Túl voltunk az előadáson, a színpadon állók bemutatásán, Nyerges Attila mikrofonhoz lépett, még egy zárógondolatot osztott meg velünk: a zenekar továbbra is folyamatosan dolgozik – amúgy is felforrósodott lelkemet ezzel tovább hevítette!

Az este nem csupán egy jubileumi koncert volt, hanem közös visszanézés és előretekintés: huszonhat év dalai találkoztak egyetlen, felejthetetlen estén. Ahogy sorra felcsendültek a régi és új számok, a zsúfolásig telt Aréna egyszerre lett emlékhely, ünnep és ígéret a folytatásra.

Nélküled…tényleg nem megy…​

X

X

Elkezdődött a koncert, sorra szólaltak meg a dalok, régen hallottaktól a legújabbakig. A hat zenész időnként kiegészült egy vonósnégyessel, Kárai Bori és Jankas Richárd mozgásművészetével, valamint Szalóki Ági énekével. A közel két és fél órás hangversenyen elhangzottak a zenekar huszonhat évének fontos dalai; bár ezek közül az összes nem férhetett bele a programba, aligha maradt hiányérzetünk.

Megszólalt a hamarosan megjelenő Ecce Homo című albumról két dal is, várjuk az anyag megjelenését – bizonyára lesz lemezbemutató koncertkörút.

Az előadás alatt mindvégig rezonált a lelkem a dallamokra és a szövegekre. Megfogalmazódtak olyan gondolatok, amelyeket mintha nekem írtak volna; azt a szeretetet, amelyet hazám, anyanyelvünk és kultúránk iránt érzek minden egyes koncert tovább táplálja. Jó volt látni, hogy rengeteg ember eljött, megtelt az Aréna.

Utolsó gondolatként a köszöneté a szó. Köszönet illeti Galambos Nándort, Kovacsik Tamást, Nyerges Attilát, Papp Gyulát, Práder Vilit, Tánczos Istvánt, a zenekar korábbi tagjait, a technikusokat, a vendégművészeket ezért a huszonhat évért. Rendben lesz minden? Talán igen, talán nem – de messze van még az út vége! Járnunk kell rajta, de ez Nélkületek nem megy!

Íme egy új dal rövid részlete:

X

X