Nos, régen volt, talán igaz sem volt, amikor elkezdtem ezt az oldalt szerkeszteni. Változott a külcsín, talán a tartalom is, tagadhatatlan, ritkulnak az írások, ritkulnak a hozzászólások és senki sem nyitja rám az ajtót. Talán nem is baj…

Ettől függetlenül, nem adom fel. Rengeteg örömöt hoztak a korábbi esztendők, néha, amikor visszalapozom, elképedek, hogy mekkora lenyomata a múltnak A mi Pilvaxunk… Elsősorban az én életemé.

Az sem baj, hogy egyedül maradtam, elvégre Íjásznaplómat is a magam örömére írom, beszámolok versenyekről legalább a képek sem vesznek el. Tagadhatatlan, csökkent bennem a lelkesedés, kevesebb örömöm van az írásban és témám sincs elég. Egyre ritkábban jutok el engem érdeklő eseményekre, rendezvényekre, egyszerűen felőrölnek a hétköznapok, a mindennapi robot, a túlhajszoltság és a magány.

Lassan már egyedül az íjászat maradt amit változatlan lelkesedéssel csinálok. Próbálom követni a koncertnaptárakat, de egyre nehezebb bármerre is elindulni. Fogy az idő, másra kell… Ettől függetlenül nem adom fel ennek a virtuális kávéháznak a fenntartását. Sokszor azért indultam el, hogy amit tapasztalok, azt megírjam a Pilvaxba. Szeretném, ha ez a motivációm újra visszatérne.

Neki fogok újra és újra ugrani! Az sem számít, ha egyedül ülök a porosodó asztaloknál és kihűlt kávét szürcsölgetek megszáradt brióssal. Nem érdekes…

Nehezen tudok lépést tartani a honlap hátterét adó program fejlesztéseivel, nem azért mert ördöngösek, hanem azért mert nincs időm eleget foglalkozni velük. Most például nagyon dühít, hogy nem indulnak el a videók, de ezt is megpróbálom megoldani. Remélem sikerrel járok…

A törzsközönség szétszéledt, a törzsasztal üresen árválkodik. Azért jöhetnek még jobb idők is…