként szólnak ott a dalok…
Előzenekar a felvidéki Kor-Zár volt, megzenésített költeményeket adtak elő, Tompa Mihálytól József Attilán át Nagy Lászlóig, számos kortárs költő alkotása is megszólalt. Nagyszerű időt töltöttünk velük is!
Végül, de nem utolsó sorban, tegnap ünnepelte Práder Vilmos művész úr születésnapját, e helyről is köszöntjük, Isten éltesse!
Lecsó és a zenekar útjai szétváltak…Nagyon sajnálom,nekem ez így volt egy egész.Igaz,amikor megismertem őket,Lecsó még nem volt „hivatalos” IA tag,de minden koncerten a színpadon állt.Nehéz lesz megszokni hiányát.
A kialakult helyzetet el kell fogadnunk, semmi dolgunk nincs az okokkal kapcsolatban. Tény, hogy első olvasatra megbomlott az egység, de nem ez az első eset a rocktörténetben, hogy elváltak zenészek útjai.
Két gondolat még ebben a körben. Annak idején kivált Vikidál a Mobilból, Bill a HBB-ből, Révész a Piramisból – hogy csak a legemlékezetesebbeket hozzam fel. Akkor azt hittük, mindennek vége. Nem lett vége.
Másrészt jól emlékszem arra, amikor egyik kedvenc zenekarunkban tagcserék történtek. Akkor már „rajongói blogok” szóltak a zenekarról, ezek forrni kezdtek, szekértáborok alakultak, voltak akik maradtak a réginél, voltak akik átálltak az újhoz, voltak, akik hátat fordítottak az egésznek. Aztán az indulatok lecsillapodtak, minden ment a maga útján tovább. Azt gondolom, hogy minden individuumokból álló alkotói csapatban lehetnek olyan helyzetek, amelyek változtatást tesznek szükségessé. De az okok boncolgatása nem lehet a színpad előtt állók feladata, ha sarkosabban szeretnék fogalmazni, azt mondom, a világon semmi közünk nincs hozzá! Ez egyébként az imént emlegetett zenekar tagcseréinél ez fényesen igazolódott!
Arról sem feledkezzünk meg,hogy a zenekar nagyon jól „szólt” még az 1. sorból is.Azért van különbség egy ilyen helyszín és a legutóbbi, Fezen-beli buli közt mint hangzásban,mint kényelemben .A zenekar viszont nem tesz különbséget,itt is,ott is kiszolgálják a közönséget.
A repertoárt ismerhettük,hisz nemrég együtt élveztük Fehérvárott,ami más volt,a helyszín ,a szinte teltház és a remek révkomáromi közönség.
Valóban éreztük a varázsát a „külhoni” pályán történő fellépésnek,első sorban a zenekar miatt.Lehet,hogy elfogult vagyok,sok évig nem voltam IA koncerten,de most ugyanúgy érzem őket,ahogy tettem azt anno,amikor először hallottam róluk.
Pontosan nem tudom,mikor volt ez,de akkor már megjelent a koncert apropójául szolgáló 1. lemezük.
A Nélküled csodálatos volt,Attila kijött a pódium szélére,velünk együtt énekelt,vezényelt,megható volt.
Köszönjük!
Ezúton is köszönöm Kohus Peti barátomnak, hogy jelezte, ott lesznek a koncerten, jó volt újra találkozni.
Csak a bor miatt volt,Már nagyon vártam a Démont.