A székesfehérvári FEZEN-ben adott koncertet Deák Bill Gyula, nagyszerű élmény volt!

Bill hangja hungaricum, „Ő a legfeketébb hangú fehér énekes, akit valaha hallottam” – mondta róla Chuck Berry. Egészen kivételes énekes, akinek a blues és a rock műfajában nincs párja. Jól emlékszem a kezdeti időkre, még érettségi előtt álltam, amikor futótűzként terjedt a Hobo Blues Band híre. Hosszú éveken át állhattam a színpadok előtt, szerencsére Pécsett is gyakran felléptek. Mikor Bill kivált a bandából, sokan azt gondoltuk, mindennek vége… nem volt igazunk. Földes László tovább vitte a HBB-et, Bill karrierje is folytatódott. Emlékezetes volt a Kopaszkutya, az István a Király, filmek is őrzik a múltat.

Nagyon régen láttam Billt színpadon, illő volt elmenni a FEZEN-be! Le a kalappal Bill előtt! Rettenetesen meg volt fázva, folyamatosan törölte az orrát, szopogatta a cukorkákat, de a koncert nem maradhatott el! Énekhangján alig lehetett érezni hogy beteg, de az összekötő szövegek alatt hallhattuk, mennyire be van rekedve. Ez semmit nem von le az előadás értékéből, sőt! Gyengébb előadók ennél kevesebbért is lemondják fellépésüket, Bill nem tette, fürdött a közönség szeretetében!

Ami a repertoárt illeti, számos kihagyhatatlan nóta szólalt meg, a teljesség igénye nélkül: Kopaszkutya, Hey Joe, Messze még a hajnal, Országút blues, Rossz vér, Hosszúlábú asszony… Billt kiváló zenészek kísérték: Nagy Dénes (szólógitár), Takács József (basszusgitár), Szabó Csaba (dob), Koltay Kurszán (billentyű). Nagy Dénes virtuóz gitárjátéka sokunkat lenyűgözött és számomra kellemes meglepetés volt Koltay Kurszánt is látni a bandában, ő is nagyszerűen muzsikált (hiába, a vér nem válik vízzé).