Törzsasztal
Kávéházi törzsasztalok mellé telepedett a törzsközönség, elindult a diskurzus, szinte bármiről. Gondolatokat cseréltek meséltek, vitatkoztak.
A Törzsasztal mellett szabad a szó!
Kávéházi törzsasztalok mellé telepedett a törzsközönség, elindult a diskurzus, szinte bármiről. Gondolatokat cseréltek meséltek, vitatkoztak.
A Törzsasztal mellett szabad a szó!
Megjelent az Ismerős Arcok zenekar Nélküled című alkotásának hivatalos zenefilmje!
Nagyon szeretem Somlót. Magát a hegyet is, mely évmilliók tanújaként magasodik, a bazaltot, a kilátást, a semmi máshoz sem hasonlítható borait. Somlón mindig hatalmába kerít valamiféle sajátos hangulat, kár lenne tagadnom, szakrális térben érzem magam ott. Kedves barátom “Szent hegynek” hívja.
Másik kedves barátomtól levél érkezett tegnap, egy írásra mutató bejegyzéssel, amely még inkább megerősítette bennem, hogy Somló-életérzésem, nem a véletlen műve. Íme a jelzett beszámoló, érdemes elolvasni! 2016 júniusában fényképezőgépem lencséje így rögzítette Somlót egy gyönyörű délutánon!
Az Ismerős Arcok zenekar (is) húszéves, a jubileumi koncertre június 22-én kerül sor a Barba Negra Track-ben. Jegyek zsebben, remélem lesz koncertbeszámoló is… azt csiripelik a madarak, hogy lesz zenealbum-dedikálás, s lesz mit dedikálni!!!
Nagyon fontos beszélgetést olvashatunk a Demokratában Nyerges Attilával és Kovacsik Tamással a küszöbön álló jubileumi koncertről és egyéb témákról.
Grandpierre Attilával olvasható beszélgetés is igen lényeges kérdéseket boncolgat, ajánlom figyelmetekbe!
A P.Mobil albuma kapcsán esett szó az átalakuló hanglemez vásárlási szokásokról. Szerdán jelent meg Ákos huszadik albuma, a Tidal-on már aznap meghallgathattam. Ha megnézitek a hivatkozást, olvasható, hogy mennyire fontos része az anyagnak a borító. Ehhez nem juthatok így hozzá, de a zene – amely első hallásra is nagyon jónak tűnik – azonnal hallható.
Ha már a lemezvásárlási szokásainkról esett szó,jellemző rám a konzervatív hozzáállás a cd lemezekhez.
Nem tudok felégetni,lehúzni,letölteni,kiírni,usb-re tenni,nyomkodós telefonom van és nem vagyok fészbúkon.
Csodálkozom,hogy még vagyok.Nem rég vettünk autót,amikor vittem haza,akkor kerestem a cd lejátszót a rádión,de az nem volt a helyén.USB bemenet van rajta.Nab@zmeg nesze nekem áj kocsi.
Laza két hónapot kellett várnom arra,amíg a fiam telerakta zenével,amelyeket most már unésig körbehallgattam és esélyem nincs rá,hogy a következő fél évben más zenét hallgassak…
Fiam bakelitet vásárol ,a lejátszásához nem kell okosbizbaz.
A főnököm jelezte,új vontatót vesz jövőre.A Merci elhagyta a külső visszapillantó tükröket,helyettük kamerák vannak felszerelve és a kabinban az “A” oszlopokon kijelző mutatja a képet.
Gyakorlatilag tv-ben látom,mi folyik mellettem.Mondtam neki,ha ezt a gépet megveszi,akkor egy ügyes munkaerőtől kell megválnia…
Valószínűleg, amikor a tölcséres gramofont felváltotta a mikrobarázdás lejátszó, vagy amikor az akusztikus gitár mellett megjelent az első “vasgitár”, a felhasználók egy része ellenállt. Azután… jött a cédé, jött a kazetta, a DVD, igen, a vinil lemeznek reneszánsza van. Pécsett a “Pedfő” nevű főiskola kultikus klubja volt a Szenespince. Ott hallottunk először CD lemezt megszólalni, T.Pisti barátom – aki vájt fülű volt – lefagyott, annyit mondott, hogy ez túl jó… Igen, ott van lassan két hónapja a Gergőtől kapott Kormorán cédé az asztalomon bontatlanul, mert nincs mivel hallgatnom. Ami pedig a Tidalt illeti, az onnan származó zenét nem lehet sehová “beégetni”, ha megszűnik az előfizetés, a birtokolt anyag is elenyészik. Az ebben a jó, hogy az örökösnek nem kell bajlódnia fél köbméter cédé, vagy a nagyfatertől megmaradt vinil lemez eltakarításával. S ha belegondolok, nagyon jól van ez így… Ami pedig a visszapillantó tükör kamerával történő kiváltását illeti, ez kicsit olyan nekem, mint a digitális vs. higanyos lázmérő. A higany ismeri a fizika törvényeit, melegben tágul, a digitálisban bezzeg kifogy a gombelem, amikor az a büdös kölyök lázas! Persze jól tudjuk a higany nem eurokonform, így gyorsan befogom a pofámat, mielőtt valaki jelezné a Nagy Testvérnek, hogy ez nem píszí honlap…
Gondolkoztam, hogy szenteljek-e külön írást felháborodásom okán. Párkányi Eszter a közösségi média amoralitásáról írt. Egy férfi, várandós anyának öltözve összeszurkálja a “hasát”, majd játékbaba fejét letépve forgatja, ez a videó sem a Youtube, sem az Instagram cenzorainak nem érte el az ingerküszöbét.
Ha valaki elmegy meddőségi ambulanciára, meglátja, hogy mit tesznek édesanyák és édesapák, hogy gyermekük szülessen; ha valaki átélné a vetélések tragédiáját; ha valaki megnézné, hogy a koraszülött intenzív centrumokban milyen erőfeszítések folynak az élettel már-már összeegyeztethetetlen életek megmentéséért, az pontosan tudná, hogy egy új emberi élet születéséből gúnyt űzni égbekiáltó bűn! Azok a platformok is felelősek, amelyek befogadják azt a mocskot!
Jelen voltam az Instagramon, mi több, szerettem, mert megnézhettem ismerőseim képeit, magam is úgy tehettem azokat közzé, hogy senkire nem erőltettem rá, az nézte csak meg, akit valóban érdekelt. A felháborító eset miatt nem maradt más választásom, mint azonnal törölni profilomat.
Miféle világ ez körülöttünk?