„Úgy érzem, hogy élményekben gazdag, feltöltődést hozó napok előtt állunk…”- írtam a táborozásra készülve, előérzetem igaznak bizonyult. Igyekszem megosztani Veletek élményeinket.
Pénteken munka után indultunk a ránk váró mintegy 160 km-es útra. Elöljáróban elmondom, hogy az Arcok csókakői hangversenye után fogant meg bennem a gondolat, hogy ott a helyünk a csepregi táborozáson, ám szállást már Csepregen nem találtam, így Bükfürdőn aludtunk egy panzióban, 6 km-re a tábortól. (Saj nos ahhoz én már túl kényelmes vagyok, hogy kempingben sátorozzak 🙁 ). Elfoglaltuk a szállást, majd indultunk a tábornak otthont adó csepregi Ottó kempingbe. Megérkezésünkkor jött le a színpadról a mosonmagyaróvári Katapult zenekar, amelyben Andy és Charles is muzsikál! Összefutottunk jó pár kobakossal, a művész urakon kívül a Bucsuházy családdal, Zotyával, Ulrich Évivel, Gombóccal, Buzsyval, majd később Tüsivel. Leültünk Petiékkel beszélgetni, a háttérben közben megkezdődött a karaoke verseny, önként jelentkezők énekeltek a dalok zenei alapjaira, az Arcok tagjai zsűrizték az énekeseket. Mi inkább az egymással való beszélgetésre figyeltünk, de azért fél füllel hallhattuk, hogy jól felkészült énekesek álltak színpadra.
Az előadásoknak egy jókora rendezvénysátor volt a helyszíne, nagy színpadot építettek, kiváló fénytechnikával és hangosítással. A sokadalom ellátásáról grillcsirke sütő, kürtős kalácsos, langalló készítő (ez olyan mint a pompos, csak kör alakú) és a sörös pult mögött álló hölgyek gondoskodtak.
Átszerelés után színpadra lépett a TransylMania, bennünket itt ért az első „csapás”: Bendi tökéletesen összeomlott, ültében elaludt, így három dal meghallgatása után, – fájó szívvel – de eljöttünk.
Szombaton délelőtt a csepregi templomban celebrált szentmisét Böjte Csaba atya. Lehetetlen visszaadni amit elmondott, de szentbeszédének a vezérfonala talán úgy foglalható össze, hogy próbáljunk meg a rengeteg panasz után örülni egy kicsit az életünknek, vigasztalódni, vegyük észre mindazt a szépséget, amely életünk része, ám vakon elmegyünk mellettük. Az egész szertartás gyönyörű és felemelő volt, öröm volt látni, hogy a szokatlan időpont ellenére is dugig volt a templom – nem kis részben a táborozókkal!
Szentmise után elsétáltunk egy közeli családi házhoz, amelynek fala és hátsó udvara Trianon emlékhellyé vált, tulajdonosa jóvoltából.
Ezt követően mi elmentünk szállásunkra ebédelni, majd sziesztáztunk a legmelegebb kora délutáni órákban, de ez kellett is ahhoz, hogy este ne ismétlődjék meg a pénteki idő előtti távozásunk. Hat óra felé mentünk vissza a táborba, a színpadon állt Wittner Mária és Karcolat zenekar, őket követte a Patrióta. Nagyon ütős, zúzós nemzeti rockot játszó formáció, nekem első hallásra is nagyon tetszett. Közben folyamatosan ömlöttek az emberek a kemping területére, rövidesen hatalmas nagyra duzzadt a közönség. Átszerelés után következett a szervezők, majd Csepreg polgármesterének köszöntője, már mindenki az Ismerős Arcokra számított, hiszen ők végezték el a beállást is, ám óriási meglepetésre nem ők, hanem az Ismeretlen Ismerősök zenekar lépett színpadra… kiderült, hogy a zenekar az Ismerős Arcok Baráti Kör tagjaiból verbuválódott és Arcok dalokkal szórakoztatták a közönséget, ugyancsak magas színvonalon! Háromnegyed 11-kor lépett színpadra az Ismerős Arcok és fantasztikus előadással örvendeztetett meg bennünket. Az új album dalai és régebben, sokkal ritkábban hallottak váltották egymást, a hangulat leírhatatlan volt, a zsúfolásig telt sátorban a közönség és a zenekar eggyé vált… Óriási élmény volt ezt látni, hallani és átélni!
Csodálatos másfél nap volt, nagyon örültem, hogy elmentünk. Az pedig külön boldogság volt számomra, számunkra, hogy újra együtt lehettünk jó néhány kobakossal, volt időnk leülni, beszélgetni, gondolatokat cserélni. Ez volt az, ami nekem visszahozta a Családi Napok érzését. Az Ismerős Arcok táborából senkit nem ismerek, de tegnap ismét bebizonyosodott: erős lábakon áll a Kormorán Baráti Kör, még akkor is, ha most egy másik zenekar rendezvénye hozott bennünket újra össze.
Epilógus: ma, azaz vasárnap tervbe vettük a bükfürdői strand meglátogatását. A kapuban kb. 40 m-es sor várakozott a bejutásra, így egy óra alatt lecsorogtunk szeretett Zánkánkra és nap legforróbb időszakát a Balatonban hűsölve töltöttük. Fél ötkor indultunk haza, hatkor már itthon voltunk.
Varázslatos, élményekben gazdag és feltöltődést hozó hétvégét tudhatunk magunk mögött és ha még élünk, jövőre is ott leszünk!