Sokszor elsirattuk már a magyar focit, de most vigasztalódhattunk!

Miután idegenben alaposan elnáspángoltuk az angol csapatot, az össznépi figyelem ismét a magyar labdarúgás felé fordult. Pontosabban, Anglia idegenbeli legyőzése csak gyémánt volt koronánkon, Németországban szerzett három pontra mindenhol felkapták a fejüket.

Egyszer láttam a Rossi-csapatot élőben játszani, Andorra ellen alig vártuk a sípszót, nehogy szerény képességű ellenfelünk kiegyenlítsen! Kikaptunk Albániától is két alkalommal, amikor kiderült, hogy Németországgal, Angliával és Olaszországgal kerültünk egy csoportba a Nemzetek ligájába, arra gondoltunk, hogy egy pont megszerzésére sincs esélyünk!

Szerencsére Rossi és játékosai nem így gondolták, Angliát kétszer legyőztük, Németországtól nem kaptunk ki, egyedül az EB- és csoportgyőztes olaszokkal nem tudtunk megbirkózni. Az eredmények hatalmas meglepetéseket, ugyanakkor hatalmas örömet szereztek! Öröm mindaz, ami a mérkőzéseket körülvette, a telt ház, a szurkolók bíztatása, az a hangulat, amely a képernyők előtt ülve aligha lehetett átélhető!

Vegyük sorba! A németországi győzelmet Szalai felejthetetlen gólja teszi emlékezetessé! Ne firtassuk, hogy beadásnak, vagy kapura lövésnek szánta, a megoldás tökéletes volt, sokáig emlékezetes marad. A lipcsei stadionban rengeteg magyar szurkoló bíztatta csapatunkat, szinte hazai pálya volt! A német focisták viszont meglehetősen enerváltnak tűntek, ez nem is csoda!

A labdarúgás ma már aligha tekinthető sportnak. Ha sport lenne, a versenyek szervezésénél figyelembe vennék az alapvető sportélettani tudásunkat! Megfelelően adagolt terhelés, amely részben az edzésmunkában, részen a meccseken jelentkezik, közben pihenés, regenerálódás. Beszélhetünk ma még alapozásról? Az egész egy daráló, heti két meccs, olyan szinten, amely iszonyatos terhelés a sportolónak. Német labdarúgók… helyt állnak az igen erős nemzeti bajnokságukban, a nemzetközi kupákban és a válogatottban! Heti legalább kétszeri iszonyatos terhelés! Csoda, ha mind mentálisan, mind fizikailag enerválttá válnak? Nyilván ugyanez elmondható az angol és az olasz játékosokról és azokról a magyarokról, aki a legerősebb bajnokságokban kergetik a labdát! Érzésem szerint Szoboszlai is enerváltabb volt, mint a kevésbé megterhelő bajnokságokban szereplő játékosaink! Ha ez így van, min csodálkozunk !?!

Vajon miért kell csúcsra járatni a foci élvonalát? Minden, minden a pénzről szól! A játékosok irreálisan magas összegekért vándorolnak klubról klubra, dehogy a gólokért, a profitért! Közben a kizsigerelt játékosoktól becsúszik egy hazai 0:4 egy sokkal gyengébb csapattól! A lényeg nem a pályán folyik, hanem a félidőben, a reklámblokkban és a pálya mentén futó reklámcsíkokban! Ez nagyon szomorú, megöli a sportot, végez a focival. Az iszonyatos menetelés után VB lesz novemberben Katarban…

Az olaszok elleni hazai meccsre túlfűtött hangulatban került sor. Higgadt elemzők elmondták, az EB győztes Olaszország toronymagasan a meccs esélyese, ők ezt a pályán érvényesítették is. Sajnálom, hogy első góljukat egy rettenetes védelmi hiba előzte meg, azzal nagyjából eldőlt a meccs. A második félidőben sok helyzetünk volt, de a hatalmas termetű Donnarumma minden gólba tartó labdát hárított, pedig egy gólt és az azzal járó gólörömöt a csapat és a stadionban szurkolók is megérdemeltek volna. (Amikor Dino Zoff – egykori olasz hálóőr – visszavonult, azt gondoltam, soha nem tudják pótolni őt. Azután jött Buffon aki pótolta, Buffont pedig Donnarumma, ő alighanem a világ legjobb hálóőre lehet!)

Ez a meccs Szalai Ádám búcsújáról is szólt. 86 alkalommal volt válogatott, mindig mindent megtett a nemzeti csapatért. Amit megmutatott nemzeti érzéséből, hazafiságából az még magasabbra emeli sportemberi teljesítményét, joggal válhat fiatalok ezreinek példaképévé. Köszönjük Kapitány!

A labda gurul tovább. Előttünk a VB, vérzik a szívem, hogy csapatunk nem jutott be, vérzik a szívem a napfényes Itália válogatottjáért is, hogy nem lesznek ott. Lesz VB-tippjáték, látatlanban őket tippeltem volna VB győztesnek, így kereshetek mást…

Minden esetre sok-sok évtizednyi keserűség és csalódás után volt minek örülnünk, csak remélem, hogy a munka folytatódik és a sikerek sem maradnak el! Az olaszoknak pedig lehet gratulálni, bennünket megvertek, de remélem az igazi, legfontosabb győzelmük vasárnap, az urnák előtt született, ez egy nagyon várt európai fordulat első jele lehet, hogy visszatérjen földrészünk a normalitáshoz!

Hajrá Magyarország, hajrá magyarok, forza Italia!!! Szép volt Fiúk!!!

Fotó: SZIGETVÁRY ZSOLT/MTI