103 esztendő Trianon, Komáromban a Kormoránnal
Trianon fájdalmát nem lehet nem érezni. Nincs még egy olyan nemzet, amelyet így megcsonkítottak volna aljas nagyhatalmak. Az ország kétharmada idegen uralom alá került, végtelen családi és emberi tragédiákat okozva. A döntés ugyanúgy a stupid nyugati politikusok felelőssége, mint az összes szláv népet egy birodalomba beolvasztani akaró cári Oroszországé. Ismerjük a történelmi tényeket, a rideg számokat és statisztikákat. Látjuk a gúnyhatáron kívül rekedt magyarok küzdelmét megmaradásukért és látjuk az itteni és külhoni gazembereket, akik még a szimbolikus kettős állampolgárság megadása ellen is agitáltak. Járjuk Erdélyországot, Felvidéket, Délvidéket, Kárpátalját, rácsodálkozunk, hogy mennyire magyar, mennyivel jobban őrzik magyarságukat, mint Csonka-Magyarország polgárai. 103 esztendő nagyon hosszú idő. Ennyi év alatt már asszimilálódhattak volna gúnyhatáron kívül rekedt testvéreink, beolvadhattak volna a szláv és román tengerbe. Tisztelet illeti őket, hogy nem így történt!
Bennem élt a remény, hogy az Európai Unió megoldja a problémát. Közös pénz, közös gazdaság, megszűnő államhatárok… Elmentünk Kisrozvágyra azon az éjszakán, amikor az Unió teljes jogú tagjává váltunk. Lovasbandériumok taposták el a szlovák – magyar gúnyhatárt és a Kormorán muzsikált… amíg élek nem felejtem el. Mennyire naivak voltunk! Ma már pontosan tudjuk, mi lett az egészből…
Mindig szerettem Komáromba járni! Délen Lovasszínház, erődrendszer, északon íjászversenyek, koncertek: Kormorán, Ismerős Arcok, s legutóbb Hobo. Európa Udvar, finom sörök… A híd… a híd, amely nem szétválaszt, hanem összeköt. Úgy átmehetünk egyik városrészből a másikba, hogy nem kell igazolvány, útlevél.
Jött a hír, hogy Trianon 103. évfordulójára a két városrész közösen emlékezik majd, s Kormorán koncert segít frissen tartani bennünk a fájdalom, talán a remény érzését is.
Úgy döntöttem, a déli oldalon hagyom autómat, átsétáltam az öreg hídon. Megkerestem a Jókai utcát, ott a Trianon Gyűrű emlékhelyet, meghallgattam az emlékezést, majd barantások vezetésével, nemzeti zászlónk alatt vonultunk délre, át a hídon, Komáromba. A megemlékezés helyszínén idősebb Lomniczi Zoltán mondott beszédet. Elkeserítő jövőképet vázolt fel: mind az anyaországban, mind a gúnyhatáron kívülrekedt országrészekben borzalmas a magyar népesség fogyása.
Színpadra lépett a Kormorán. Az a zenekar, amelynél aligha tett többet bárki a nemzeti emlékezet ébrentartásáért. Alkotói munkásságuk nagyobb része erről szól: Wass Albert megzenésített művei, filmzenék, dalok, versek, rockoperák a magyarságról beszélnek. Milyen felemelő érzés volt a zenekar „Fekete Seregéhez” a Kormorán Baráti Körhöz tartozni, mennyi mindent adott és mennyi mindenen átsegített csak engem a kobakos lét! Hála érte!
Az emlékkoncert felemelő volt! Másfél óra muzsika, régi és még régebbi dalok, mindenki rácsodálkozhatott, hogy mennyire időtállók a korábban megfogalmazott gondolatok! Nagyszerű időutazás volt, a zenekar visszanyúlt saját gyökereihez, az első zenealbumról is szóltak dalok.
Átsétáltam azon a hídon, amely összeköti mindazt, amit Trianonban szétválasztottak. Meghallgattam a megemlékező beszédeket északon és délen, megfürdött lelkem a Kormorán varázslatos muzsikájában. Újra és újra átéltem Trianon fájdalmát, hogy ébren maradjon az emlékezet. Csak reménykedni lehet abban, hogy maradunk, megmaradunk…
Mi is Kormoránon voltunk ma délután!Tizenvalahány év kellett hogy elteljen az utolsó Kormorán koncertünk óta…Biztosan mi tehetünk róla és ma látva a csapatot azt kell mondjam,sokat veszítettünk az elodázott évek alatt.
Igaz,hogy falunap volt,de Gergőt,Pistit és Álmost megtalálva,és a zenekart hallgatva visszajöttek azok a felejthetetlen évek,amelyeket kobakosként átélhettem.Csak a régi ismerősök és barátok hiányoztak nagyon.
Megfogadtuk,hogy amint lesz rá lehetőség,igazi koncertre el kell mennünk,mert a Kormorán él,és ugyanazt a zenét és érzést adja,amiket megszoktunk,megszerettünk.
Teljesen véletlenül,Pisti által megosztott oldalon tudtuk meg,hogy a közelünkben,Éberhardon lép fel a zenekar,Volt más választásunk?Nem volt.Kötelesség,vágyakozás,nosztalgia,vagy sok-sok érzés motivált minket?Nem tudom megmagyarázni,de ott volt a helyünk.
A zenekar fantasztikus volt,csak kár,hogy a koncert apropója miatt alig egy óra jutott nekik,és persze nekünk,a közönségnek.
Bár nekem megadatott sok koncert a tizenvalahány év alatt is, én is pontosan azt érzem, hogy a zenekar él és dolgozik. Decemberben – beszámoltam róla – Újpesten adtak nagykoncertet és idén eljutottam Komáromba, a Trianon megemlékezésre is. Azt gondolom, – a tudományhoz hasonlóan – Kormorán egy „munkahipotézis”. Van Koltay Gergő, aki maga a Kormorán, ő választja ki azokat a művészeket, akikkel aktuálisan együtt akar dolgozni, akiket alkalmasnak tart mindenkori koncepciója megvalósításához. Nagyon sokaknak az „igazi” Kormorán a korábbi felállás volt, másoknak az annál is korábbi. Vannak dalok, amelyek kihagyhatatlanok, amelyeket bárki szólaltat meg, nagyszerűek. Nem érdemes a múlton rágódni, még akkor sem, ha a Kormorán varázslatos muzsikája az előző felállás idején szólította meg a Lámpás Embereket. Életünknek abban a szakaszában, abban a politikai-társadalmi helyzetben a Kormorán muzsikája hozott rengeteg embert egy körbe, jártunk koncertről koncertre, szerveztünk táborokat, összejöveteleket, nagyszerűen szerkesztett honlapok adtak lehetőséget az információk megosztására. Minden változik, így mi is. Változtak a zenészek, változott a társadalom, s mi magunk is változtunk. Ami 10-15-20 éve rendkívül fontos volt, ma már kevésbé az, ma már új feladatok, megoldandó problémák tornyosulnak valamennyiünk előtt. A dalok azonban – remélem – örökké szólni fognak, akkor is amikor mi már nem fogjuk azokat hallani… Nekem az az egy bajom van ezzel, hogy nem értesülök a zenekar fellépéseiről. Komáromot is Székely Gyuri barátomtól hallottam. Lehet, hogy a közösségi hálón fent vannak az események, de az a közeg nem ér el hozzám. Az Ismerős Arcok zenekari honlapja sem bőbeszédű, de a soron következő koncerteket bárki két kattintással… Read more »