A Magyar Film Napja
Április 30-án ünnepeljük a Magyar Film Napját. Ebben az esetben az „ünneplés” nem puszta szócséplés!
A művészeti ágak nagy részéhez képest a filmművészet rövid történettel bír, ám annál mozgalmasabbal! A pillanatot sikerült celluloid szalagra rögzíteni, majd hang is került alá, a szellem kijött a palackból és azóta is mindannyiunk örömére köztünk él.
Készíthetünk számvetést kedvenc magyar filmjeinkről, s ha jól belegondolunk, a lista nagyon hosszúra nyúlhat.
Emlékszem gyermekkoromban a Tizedes meg a Többiek nyerte el leginkább a tetszésemet, akkor talán fel sem fogtuk, hogy Sinkovits Imre, Darvas Iván, Major Tamás és a többi a színész milyen nagyot alakítottak. Ugyancsak nagyon szerettem a Tenkes Kapitányát, a felejthetetlen Zenthe Ferenccel… A televízió már akkoriban is gyakran sugározta a Hyppolit a lakájt, a bugyuta kis történetet csodálatos színészi játékok tették időtlenné. Jávor Pál, Csortos Gyula, Kabos Gyula, Karády Katalin örökre beírta magát a filmtörténetbe.
Később A Tanú megtekintése volt izgalmas kaland. Bár hosszú évekig dobozban őrizték mielőtt vetíteni kezdték, máig nem értem, hogy kerülhetett vászonra. Szatirikus eszközökkel rántotta le a leplet a kommunista diktatúra borzalmairól: „…Virág elvtárs, ez az ítélet…”... Egyetlen moziban játszották, a Zeneakadémia közelében – ha jól emlékszem – Tinódi volt a neve, szájról szájra terjedt a film híre. Én még gimnazista voltam, egyik osztálytársam hívta fel figyelmemet, együtt mentünk megnézni. Máig sem tudom, hogy vetítése a cenzúra hibája, vagy a gőz leeresztése miatt volt lehetséges. Kevés olyan film van, amelynek egyes mondatai szállóigévé váltak.
Hasonló volt a Megáll az idő, az 56-os forradalom utolsó napjaiban kezdődő történet bemutatja a „kádári konszolidáció” számos aljasságát, íme:
Mondom, ha belemerülünk, nagyon hosszú lenne a lista. Örök klasszikusok a Honfoglalás és a Sacra Corona, az Egri csillagok, stb.; számos filmről A mi Pilvaxunkban is esett szó: Kopaszkutya; A nemzet Aranyai; Lovasíjász. Készülök a Semmelweis filmről is írni, nagyszerű alkotás.
Külön írást szentelhetnék a rajz- és animációs filmeknek is. Legnagyobb kedvencem a Mézga család volt, talán pont akkor került a képernyőre, amikor erre a legfogékonyabb életkorban voltam. Hosszan sorolhatnánk a rajzfilmeket, számomra még a Macskafogó jelentett hatalmas élményt, millió más mellett.
Nem beszéltünk az ismeretterjesztő és dokumentumfilmekről, például olyan vállalkozásról, amely a kék túra útvonalát követve mutatta be hazánk gyönyörű tájait – Egymillió lépés Magyarországon.
A legrégebbi filmeket nagyrészt sikerült felújítani, digitalizálni, hatalmas kincsestára ez az utánunk jövőknek. Belenézhetnek abba múltba, amelyet mi jelenként élünk át, hallhatják régen elhunyt színészek hangját, láthatják színészi játékukat.
A magyar filmművészetet ünnepelni helyénvaló, nemcsak április 30-án, hanem az esztendő minden napján!
Az illusztráció forrása: Noom Peerapong on Unsplash
Több magyar Oscar-díjas van, mint elsőre gondolnánk! Ebben az összeállításban megtaláljátok az érintett filmeket és filmművészeket. Azt gondolom, az Oscar a filmművészet Nobel-díja, ezen a téren is büszkék lehetünk alkotóinkra!
Szeretem a magyar filmeket és az említettek közül több a kedvencem.Még az egymillió lépés….c.sorozat is többet nyújt számomra,mint a modern kor színészt alig,természetes közeget még annyit sem látott szabvány és sikerfilmjei anégy ámerikából.
Az idén már tál vagyok az Erdély sorozaton,az Egy magyar nábobon,a Kárpáthy Zoltánon,filmben és könyvben egyaránt.
A Tüskevár sorozatot minden évben megnézem és ha a tv lead egy Egri csillagokat,egy Jókayt,ki nem hagynám.
Viszont vannak művek,amelyek felejtősek,egyszeri megnézésük elegendő számomra és nem kívánkozom visszanézni őket,csak ha kényszerből kell.Egypár cím:Hyppolit,a lakáj,Meseautó,Egy bolond százat csinál,az újragondolt változatok,persze…De ők is a mieink,mint a magyar narancs a Tanuban.
Az utóbbi évek filmjei közül nehezen tudnék felidézni olyan alkotást,amely elnyerte a tetszésemet.Ez nem jeleni azt,hogy nem láttam filmeket.Szerintem a reklám/pénzfüggő filmgyártás elment valamerre,ahova én már nem kívánkozom.