Nem terveztem pécsi utazást, elvégre tavaly voltam, de nagyon csábított a közeli Hosszúhetényben rendezett íjászverseny, így előző nap elindultam, hogy beiktassak egy kis pécsi csavargást.

Életem számos kulcsfontosságú eseménye kötődik Pécshez: egyetemi évek és diplomaszerzés, szakvizsga, Benedek fiam születése. Szívesen megyek vissza, mert szeretem a várost, mindig nagyon érdekes nyomon követni a rengeteg kisebb-nagyobb változást. Krisztával és Sanyival sok időt töltöttük együtt koncerteken, Ismerős Arcok táborban, a köztünk szövődött barátság kiállta az idő próbáját, jó volt találkozni velük, együtt ebédelni, kávézni.

Az M6 autópálya kétségtelenül leegyszerűsíti Pécsre jutást, bár én Szekszárdnál letértem a régi 6. számú főútra, mert ezzel megtakarítottam 30 km-t és időben ugyanott voltam. Szekszárd-Pécs szakasz nagyon szép, hogy a forgalom nagy része az autópályára terelődött, kényelmesen járható.

Aki ismer, tudja, nagyon szeretek piacra járni, izgatott az új vásárcsarnok, amely felváltotta a régit, annak tőszomszédságában. Nagyon tetszett, építészetileg is, rengeteg portékát árulnak, láthatjátok a képeken. Mint az várható volt, nincs még meg az a patinája, mint a régi csarnoknak volt, de idővel úgyis alakul ez.

Pécsett elmaradhatatlan számomra a Tettye vendéglő. Sok-sok évtizede működik, mindig remek volt a konyhája, árnyas kerthelyisége pedig az egyik leghangulatosabb azok közül, ahol valaha megfordultam. Együtt ebédeltünk Krisztával és Sanyival, a kulináris élvezeteken túl, nagyon jót beszélgettünk.

Belvárosi sétával folytattuk, az Ágoston térről indulva végigmentünk a Fő utcán, Széchenyi tér, Székesegyház volt az útvonal. Kriszta javasolta a templom közelében található Magtár nevű helyet, ott kávéztunk, majd a Citrom utcában található Capri fagylaltozóban találtunk újabb felüdülésre.

Miután elköszöntünk egymástól, elindultam a Hosszúhetény mellett lefoglalt szállásomra. A szálloda erdőben, hegyek ölelő karjai között van, Hotel Kövestető a neve, nagyszerű, kényelmes szálláshely. Nagyon jót aludtam, másnap irány Pusztabánya! A fényképeket ezúttal is feliratoztam, érdemes megnézni azokat!

Egyetemi évek alatt gyakran indultunk túrázni, a Mecsek rengeteg lehetőséget kínált erre. Helyi járatú busszal mentünk Hosszúhetényig, onnan Püspökszentlászló, Kisújbánya, Óbánya érintésével gyalogoltunk Mecseknádasdra, ahonnan busszal tértünk vissza Pécsre. Püspökszentlászlón arborétum és kastély található, itt töltött hosszabb időt Mindszenty bíboros száműzetésben. Kisújbánya már akkor lakatlan település volt, ám a házakat városlakók megvásárolták, rendbetették, üdülőfalu lett belőle. Óbányán főleg baranyai svábok laknak, a kocsma a „Trinkstube” feliratot viselte, odabent patikatisztaság fogadott, általában itt szoktuk pótolni a túrázás során elvesztett folyadékmennyiséget (kamatostul…). Az út elhaladt a pusztabányai kulcsosház mellett, ki hitte volna, hogy pár évtized múltán, mint íjász térek vissza…

A verseny vadászimitációs volt, 28 db 3D célt kellett leküzdenünk, 1+1 lövéssel, hagyományos pontozással. Közel 7 km-t mentünk, 140 m szintkülönbséget teljesítettünk. Nagyon jó csapatot alkottunk négyen, teljesítményem hullámzó volt, a végére jól elfáradtam, de így is sikerült megszereznem az ezüstérmet.

Nagyon gondosan szervezett verseny volt, érződött a pályán, hogy jól átgondoltan helyezték ki a célokat, hangsúlyt fektetve arra, hogy technikás legyen. Embert próbáló feladat volt teljesíteni! Szép oklevelet és egyedi kerámiát vihettünk haza, akik dobogóra álltunk. Most voltam először ezen a versenyen, de ha bírom erővel, jövőre is szeretnék elmenni rá. A fényképek alatt találhattok egy animációt a versenyről.