Elszállt Benedek négy egyetemi éve, tegnap tisztavatás volt, előtte szerdán oklevélátadás. Soha sem könnyű bármilyen végzettséget megszerezni, ezernyi vizsga, szakdolgozat készítése és megvédése, államvizsgák jelzik a megtett út mérföldköveit. Benedek derekasan helytállt, kiváló eredményeket tudhat magáénak.
Mint ahogyan a tisztavatáson elhangzott, évfolyamuk szagolt már némi puskaport: a járvány miatt határszolgálaton voltak a nyugati vármegyékben, majd az Ukrajnából menekültek irányításában vettek részt a fővárosi pályaudvarokon; ezek mellett birkózniuk kellett a távoktatás miatti nehézségekkel is.
Ahogy az ember elnézi a forrongó világot (l. Franciaország) a rendőri munka még inkább embert próbáló feladat. Hajlamosak vagyunk a bokor alól leskelődő traffipaxszal azonosítani ezt, de nem erről van szó. Ezt nemcsak személyes érintettségem okán írom!
Sok szabadságot nem kaptak, tegnap tisztavatás volt, holnap már minden frissen végzett rendőrtiszt jelentkezik szolgálati helyén és munkába áll. Az egyetem elvégzése sem volt könnyű, de ami ezután következik, az már az élet sűrűje, ahol az ember jóformán csak magára számíthat. Felelős döntéseket kell hoznia, ez soha nem könnyű. Sokszor csak évtizedek múltán, a megtett útra visszanézve jön rá az ember, hogy a másik irányba kellett volna elindulnia.
Lévén június vége,ildomos felköszönteni a Pilvax atyját és megálmodóját: Boldog névnapot,Isten éltessen sokáig,Doki,névnapunk alkalmából!
Ugyanezt kívánom a velünk osztozkodó Páloknak is és persze utólag a Lászlóinknak.
Mint láthatjátok, két nap alatt három cikkel próbáltam kiegyenlíteni elmaradásomat. Nem lustaság, hanem időhiány miatt maradtam el az írásokkal, remélem innen egyenesbe jutok és hetente-kéthetente tudok majd jelentkezni valamivel.
A Papp László Sportarénában szimfonikus előadásban megszólaltak a James Bond filmek zenéi, ezen is ott lehettem.
A filmsorozat mindig nagyon igényes filmzenéket vonultatott fel. Az operettszínház énekesei adták elő a dalokat, amelyek eléneklése nem lehetett könnyű feladat, de remekül sikerült, nem maradt el a vastaps.
A sportaréna méretei miatt inkább moziban érezhettük magunkat, a szimfonikus zenekar szinte elveszett a színpadon, mögöttük a LED falon megjelenő grafikák utaltak arra, hogy melyik epizód zenéit halljuk éppen. Két másik kivetítő mutatta aktuálisan az énekeseket, zenészeket, táncosokat.
Manapság elszakadt a zsák az ilyen jellegű produkciókkal.Legújabban Led Zeppelin Synphonic koncert plakátjára lettem figyelmes.
A Bond -filmzenék bizonyára jó apropó lehet egy szinfonikus koncertnek is.Nekem legjobban az alapmotívum tetszik,minden filmben hallható…ha a konkrét filmdalból kéne választanom,akkor talán a Casino Roayal a befutó.
Mint arról korábban beszámoltam nagyon megtetszett az a muzsika, amelyet Pribojszki Mátyás és zenésztársai játszanak. Remek blues szól, amelynek középpontjában Pribojszki Mátyás virtuóz szájharmonika-játéka áll. Csopak óta voltam a Virág Benedek házban, ott számos szájharmonikás zenészt is színpadra invitált; illetve tegnap este a fővárosi Muzikumban volt remek, kétórás zenekari koncert, ahol dob és basszusgitár egészítette ki a gitár-szájharmonika párost. Nagyszerű hangulat volt, számomra a Muzikum mint hely is jó élmény volt. Áprilisban Veszprémben Blues fesztiválon lépnek fel, de kérdéses, hogy meghallgathatom-e őket és a többi blues zenekart.
Csütörtökön rumkóstolón voltam. Bevallom a rum nálam kiesett a repertoárból, soha nem érte el ingerküszöbömet. Öt tételt ittunk (2 cl/tétel), nagyon érdekes volt. A rum gyártásának alapanyaga a nádcukor, illetve ha kinyerték abból a cukrot, a maradék is erjeszthető, párolható. Hosszú évekig tartó fahordós érleléssel kerekedik jól fogyaszthatóvá a nyers párlat, akár ízesíthető is. Nagyon érdekes volt, mert a rumok öt arcát láthattuk, mindegyik tétel teljesen más volt. Eljutottunk az alap fehérrumtól egy rendkívül kellemes, narancsvirág illatú gyümölcsös ízvilágú tételig, amely sokkal inkább likőrre emlékeztetett, mint arra a „felesre”, amely az ötvenes-hatvanas évek kocsmáinak szegényes italkínálatában elmaradhatatlan volt. Összességében nem lettem rumrajongó, de érdemes volt egy kissé megismerkedni ennek az italnak a hátterével és változatosságával. Ha esetleg valakit érdekel itt láthatók képek a kóstolt tételekről.
Azt nem mondhatom, hogy az első vonalban küzdök a pandémiával, de így is leköti az összes erőmet a munka. A közel két éve tartó járványnak ezernyi tanulsága van máris, a legtöbb következtetés levonásához évek, akár évtizedek is kellenek. Leginkább azt látom, hogy társadalomlélektani szempontból mennyire rossz a hatása. Magyarországon a hatvanas évek eleje óta viszonylagos biztonságban élhettünk. Nem voltak éhínségek, járványok, háborúk, igaz a lelkek rombolása gőzerővel folyt és folyik. Talán a viszonylagos nyugalom gyengítette le a társadalom lelki immunrendszerét, mert pontosan körvonalazódik, mennyire nehezen és rosszul kezeljük és toleráljuk a járvány okozta kihívásokat. Generációk váltják egymást, ma már az Y, Z vagy nem is tudom melyik betűvel jelölt korosztály is szüli a gyerekeket. Naponta szembesülök azzal, hogy az iskolapadokból kikerülők jelentős része funkcionális analfabéta! Sokan képtelenek értelmezni egy bővített mondatot, nincs szövegértésük, nem tudják kifejezni a gondolataikat, nem beszélve a helyesírásról, mondatszerkesztésről… A közösségi hálók mindent elbírnak, a chat-en folytatott végtelenül lebutított kommunikáció kezd uralni mindent. (Ha egy páciens e-mailre nem válaszolunk azonnal, máris felemelik a telefont, mert sokan keverik a chat-et az e-maillel. A levelező rendszer által küldött válaszüzenetünket, mely szerint a levél megválaszolása egy-két munkanapon belül megtörténik, egyszerűen nem tudják értelmezni.) Az is teljesen egyértelmű, amit a német egészségügyi miniszter mondott: tél végére vagy mindenki oltott, vagy fertőzésen átesett, vagy halott lesz. Ebben teljesen igaza van, a felsorolt alternatívák között nem az oltás a legjobb? Mikor elkezdtünk oltani, nem lehetett tudni, hogy az így szerzett védettség mennyire lesz tartós. Úgy tűnik, az alapimmunizáltak is megbetegednek, de kilenctizedük… Read more »
Nagyon fontos, rocktörténeti jelentőségű beszélgetés jelent meg Tóth János Rudolffal (Kex, Bergendy, Hobo Blues Band) és Révész Sándorral (Generál, Piramis), mindkét riportot érdemes elolvasni, ajánlom figyelmetekbe.
Révész Sándor nagy kedvencem.Tóth J.R. neve sajnos nekem nem mond semmit.Viszont szomorú apropója a cikknek az,hogy zenélt a Bergendy zenekarban is.
Tegnap délután hallottam a mediában,hogy elhunyt Bergendy Pista.A magyar pop-rock ,stb, egyik meghatározó egyénisége távozott közülünk.
Gondolkoztam, hogy szenteljek-e külön írást felháborodásom okán. Párkányi Eszter a közösségi média amoralitásáról írt. Egy férfi, várandós anyának öltözve összeszurkálja a „hasát”, majd játékbaba fejét letépve forgatja, ez a videó sem a Youtube, sem az Instagram cenzorainak nem érte el az ingerküszöbét.
Ha valaki elmegy meddőségi ambulanciára, meglátja, hogy mit tesznek édesanyák és édesapák, hogy gyermekük szülessen; ha valaki átélné a vetélések tragédiáját; ha valaki megnézné, hogy a koraszülött intenzív centrumokban milyen erőfeszítések folynak az élettel már-már összeegyeztethetetlen életek megmentéséért, az pontosan tudná, hogy egy új emberi élet születéséből gúnyt űzni égbekiáltó bűn! Azok a platformok is felelősek, amelyek befogadják azt a mocskot!
Jelen voltam az Instagramon, mi több, szerettem, mert megnézhettem ismerőseim képeit, magam is úgy tehettem azokat közzé, hogy senkire nem erőltettem rá, az nézte csak meg, akit valóban érdekelt. A felháborító eset miatt nem maradt más választásom, mint azonnal törölni profilomat.
A P.Mobil albuma kapcsán esett szó az átalakuló hanglemez vásárlási szokásokról. Szerdán jelent meg Ákos huszadik albuma, a Tidal-on már aznap meghallgathattam. Ha megnézitek a hivatkozást, olvasható, hogy mennyire fontos része az anyagnak a borító. Ehhez nem juthatok így hozzá, de a zene – amely első hallásra is nagyon jónak tűnik – azonnal hallható.
Ha már a lemezvásárlási szokásainkról esett szó,jellemző rám a konzervatív hozzáállás a cd lemezekhez.
Nem tudok felégetni,lehúzni,letölteni,kiírni,usb-re tenni,nyomkodós telefonom van és nem vagyok fészbúkon.
Csodálkozom,hogy még vagyok.Nem rég vettünk autót,amikor vittem haza,akkor kerestem a cd lejátszót a rádión,de az nem volt a helyén.USB bemenet van rajta.Nab@zmeg nesze nekem áj kocsi.
Laza két hónapot kellett várnom arra,amíg a fiam telerakta zenével,amelyeket most már unésig körbehallgattam és esélyem nincs rá,hogy a következő fél évben más zenét hallgassak…
Fiam bakelitet vásárol ,a lejátszásához nem kell okosbizbaz.
A főnököm jelezte,új vontatót vesz jövőre.A Merci elhagyta a külső visszapillantó tükröket,helyettük kamerák vannak felszerelve és a kabinban az „A” oszlopokon kijelző mutatja a képet.
Gyakorlatilag tv-ben látom,mi folyik mellettem.Mondtam neki,ha ezt a gépet megveszi,akkor egy ügyes munkaerőtől kell megválnia…
Valószínűleg, amikor a tölcséres gramofont felváltotta a mikrobarázdás lejátszó, vagy amikor az akusztikus gitár mellett megjelent az első „vasgitár”, a felhasználók egy része ellenállt. Azután… jött a cédé, jött a kazetta, a DVD, igen, a vinil lemeznek reneszánsza van.
Pécsett a „Pedfő” nevű főiskola kultikus klubja volt a Szenespince. Ott hallottunk először CD lemezt megszólalni, T.Pisti barátom – aki vájt fülű volt – lefagyott, annyit mondott, hogy ez túl jó… Igen, ott van lassan két hónapja a Gergőtől kapott Kormorán cédé az asztalomon bontatlanul, mert nincs mivel hallgatnom.
Ami pedig a Tidalt illeti, az onnan származó zenét nem lehet sehová „beégetni”, ha megszűnik az előfizetés, a birtokolt anyag is elenyészik. Az ebben a jó, hogy az örökösnek nem kell bajlódnia fél köbméter cédé, vagy a nagyfatertől megmaradt vinil lemez eltakarításával. S ha belegondolok, nagyon jól van ez így…
Ami pedig a visszapillantó tükör kamerával történő kiváltását illeti, ez kicsit olyan nekem, mint a digitális vs. higanyos lázmérő. A higany ismeri a fizika törvényeit, melegben tágul, a digitálisban bezzeg kifogy a gombelem, amikor az a büdös kölyök lázas! Persze jól tudjuk a higany nem eurokonform, így gyorsan befogom a pofámat, mielőtt valaki jelezné a Nagy Testvérnek, hogy ez nem píszí honlap…
Az Ismerős Arcok zenekar (is) húszéves, a jubileumi koncertre június 22-én kerül sor a Barba Negra Track-ben. Jegyek zsebben, remélem lesz koncertbeszámoló is… azt csiripelik a madarak, hogy lesz zenealbum-dedikálás, s lesz mit dedikálni!!!
Nagyon szeretem Somlót. Magát a hegyet is, mely évmilliók tanújaként magasodik, a bazaltot, a kilátást, a semmi máshoz sem hasonlítható borait. Somlón mindig hatalmába kerít valamiféle sajátos hangulat, kár lenne tagadnom, szakrális térben érzem magam ott. Kedves barátom „Szent hegynek” hívja.
Másik kedves barátomtól levél érkezett tegnap, egy írásra mutató bejegyzéssel, amely még inkább megerősítette bennem, hogy Somló-életérzésem, nem a véletlen műve. Íme a jelzett beszámoló, érdemes elolvasni! 2016 júniusában fényképezőgépem lencséje így rögzítette Somlót egy gyönyörű délutánon!
Elszállt Benedek négy egyetemi éve, tegnap tisztavatás volt, előtte szerdán oklevélátadás. Soha sem könnyű bármilyen végzettséget megszerezni, ezernyi vizsga, szakdolgozat készítése és megvédése, államvizsgák jelzik a megtett út mérföldköveit. Benedek derekasan helytállt, kiváló eredményeket tudhat magáénak.
Mint ahogyan a tisztavatáson elhangzott, évfolyamuk szagolt már némi puskaport: a járvány miatt határszolgálaton voltak a nyugati vármegyékben, majd az Ukrajnából menekültek irányításában vettek részt a fővárosi pályaudvarokon; ezek mellett birkózniuk kellett a távoktatás miatti nehézségekkel is.
Ahogy az ember elnézi a forrongó világot (l. Franciaország) a rendőri munka még inkább embert próbáló feladat. Hajlamosak vagyunk a bokor alól leskelődő traffipaxszal azonosítani ezt, de nem erről van szó. Ezt nemcsak személyes érintettségem okán írom!
Sok szabadságot nem kaptak, tegnap tisztavatás volt, holnap már minden frissen végzett rendőrtiszt jelentkezik szolgálati helyén és munkába áll. Az egyetem elvégzése sem volt könnyű, de ami ezután következik, az már az élet sűrűje, ahol az ember jóformán csak magára számíthat. Felelős döntéseket kell hoznia, ez soha nem könnyű. Sokszor csak évtizedek múltán, a megtett útra visszanézve jön rá az ember, hogy a másik irányba kellett volna elindulnia.
De akkor már késő.
Sok sikert Bendinek!
Lévén június vége,ildomos felköszönteni a Pilvax atyját és megálmodóját: Boldog névnapot,Isten éltessen sokáig,Doki,névnapunk alkalmából!
Ugyanezt kívánom a velünk osztozkodó Páloknak is és persze utólag a Lászlóinknak.
Mint láthatjátok, két nap alatt három cikkel próbáltam kiegyenlíteni elmaradásomat. Nem lustaság, hanem időhiány miatt maradtam el az írásokkal, remélem innen egyenesbe jutok és hetente-kéthetente tudok majd jelentkezni valamivel.
Tart, ameddig tart…
A Papp László Sportarénában szimfonikus előadásban megszólaltak a James Bond filmek zenéi, ezen is ott lehettem.
A filmsorozat mindig nagyon igényes filmzenéket vonultatott fel. Az operettszínház énekesei adták elő a dalokat, amelyek eléneklése nem lehetett könnyű feladat, de remekül sikerült, nem maradt el a vastaps.
A sportaréna méretei miatt inkább moziban érezhettük magunkat, a szimfonikus zenekar szinte elveszett a színpadon, mögöttük a LED falon megjelenő grafikák utaltak arra, hogy melyik epizód zenéit halljuk éppen. Két másik kivetítő mutatta aktuálisan az énekeseket, zenészeket, táncosokat.
Nagyszerű élmény volt!
Manapság elszakadt a zsák az ilyen jellegű produkciókkal.Legújabban Led Zeppelin Synphonic koncert plakátjára lettem figyelmes.
A Bond -filmzenék bizonyára jó apropó lehet egy szinfonikus koncertnek is.Nekem legjobban az alapmotívum tetszik,minden filmben hallható…ha a konkrét filmdalból kéne választanom,akkor talán a Casino Roayal a befutó.
Néhány apróság az elmúlt hetek történéseiből…
Mint arról korábban beszámoltam nagyon megtetszett az a muzsika, amelyet Pribojszki Mátyás és zenésztársai játszanak. Remek blues szól, amelynek középpontjában Pribojszki Mátyás virtuóz szájharmonika-játéka áll. Csopak óta voltam a Virág Benedek házban, ott számos szájharmonikás zenészt is színpadra invitált; illetve tegnap este a fővárosi Muzikumban volt remek, kétórás zenekari koncert, ahol dob és basszusgitár egészítette ki a gitár-szájharmonika párost. Nagyszerű hangulat volt, számomra a Muzikum mint hely is jó élmény volt. Áprilisban Veszprémben Blues fesztiválon lépnek fel, de kérdéses, hogy meghallgathatom-e őket és a többi blues zenekart.
Csütörtökön rumkóstolón voltam. Bevallom a rum nálam kiesett a repertoárból, soha nem érte el ingerküszöbömet. Öt tételt ittunk (2 cl/tétel), nagyon érdekes volt. A rum gyártásának alapanyaga a nádcukor, illetve ha kinyerték abból a cukrot, a maradék is erjeszthető, párolható. Hosszú évekig tartó fahordós érleléssel kerekedik jól fogyaszthatóvá a nyers párlat, akár ízesíthető is. Nagyon érdekes volt, mert a rumok öt arcát láthattuk, mindegyik tétel teljesen más volt. Eljutottunk az alap fehérrumtól egy rendkívül kellemes, narancsvirág illatú gyümölcsös ízvilágú tételig, amely sokkal inkább likőrre emlékeztetett, mint arra a „felesre”, amely az ötvenes-hatvanas évek kocsmáinak szegényes italkínálatában elmaradhatatlan volt. Összességében nem lettem rumrajongó, de érdemes volt egy kissé megismerkedni ennek az italnak a hátterével és változatosságával. Ha esetleg valakit érdekel itt láthatók képek a kóstolt tételekről.
Küszöbön áll az Ismerős Arcok legújabb zenealbumának bemutatója, bővebben itt olvashattok a zenekar terveiről.
Már nagyon kell az új album és jó lenne eljutni egy koncertre is sok év után.
Azt nem mondhatom, hogy az első vonalban küzdök a pandémiával, de így is leköti az összes erőmet a munka. A közel két éve tartó járványnak ezernyi tanulsága van máris, a legtöbb következtetés levonásához évek, akár évtizedek is kellenek. Leginkább azt látom, hogy társadalomlélektani szempontból mennyire rossz a hatása. Magyarországon a hatvanas évek eleje óta viszonylagos biztonságban élhettünk. Nem voltak éhínségek, járványok, háborúk, igaz a lelkek rombolása gőzerővel folyt és folyik. Talán a viszonylagos nyugalom gyengítette le a társadalom lelki immunrendszerét, mert pontosan körvonalazódik, mennyire nehezen és rosszul kezeljük és toleráljuk a járvány okozta kihívásokat. Generációk váltják egymást, ma már az Y, Z vagy nem is tudom melyik betűvel jelölt korosztály is szüli a gyerekeket. Naponta szembesülök azzal, hogy az iskolapadokból kikerülők jelentős része funkcionális analfabéta! Sokan képtelenek értelmezni egy bővített mondatot, nincs szövegértésük, nem tudják kifejezni a gondolataikat, nem beszélve a helyesírásról, mondatszerkesztésről… A közösségi hálók mindent elbírnak, a chat-en folytatott végtelenül lebutított kommunikáció kezd uralni mindent. (Ha egy páciens e-mailre nem válaszolunk azonnal, máris felemelik a telefont, mert sokan keverik a chat-et az e-maillel. A levelező rendszer által küldött válaszüzenetünket, mely szerint a levél megválaszolása egy-két munkanapon belül megtörténik, egyszerűen nem tudják értelmezni.) Az is teljesen egyértelmű, amit a német egészségügyi miniszter mondott: tél végére vagy mindenki oltott, vagy fertőzésen átesett, vagy halott lesz. Ebben teljesen igaza van, a felsorolt alternatívák között nem az oltás a legjobb? Mikor elkezdtünk oltani, nem lehetett tudni, hogy az így szerzett védettség mennyire lesz tartós. Úgy tűnik, az alapimmunizáltak is megbetegednek, de kilenctizedük… Read more »
Tegnap este a Pesti Tévében beszélgettek Kassai Lajos lovasíjásszal, érdemes meghallgatni!
Nagyon fontos, rocktörténeti jelentőségű beszélgetés jelent meg Tóth János Rudolffal (Kex, Bergendy, Hobo Blues Band) és Révész Sándorral (Generál, Piramis), mindkét riportot érdemes elolvasni, ajánlom figyelmetekbe.
Révész Sándor nagy kedvencem.Tóth J.R. neve sajnos nekem nem mond semmit.Viszont szomorú apropója a cikknek az,hogy zenélt a Bergendy zenekarban is.
Tegnap délután hallottam a mediában,hogy elhunyt Bergendy Pista.A magyar pop-rock ,stb, egyik meghatározó egyénisége távozott közülünk.
Nyugodjon békében.
Hosszabb beszélgetés jelent meg Fehér Nórával, a Kormorán énekesnőjével a Magyar Nemzetben. A riportot ide kattintva olvashatjátok.
Gondolkoztam, hogy szenteljek-e külön írást felháborodásom okán. Párkányi Eszter a közösségi média amoralitásáról írt. Egy férfi, várandós anyának öltözve összeszurkálja a „hasát”, majd játékbaba fejét letépve forgatja, ez a videó sem a Youtube, sem az Instagram cenzorainak nem érte el az ingerküszöbét.
Ha valaki elmegy meddőségi ambulanciára, meglátja, hogy mit tesznek édesanyák és édesapák, hogy gyermekük szülessen; ha valaki átélné a vetélések tragédiáját; ha valaki megnézné, hogy a koraszülött intenzív centrumokban milyen erőfeszítések folynak az élettel már-már összeegyeztethetetlen életek megmentéséért, az pontosan tudná, hogy egy új emberi élet születéséből gúnyt űzni égbekiáltó bűn! Azok a platformok is felelősek, amelyek befogadják azt a mocskot!
Jelen voltam az Instagramon, mi több, szerettem, mert megnézhettem ismerőseim képeit, magam is úgy tehettem azokat közzé, hogy senkire nem erőltettem rá, az nézte csak meg, akit valóban érdekelt. A felháborító eset miatt nem maradt más választásom, mint azonnal törölni profilomat.
Miféle világ ez körülöttünk?
A P.Mobil albuma kapcsán esett szó az átalakuló hanglemez vásárlási szokásokról. Szerdán jelent meg Ákos huszadik albuma, a Tidal-on már aznap meghallgathattam. Ha megnézitek a hivatkozást, olvasható, hogy mennyire fontos része az anyagnak a borító. Ehhez nem juthatok így hozzá, de a zene – amely első hallásra is nagyon jónak tűnik – azonnal hallható.
Ha már a lemezvásárlási szokásainkról esett szó,jellemző rám a konzervatív hozzáállás a cd lemezekhez.
Nem tudok felégetni,lehúzni,letölteni,kiírni,usb-re tenni,nyomkodós telefonom van és nem vagyok fészbúkon.
Csodálkozom,hogy még vagyok.Nem rég vettünk autót,amikor vittem haza,akkor kerestem a cd lejátszót a rádión,de az nem volt a helyén.USB bemenet van rajta.Nab@zmeg nesze nekem áj kocsi.
Laza két hónapot kellett várnom arra,amíg a fiam telerakta zenével,amelyeket most már unésig körbehallgattam és esélyem nincs rá,hogy a következő fél évben más zenét hallgassak…
Fiam bakelitet vásárol ,a lejátszásához nem kell okosbizbaz.
A főnököm jelezte,új vontatót vesz jövőre.A Merci elhagyta a külső visszapillantó tükröket,helyettük kamerák vannak felszerelve és a kabinban az „A” oszlopokon kijelző mutatja a képet.
Gyakorlatilag tv-ben látom,mi folyik mellettem.Mondtam neki,ha ezt a gépet megveszi,akkor egy ügyes munkaerőtől kell megválnia…
Valószínűleg, amikor a tölcséres gramofont felváltotta a mikrobarázdás lejátszó, vagy amikor az akusztikus gitár mellett megjelent az első „vasgitár”, a felhasználók egy része ellenállt. Azután… jött a cédé, jött a kazetta, a DVD, igen, a vinil lemeznek reneszánsza van.
Pécsett a „Pedfő” nevű főiskola kultikus klubja volt a Szenespince. Ott hallottunk először CD lemezt megszólalni, T.Pisti barátom – aki vájt fülű volt – lefagyott, annyit mondott, hogy ez túl jó… Igen, ott van lassan két hónapja a Gergőtől kapott Kormorán cédé az asztalomon bontatlanul, mert nincs mivel hallgatnom.
Ami pedig a Tidalt illeti, az onnan származó zenét nem lehet sehová „beégetni”, ha megszűnik az előfizetés, a birtokolt anyag is elenyészik. Az ebben a jó, hogy az örökösnek nem kell bajlódnia fél köbméter cédé, vagy a nagyfatertől megmaradt vinil lemez eltakarításával. S ha belegondolok, nagyon jól van ez így…
Ami pedig a visszapillantó tükör kamerával történő kiváltását illeti, ez kicsit olyan nekem, mint a digitális vs. higanyos lázmérő. A higany ismeri a fizika törvényeit, melegben tágul, a digitálisban bezzeg kifogy a gombelem, amikor az a büdös kölyök lázas! Persze jól tudjuk a higany nem eurokonform, így gyorsan befogom a pofámat, mielőtt valaki jelezné a Nagy Testvérnek, hogy ez nem píszí honlap…
Nagyon fontos beszélgetést olvashatunk a Demokratában Nyerges Attilával és Kovacsik Tamással a küszöbön álló jubileumi koncertről és egyéb témákról.
Grandpierre Attilával olvasható beszélgetés is igen lényeges kérdéseket boncolgat, ajánlom figyelmetekbe!
Az Ismerős Arcok zenekar (is) húszéves, a jubileumi koncertre június 22-én kerül sor a Barba Negra Track-ben. Jegyek zsebben, remélem lesz koncertbeszámoló is… azt csiripelik a madarak, hogy lesz zenealbum-dedikálás, s lesz mit dedikálni!!!
Nagyon szeretem Somlót. Magát a hegyet is, mely évmilliók tanújaként magasodik, a bazaltot, a kilátást, a semmi máshoz sem hasonlítható borait. Somlón mindig hatalmába kerít valamiféle sajátos hangulat, kár lenne tagadnom, szakrális térben érzem magam ott. Kedves barátom „Szent hegynek” hívja.
Másik kedves barátomtól levél érkezett tegnap, egy írásra mutató bejegyzéssel, amely még inkább megerősítette bennem, hogy Somló-életérzésem, nem a véletlen műve. Íme a jelzett beszámoló, érdemes elolvasni! 2016 júniusában fényképezőgépem lencséje így rögzítette Somlót egy gyönyörű délutánon!
Megjelent az Ismerős Arcok zenekar Nélküled című alkotásának hivatalos zenefilmje!