Beleszülettem a fekete korongok világába. Gramofonlemezek forogtak, szólt a zene. Különböző fordulatszámokon, kis- és nagylemezek. A tű időnként megakadt, néha a hang portól sercegett, mégis szabadságot kaptunk: akkor és azt hallgathattuk, amit akartunk.

Az albumok borítói egyre színesebbé váltak, grafikusok, fotósok igyekezetek felvillantani, milyen tartalomra számíthatunk. Később kezdett elterjedni az orsósmagnó, ezen már rögzíthettünk felvételeket is. Olykor rádió előtt ülve, mikrofonnal vettük fel a dalokat. Ezeknek a készülékeknek a kezelése nem volt egyszerű, oda-vissza kellett tekergetnünk a szalagot, hogy az aktuálisan hallgatni kívánt zenéhez jussunk. Hamarosan megjelentek a kazetták, ezek kezelése lényegesen egyszerűbb volt. Kiadók egyre több zenei anyagot jelentettek meg magnókazettán, külön iparág épült ezek másolására, kalózkazetták forgalmazására. Minőségük azonban meg sem közelítette a hanglemezekét. Egyre jobb és jobb lejátszók, hangszórók, erősítők és rádiókészülékek jelentek meg.

Pécsett az egyik főiskola klubját – korábbi funkciója alapján – Szenespincének hívták. T. Pisti barátommal korán odaértünk a szokásos szombat esti bulira. P. zenerajongó volt. Itt láttunk, hallottunk először CD lemezt megszólalni. Lenyűgöző volt, P. lefagyott, majd kijelentette ilyen hangminőség talán nem is létezik. Ez a nyolcvanas évek elején-közepén történt, a CD kiadás hatalmasat robbant, mert minden korábbinál szebben szólt, nem volt sérülékeny, viszonylag kis helyen elfért. Jól emlékszem, hogy mennyit dühöngtem, amikor az autórádió begyűrte a kazetta szalagját, majd szinte minden autómban volt gyárilag beépített CD lejátszó is. Ezzel együtt hanyatlott a hagyományos lemezek és magnókazetták kiadása, gyártása. Mindig azt hittük, elértük a fejlődés csúcsát, de nem, ma már havi 1-2000 forintért korlátlan mennyiségű zenét hallgathatunk a streaming szolgáltatóktól. Ezzel csak egy bökkenő van: mit hallgatunk, ha nincs internet elérésünk? Bizony sokunknak hiányzik a hanghordozó fizikai birtoklásának az élménye is.

Nyerges Attila az „Egy ismerős arc” című kötetében utal erre, elmondja, hogy egyik kollégájának zenekara több mint harminc zenealbumot adott ki, de a következő már csak streamelve jelenik meg. Attila ebben a körben sajnálkozott is, hogy az Ismerős Arcoknak nem jelent meg hagyományos korongja, nagylemeze. Ha jól meggondoljuk, a fizikai hanghordozó kiiktatása rendkívül költséghatékony, elvégre nincs gyártási, szállítási költség, a hallgatottság alapján érkezhetnek a jogdíjak.

Itt tartunk most. Magam nekiálltam életterem rendezésének, felbukkantak a múlt emlékei. Rengeteg magnókazetta (már nincs egyetlen működőképes készülékem, amelybe be lehetne tenni), VHS kazetták és hanglemezek. Többszáz darab. Itt elakadtam. Évtizedek óta nem hallgattam meg ezeket, töprengtem, mi legyen a sorsuk? Véletlen úgy hozta, műszaki boltban belebotlottam néhány hagyományos lemezjátszóba. Sokáig vajúdtam, megvegyem? Végül vettem egy alaptípusú készüléket, feltettem rá a régi albumokat, meglepően szépen szóltak. Nem volt más szándékom, mint néha belehallgatni gyűjteményembe. Semmiképpen nem szándékoztam bővíteni a meglévőt.

Egyik barátom elindult az úton, egyre mélyebbre ásott a hanglemezek, zenealbumok világába. Kisvártatva Veszprémben találtam magam, szombat délelőtti lemezbörzén. Elképesztő volt! Talán nem tévedek, több tízezer album volt terítéken, nagyrészt erre szakosodott eladók kínálták portékájukat. Az árak ötszáz forinttól ötvenezerig terjedtek. Többségében használt lemezeket kínáltak, de nagyon sok új is volt.

Elkezdődött a lemezvadászat, egyre több kincsre leltem! Felfedeztem egy Mini albumot, amely mindössze ötszáz példányban jelent meg, saját számok mellett, Bartók ismert szerzeményei kerültek korongra, vonósnégyes bevonásával, Papp Gyula átdolgozásában. (Az Emerson Lake and Palmer is megszólaltatott Bartók művet.)

Még egy kinccsel gyarapodtam, megvásároltam a Kormorán Rockuiem című legendás albumát. Erről a zenei anyagról érdemes lenne egyszer külön szólni, mert annyira különleges. Most már nemcsak CD-én, hanem vinyl albumon is birtokomban van.

A legnagyobb meglepetés akkor ért, amikor Norbi kihalászta az egyik kupacból az Ismerős Arcok Éberálom című lemezét! 2022 végén jelent meg, semmiféle publicitást nem találtam erről, egyedül a zenekar honlapján, a webáruházban találtam nyomát. Azt gondolom, nagyszerű dolog, hogy ebben a formában is megjelent, az eredeti elkészülte után 15 esztendővel. (Következő feladatom lesz összehallgatni a CD-vel, feltérképezni a különbségeket megszólalásukban, ha egyáltalán vannak ilyenek. A zenei anyag két korongra fért fel, vagyis dupla albumot vehetünk kézbe.)

Még két album szerepel bakancslistámon a Kormorán Live in Holland és ugyancsak a Kormoránnak jelent meg egy csehszlovák albuma valamikor. Előbbivel nem biztatott egyik kereskedő sem, utóbbira kaptam ígéretet, hogy elküldik, de mindeddig nem érkezett meg.

Lesz még dologom a zenealbum gyűjteményemmel. Először is helyet kellene találni, majd rendszerezni, kategorizálni (sok komolyzenei anyagom is van), megválni azoktól, amelyek alighanem soha nem fognak megszólalni a lemezjátszómon.

Visszatérve a veszprémi lemezbörzére, nemcsak a kínálat, hanem az érdeklődés is óriási volt. Megöregedett rockerek böngészték órákon keresztül a kínálatot, valóságos kincsvadászat folyt. Azon is el kell gondolkodnom, ha már nem leszek, mi lesz gyűjteményem sorsa. De az már nem az én gondom…