Balatoni tekergés – Kohus Peti

Egyszer már belefogtam, gyenge egy órát beszámoltam az idei túránkról, majd jöttek a képek, és sikerült eltüntetnem az addig írtakat…Ennyit a viszonyomról az okos telefonhoz.

Idén szállodában nyaraltunk, Balatonszárszó volt az ideiglenes otthonunk egy hétig. Július 15-én indultunk. Szombat révén számoltam némi fennakadással az utakon, ami végülis csak Siófoka érve vált valóra. Viszont azzal álmomban sem gondoltam, hogy közel 4 órát fogunk autóban tölteni Somorja és Szárszó között.

Ahogy azt előre tudhattuk, július legmelegebb hetét töltjük a Balcsinál – ez némi gondot vetett fel, tekintettel arra, hogy bringázni készültünk főleg. Már a szállodába érve szembesültünk a nyár és a hőség erejével. Amint elfoglaltuk szobánkat, kiderült, rosszul olvastam el a szoba felszerelését és a klímaberendezés hiánya azonnal mellbe hatóan emlékeztetett engem erre a tévedésre.
Szerencsére a recepción orvosolni lehetett ez a problémát-némi plusz Forintok ellenében komfortosabbá tettük a kirándulásunkat.

Az első napunk az ismerkedés jegyében telt el. Bár jártunk már Szárszón, azért volt mit pótolni helyismeret szempontjából. Vacsora után színházba mentünk, Pindroch Csaba egyszemélyes előadását néztük meg a rekkenő hőségben.

Másnap korán elindultunk az első túránkra. Kellett némi útmutatást kérni egy bringás fórumon, merre van arra Zala faluba, de pontos információkkal ellátva indultunk el. Földvár, Kőröshegy, a Kőröshegyi völgyhíd, Kereki, Pusztaszemes, Kapoly vonalon értünk el Zalába.

Itt a Zichy-kúria volt a konkrét célunk. Aki esetleg nem tudná, főleg a képek miatt látogattunk el ide, de ezen kívül bele láthattunk a művész és családja mindennapjaiba. Érdemes ellátogatni ide! A visszaút ugyanezen a vonalon esett meg, mivel Zala zsákfalu-kénytelen voltam tényként kezelni-tekintettel az egyre emelkedő meleggel és az útvonal tagoltságával, kemény húsz egynéhány kilométer várt ránk. Földvárra érve csobbantunk, majd kései ebédet vettünk és visszatekertünk szállásunkra.

Hétfőn rövidebb utat terveztünk be a meleg miatt. Szántód, Füred, majd vissza Tihanyon keresztül Szántódra. Persze csobbantunk is ,nézelődtünk is, kompoztunk is és szinte alig tekertünk kevesebbet, mint előző nap…Este vacsora után kimentünk a faluba és a főtéren élőzene fogadott minket. A váci diák-fúvósok zenekara szórakoztatta közönséget. Érdekesség, tavaly Révfülöpön találkoztunk ugyanezzel a zenekarral.Karma?

Kedden igazán lazítottunk. Már korán, kilenc óra magasságában közel 30 fok volt. A kertek alatt tekertünk Földvárra a kilátóhoz, ahol egyben vitorlás és hajózási kiállítás is található.

A kilátó szomszédságában látható a Pogány madonna c.filmben is látható Skála hajó (imádom ezeket a filmeket) és Méder Áron Carina hajója. Róla azt kell tudni, hogy ez a bátor tengerész ezen a lélekvesztőnek tűnő hajón 3 évig vitorlázott és kerülte meg a Földet. Gyakorlatilag ez volt a túránk leglazább napja, a pihenés jegyében telt el, ha annak minősül kb. 30 kilométer.

A következő napon improvizáltunk és felfedeztünk ismeretlen tájakat. Szárszó, Szólád, Kötcse, Teleki és Balatonőszöd volt a cél. Sajnos a tagolt terep és a rekkenő hőség beleszólt a tervünkbe. A visszaúton szerettük volna meglátogatni a nezdei szoborparkot, de kb. 1 kilométerrel a cél előtt feladtam – nem voltam hajlandó a bringát tolni, de még gyalogolni sem a hőségben dombnak fel, kimosott, esőáztatta ” utakon”…

Viszont láthattunk lőszfalba vájt borpincéket.

Kerekiben nagyon szomjassá váltunk, kitikkadtunk és embert nem láttunk, akitől vizet kérhettünk volna. Itt elborult az agyam,kedvem volt eldobni a bringát… Kerekiből végülis visszatekertünk Szárszóra és a strandon álltunk csak meg túlélni ezt a napot. Életem legfárasztóbb szakaszán voltunk túl, alig volt több 30 kilométer…

Másnap reggel vonatra szálltunk és Balatonszentgyörgyig zötyögtünk. A kupé ablakán kihajolva Tutajosnak képzeltem magam, amikor ő is álmai vakációjára utazott a Balaton partján. A helyi állomáson némi útbaigazítást kértünk, majd elbeszélgettünk egy útitársunkkal. A 74 éves hölgy Pestről, aki egyszerű bringával járja a Balcsit, simán bevállalva a melegben 30-40 kilométert. Hatalmas kalapemelésünk, asszonyom! A Csillagvárat néztük meg Szentgyörgyben. Ide is érdemes ellátogatni, főleg gyerekkel. Skanzen, panoptikum a Festetichek régi vadászkúriájában. Szentgyörgyből Berénybe tekertünk és elindultunk vissza Szárszóra sűrű csobbanások és pihenők közbeszúrásával.

Már jócskán elhagytuk Máriafürdőt, amikor ismerős bringára és utasára lettünk figyelmesek: ismerősünk a vonatról tekert kényelmes tempóban előttünk. Picit elbeszélgettünk a hölggyel, majd elsüvítettünk. Tudtam, még találkozunk. Így is lett, Lellén, vagy Bogláron egy hosszabb csobbanás alkalmával ért utol minket a hölgy ismét, ezúttal utoljára, mert számára itt véget ért a túra. Az esti vonattal ment vissza Pestre. Innét picit megszenvedtük azt a kb.17 kilométer Szárszóig. Ez a hőség nem kedvezett a kondinknak, bevallom férfiasan. Volt már hasonló túránk ilyen melegben, de az idei rekkenő hőség az eddigiek csúcsa, úgy látszott.

Az utolsó napon csak Siófokig merészkedtünk ismét vonattal. Bejártuk a várost, a kikötőt, ettünk, ittunk a visszaúton, csobbantunk is és elment a nap.

Másnap reggeli után összepakoltunk és haza autóztunk. Gond nélkül érkeztünk meg és adtunk hálát Istennek, hogy jól bánik velünk, mert megengedhettünk magunknak 1 hetet a méregdrága Balatonnál. Merthogy az eddigi csúcsköltekezésbe futottunk bele, nem vitás.

246 kilométer izzadtunk össze.