
Az ételkészítés öröme
Testünk folyamatosan újjáépül, ehhez víz, levegő és táplálék szükséges, utóbbiak elégtelen oxidációjával biztosítja saját – ideiglenes – fennmaradását. Élelem teljes hiányában az életfunkciók lassan leállnak, a szervezet – korábban ember – megszűnik létezni.
Az állat- és növényvilág élete nem többről szól, mint létfenntartásról, vagyis táplálékszerzésről. A rendszer hierarchikusan rendezett, például a szavanna terített asztal a legelésző zebráknak, a ragadozók jókat lakmároznak a növényevőkből, a hulladékot a dögevők takarítják el. Csodálatosan felépített világ ez…
Bár az embernek ugyanúgy élelemre van szüksége, mint az állat- és növényvilágnak, táplálkozásunk mégsem teljesen ugyanaz a műfaj, mint előbbieké. Egyrészt mindenevők vagyunk, másrészt az élelmiszerek többségét konyhatechnikailag átalakítva és elkészítve vesszük magunkhoz. Lehetne arról hosszasan értekezni, hogy a túlnépesedett Föld erőforrásai már régóta elégtelenek lakóinak eltartásához, arról is, hogy míg egyes földrészeken még így is a többletfogyasztás, addig másokon az éhezés és alultápláltság okozza a problémákat. Mindenesetre élelmiszerek előállítására iparág – „élelmiszeripar” – szakosodott, a boszorkánykonyhákból ehető, emészthető termék kerül ki, ezzel együtt iszonyatosan nő a helytelen és nem megfelelő minőségű táplálkozás okozta civilizációs betegségek száma is.
Akárhogyan is, ennünk muszáj! Valahonnan alapanyagot kell beszereznünk, el kell készítenünk. Jól elkészített ételnek élvezeti értéke van, a közös étkezések családi és társadalmi eseményekké válhatnak. Ideális esetben az ételkészítés örömmel járhat, kreatív tevékenység lehet belőle.
Magam harmadik éve bontogatom szárnyaimat ezen a téren, korábban a karácsonyi halászlé főzésén kívül nem próbálkoztam semmivel. Teljesen felszerelt konyha vált tulajdonommá, elkezdtem főzőcskézni, több-kevesebb sikerrel. Látom a gyötrelmeit és találok benne élvezetet is!
Vannak kötött dolgok, karácsonykor halászlé, előtte, utána kocsonya… farsangkor fánk, nyáron grillezés, stb. Sokkal nehezebb megálmodni a holnapi ebédet, mi legyen, ami nem hizlal, amiben nincsen szénhidrát, túl sok zsiradék, de azért finom legyen, változatos…
Az első és talán legnehezebb lépés kitalálni a másnapi menüt, amelyhez fel lehet használni az otthon spájzolt alapanyagokat éppúgy, mint a frissen vásároltakat. Ebben az esetben észnél kell lenni, mert jó ételt csak jó alapanyagból lehet előállítani! Ezek felkutatása nem könnyű feladat! Kialakulnak beszerzési helyek, elsősorban a termelők, vagy azok, akik annak hazudják magukat. Ha elég ideig keresgélünk, idővel megtaláljuk a szívünknek legkedvesebb sajtkészítőt, péket, zöldségest, hentest, stb. Nagyjából a piacokon kell őket keresnünk.
Ha szakítottunk időt jó alapanyagok beszerzésre, megkezdődhet az ételek elkészítése! Egy kezdőnek ez sem egyszerű feladat! Bár tele vannak a polcok szakácskönyvekkel, nagyszerű receptekkel, kreatív ötletekkel, sokszor nehéz megtalálni az igazit. Magam a videómegosztó portálon találtam rá Szoky csatornájára, talán nem véletlen, hogy 350 000 körüli feliratkozója van. Szoky egyszerű ételeket készít, nagyon részletesen bemutatja és elmagyarázza a lépéseket, legyen szó levesről, sültekről, süteményekről. De rengeteg egyéb forrás van a videómegosztón, sztárszakácsokat is találunk, akik feltárják titkaikat. Sokszor meríthetünk ötleteket, hogy ezt, vagy azt próbáljuk elkészíteni.
Az ételkészítés útja meglehetősen rögös, lehetünk sikeresek, de a tanulópénzt mindenkinek meg kell fizetnie. Egy idő után rájövünk arra, hogy mit hibáztunk el. Számomra például a sózás különös kihívást jelent. Otthon, menzán, vendéglőben elenyészően ritkán sóztam meg ételt, általában jó volt nekem úgy, ahogyan kitálalták. Most gyakran gondban vagyok, a kocsonya sótlan, a pogácsa túlsózott… úgy hallottam só és só között is lehet különbség, bár általában a parajdit használom. Jól sikerült a karácsonyi juhtúrós pogácsa, de másnapra szinte csont szárazzá vált. Nehéz a mennyiségeket is eltalálni, hogy fogyjon el, ne legyen sok, ne legyen kevés. A legalávalóbb pazarlás a kukába kerülő étel!
Nagyjából így alakulnak a dolgok, mesterszakács ugyan nem lesz belőlem, de időnként sikerül ehető dolgokat előállítanom. A fényképeken 2022 emlékezetesebb eledeleit láthatjátok, nagyobb részüket nem én készítettem, de mindegyiket feliratoztam.
Jó étvágyat mindenkinek!
Az a sok bejgli igazán remekül sikerült, gondolom, ízre is az volt, nem csupán kinézetre!
(Mi nagyon szeretünk sütni-főzni, akár közös „programként” is, de persze mindenkinek megvan a maga specialitása.)
Igen, a bejgli elkészítése ekkora mennyiségben komoly munka volt, főleg úgy, hogy a dió darálásától kezdve, mindent mi csináltunk. (Ráadásul idén nagyon jó volt a diótermés, saját diónkat használtuk el.) A töltés volt a legnehezebb, precízen kimértünk mindent, utána tojássárgájával megkenve szikkadt negyven percet, majd fehérjével megkenve egy órát, mire bement a sütőbe.
Azt hiszem jól sikerült, mert szinte minden megajándékozott kérte a receptet. Egy adventi ráhangolódós összejövetelnek is elment.
Remek dolog tudni főzni.A sütés szerintem a főzés fölé kerül,de azt is el lehet sajátítani.Szeretem nézni az Ízőrző c.műsortsok recept ihletett meg tőlük,a „régi öregektől”.
Olyan rutinnal nyújtják a rétest és dagasztanak,hogy öröm nézni…Na,oda én már sose jutok el:arra tartom az asszonyt.Van benne taktika is.Egy tésztás étel elkészítése több takarítással jár,mint egy hétvégi nagytakarítás…
Ha már valaki elboldogul a konyhában,gyakran főz-mert kell-tényleg ez egyik fő gond a következő tétel kitalálása.
Elődeink-és ebben a svábok jártak elöl-okosan főztek.mindig előre gondolkodtak a menüt illetően.Már a vasárnapi ebéd úgy készült,hogy a maradékból hétfőn felhasználható,új fogás készül.
Más kérdés,hogy a rengeteg krumpli-,és tészta alapú étel mennyire menne le manapság menüként.
Jó étvágyat !