Leányom felvetette, hogy elmehetnénk kirándulni kettesben valamikor, valahová. Kapóra jött, hogy érvényes autópálya-matricája volt (nem használunk fizetős utakat). Az időjárás kedvezően alakult. A nejem Pestre utazott, mi meg autóba vágtuk magunkat…

Selmecbányát leányom választotta ki célpontnak, nekem csak oda kellett juttatnom minket. Reggel 8-kor indultunk el. Szép, napos reggel volt, 9 fok. Az útvonal a Somorja-Diószeg-Szered nyomon haladt helyi utakon, majd az R1-es gyorsforgalmin Zsarnócáig, és onnét szintén helyi szakaszon tovább Selmecbányáig. 160 kilométer, ebből kb.100 kényelmes autózás kétsávos pályán, de az utolsó 20 km  Zsarnócától hegyi, keskeny-kanyargós út, mely szerpentinbe torkoll. Látványnak gyönyörű, de  a sofőrnek oda kell figyelnie nagyon. Ott már csak 4 fok volt, az árnyékos részeken deres az út és a lehullott avar a kanyarokban megcsúszás veszélyével fenyegetett.

A szerpentin megmászását követően egy bányafelvonó-torony  fogad minket, mintegy jelezve: megérkeztél. Innét pazar kilátás tárul elénk a völgyben elterülő kisvárosra és az őt körülölelő dombokra. A lomblevelű erdők ilyenkor késő ősszel elkápráztatják színeikkel a vidéket. Volt miben gyönyörködni már az utazás során is. A városba vezető lejtőn elsőre a Kálvária tűnik fel. Probléma nélkül meg lehet találni az oda vezető utat, viszont megközelíteni már gond. Útjavítás miatt az utca lezárva, parkoló messze, ezért több a gyalogolni valónk, mint számítottuk…

A Kálváriát (1774-1751 közt épült) nem szabad kihagynia az idelátogatóknak. Komolyabb dombot kell megmászni ahhoz, hogy felérjünk a 3 szakaszos épület-komplexumhoz. A Felső-templom a végállomás a dombtetőn. Két kápolna és persze a stáció-kápolnák övezik az utat. Az egyes stációk cikk-cakk formában vannak elhelyezve és mutatják időrendi sorban Kriszus Urunk szenvedéstörténetét. Igényel némi kitartást és fizikai kondit felérni, vagy bejárni az egész stációt. Azt nem kell mondanom, hogy letekintve a Kálvária-dombról milyen gyönyörű kép tárulkozik elénk.

Selmecbánya multikulturális város volt, ennek nyomai meglelhetőek a hely összes műemlékén, múzeumában. Bányászvárosként stratégiai szerepe volt Magyarország, későb a Monarchia területén. A Kálvária stációi is erről tanúskodnak. Az idézetek (az eredeti .domborműveken) magyarul vannak felírva, alatta latin és német nyelven. A szlovák feliratok csak később kerültek oda, ennek bizonyítéka az, hogy provizóris táblákon van odaírva szlovákul a stációhoz tartozó magyarázat. A Kálváriát 2004-ben vandálok tönkretették, sok dombormű megsérült.Az eredeti domborművek a restaurálást követően az Öreg-várba kerültek a kápolnák és a Felső-templom szobraival együtt.

A következő utunk autóval az óvárosba vezetett. A Leányvárnál (Új vár) parkoltunk le, a Frauenbergen. Ez a vár a város déli részén, szintén dombon található. A törökök ellen, őrtoronynak és lőporraktárnak épült 1560 körül eredetileg ez a 4 bástyás, lőrésekkel ellátott erődítmény. Szintén impozáns látványt nyújt ez az erőd, amely a korai időkben a bányákban használt lőpor tárolását szolgálta. A város egyik jelképes építménye manapság múzeumként működik, négy  emeleten mutatja be a törökök elleni harcászati eszközöket, ugyanakkor az általuk használt fegyvereket is. A Frauenbergről pompás kilátás tárul az alatta elterülő városra, a Kálvária-dombra és a környékre egyaránt. Innét 5 perc alatt le lehet gyalogolni az óvárosba, szűk, macskaköves utcákon, melyekből csak úgy árad a történelem, a város középkori hangulata. A  zsinagóga, majd az Erb sörfőzde mellett haladva jutunk el a központba. A Szent Katalin templom, a Városháza tér, majd a Szentháromság tér gyönyörű látványa tárul elénk, két oldalról a régi épületeivel, melyek csodálatosan felújítva várják a látogatókat. Itt található az Ásványtani-múzeum, a Szerelem-bank és persze a Szentháromság-szobor.

Picit feljebb sétálva meglátjuk a Líceum ,vagy régi gimnázium épületét.Tatarozva van,legalábbis  a homlokzat állapota ezt sugallja, de be nem lehet menni. Az alsó ablakokban koszorúk vannak elhelyezve, piros-fehér-zöld szalaggal övezve. A táblán olvasható:itt tanult 1838-39-ben Petőfi Sándor.

Nem megyünk végig a soron, balra – visszakanyarodunk az Öreg-vár utcácskába. Pár perc alatt az Öreg-vár falait pillantjuk meg bástyáival, kapujával. Az Öreg-vár eredetileg  templomként szolgált. A 15.században épült, majd a török veszély miatt falat húztak a templom köré. A veszély növekedtével a falakat mind magasabbra emelték, körös-körben bástyákkal fokozták a védettséget, őrtornyokkal ellátva. Később a templomot is átépítették, megszűnt eredeti funkcióban működni és kizárólag a város védelme, az emberek biztonságos elhelyezése volt a feladata. Manapság ez maradt meg az utókornak:egy vár, amely lenyűgözi kívül és belül egyaránt a látogatóit. Sok helyen megfordultunk, láttunk szebbnél szebb várakat, de eddigi látogatásainkat a selmeci Öreg-vár teszi felejthetetlenné. Külön élmény az óra-torony megtekintése. Az óraszerkezet kiállítás tárgya.                                                                                         

Tovább kapaszkodva feljutunk a harangokhoz is. Méretük lenyűgöző. A várfalon végig lehet menni és az összes bástyában kiállított tárgyak tekinthetők meg. A volt templom is múzeumként szolgál. Az egyik termében vannak elhelyezve a Kálvária megmentett domborművei.

Ekkorra elfáradunk, ebédelni kellett. A Szent Barbora étteremben foglaltunk helyet. Azt kell róla tudni, hogy valamikor tárna-bejárat volt itt. Innét ered a neve is, a belső kialakítása pedig a tárnában használt tárgyakat, szerszámokat (lámpásokat, csilléket, kapcsolókat stb.) hivatott felidézni, kellemes környezetben, ínycsiklandozó illatok között, megfizethető áron.

Ebéd után rövid séta, egy kávé a hangulatos cukrászdában, majd visszaindultunk a kocsihoz, kis kerülővel.A helyi sörfőzdében vételeztem 2 üveg sört, potom 11 euróért…Talán fél három volt, amikor elindultunk haza. Nem akartam az ismeretlen, kanyargós szerpentinen sötétben autózni. Itt, a dombok közt eleve sötétebb van ilyenkor, meg aztán legyalogoltunk nem keveset, szóval, jelentkezett a fáradás.

Selmecbányáról az út csak 20 km Zsarnócáig, de ahogy azt említettem, nem lehet hajtani a dombos-kanyargós vonalon. Hodrusa-Hámre (az egyetlen község) meg olyan hosszú, hogy nem akar vége lenni, szóval kellett fél óra ehhez a 20 km-es szakaszhoz. Zsarnócánál felhajtottunk az autópályára és téptünk haza. Észre sem vettük milyen gyorsan eltelt az idő Szeredig. Itt letértünk Diósszeg felé, majd következtek a jól ismert faluk és Somorja. Idehaza megállapítottuk,hogy szép kirándulás volt, érdemes volt elmennünk Selmecre. Nejem irigykedve hallgatta másnap a beszámolónkat és nézte a képeket, melyekből  ide is kerül remélem néhány.

Végezetül annyit szeretnék még írni, hogy aki teheti, látogassa meg a Felvidék egyik gyöngyszemét. A mesés városon kívül történelmünk is visszaköszön a macskaköveken, vagy épp a sziklás úton a Kálváriához baktatva, ahogy az Öreg-vár falai közt, a síremlékek, vagy a cégérek láttán.