Régóta próbálom megfogalmazni magam számára, vajon mi az oka annak, hogy pont a Kormorán varázslatos muzsikája változtatott meg bennem annyi mindent – ha nem is gyökeresen, de nélküle talán más és lelkileg szegényebb lennék. Örülnék, ha Ti is elgondolkoznátok és leírnátok érzéseiteket!
Nincsen semmilyen zenei múltam, nem vagyok vájtfülű. Gyermek- és kamaszkoromban szerettem az aktuálisan sikeres csapatokat, kezdetben az Illést, majd a Piramis volt az első zenekar, amelyet már élőben hallottam. HBB, P.Mobil, Beatrice, Edda következtek a sorban, egyetemistaként az utolsó nagy szerelem: Európa Kiadó. Talán az a világ érintett meg közel annyira, mint most a Kormorán, de más korosztályhoz, más szubkultúrához tartoztam. Európa Kiadó után majd’ két évtizedes csend következett, bár hallgatam zenét, mégsem kívánkoztam koncertekre, alig vásároltam albumokat.
2002-őt nagyon rosszul éltem meg. Előre éreztem az előttünk álló évek minden kínját, világosan láttam, hogy pártállami restauráció történik. Ekkor már kerestem a kitörési pontokat, a túlélés lehetőségeit. Megtaláltam sok, hozzám hasonlóan gondolkodó embert, jártunk ilyen-olyan gyűlésekre, rendezvényekre, de kínjaimat ezek sem enyhítették. Ebben a korszakban meglátni egy albumot, amelynek címe: Tiltott dalok, tiltott hangszereken…no ez volt a fordulópont. Korábban is hallottam a Kormoránról, de magamban besoroltan a Bojtorján és a Muzsikás közé. Annak az albumnak legjobban a címe tetszett, pedig ma már tudom mekkora kincs! Kurán Gergő, Pataki Mária…
Ha tanultam volna zenét, biztosan jobban meg tudnám fogalmazni mondandómat. Van a zenekar, a színpadi megszólalás kilenc muzsikus zenei teljesítményének összeadódásából, erre a Kongresszusi Központban jöttem rá. Mégis, ha pontosabban akarok fogalmazni, nem pusztán összeadódás, hanem hatványozódás. 33 év alkotásaiból meríthetünk. Nehéz dolog lehet összeállítani koncertprogramot, annyira bőséges a kínálat. A szövegek többségének gondolatisága illik a muzsikához, kölcsönösen erősítik egymást. Dalok a Hazáról, az otthonról, a szeretetről, a szerelemről; játékosság és komolyság. Nehéz megfogalmazni … ezt sokkal inkább érezni lehet. Albumok tekintetében is a bőség zavara: mikor mit hallgassak éppen? De mindig találok kedvemre valót, hangulatomhoz illőt vagy éppen választ adót egy nyitott kérdésre. A zenei és szövegbeli sokszínűség megunhatatlanná teszi a Kormoránt, ha egy albumot hónapokon keresztül nem hallgatok meg, utána mindig újabb felfedezéseket teszek. Miért pont a Kormorán? A felsoroltak sem adják meg a választ! A dalok és a szövegek rezonanciát gerjesztenek a lélekben, génekben kódolt ősi világot ásnak elő.
Sokszor leírtam már a kezdetet, amely a 2003-as ádventi hangverseny volt, talán itt vannak a gyökerei az azóta elmaradhatatlan év végi nagykoncerteknek. A hangverseny vitt a Kobakhoz, emlékszem Bea adta át a világhálón rendelt jegyeket, voltak kitűzők… Az a hangverseny két dolgot alapozott meg bennem: egyrészt a Kormorán muzsikájának szeretetét, másrészt a kobakos éveket. A kettő szimbiózisban van egymással, külön-külön mindegyik más lenne, de most nem a Kobakról akarok írni, talán majd máskor. Mégis egy mondat: a Kobak hajnalán éreztem azt, hogy van remény, hogy nagyon sokan gondolkozunk hasonlóan. Kezdődtek a világhálós fórumozások, amelyek mellett az is nagyon fontos volt, hogy a Kobaknet bőségesen ellátott információkkal, elsősorban koncertekről, és albumokról. (Millió mással is, de ez most nem tartozik szorosan ide.)
Hanglemezek közül második szerzeményem az akkor megjelent Forrás felé volt. Ezt meghallgatva teljesedett ki bennem minden, a Világok világa Magyarországban találtam meg vágyaim – vágyaink – tökéletes megfogalmazását. Zarándokoltunk egymás után a koncertekre, jöttek kicsik, nagyok, emlékezetesek és kevésbé azok. Legmesszebbre talán Kisrozvágyra mentünk… Legemlékezetesebbek? Somogyvár. A hely szakralitása és a Kormorán muzsikája összeadódik, évről-évre fantasztikus élményt nyújt. Szombathely, Don Bosco. Sokáig az év első hangversenye volt, gyönyörű helyszínen, kobakos szervezésben. TF, Családi Napok, MOM, Körcsarnok… Természetesen Székesfehérvár, komoly összefogás és munka árán, de megvalósult!
Idén ősszel arra is ráébredtem, hogy a Kormorán alkotása örökérvényű. Ehhez a Kormorán Memory Band koncertjére volt szükségem, ahol megtapasztaltam, hogy eltérő zenészi felfogásban, más muzsikusok előadásában is mennyire igazak, érvényesek és élők ezek a dalok. Kortársakról nehéz jövendölni, de a Kormorán alkotásai maradandóak, hasonlóan Jókai vagy Wass regényeihez, Petőfi és Vörösmarty verseihez, Bartók és Kodály műveihez és Erkel operáihoz. Valamennyien roppant nehéz történelmi korszakokban éltek.
A Napba Öltözött Leány csíksomlyói ősbemutatója hozta el a kiteljesedést. Máig ható, meghatározó élmény volt, igaz ez már túlmutat a Kormoránon, hiszen hogy így legyen, ahhoz kellett a csíksomlyói Nyereg szakralitása, Székelyföld varázsa és az egész eseménysorozat. Életem folyamán azokban a napokban éreztem először, hogy magyarnak lenni jó! Szomorú hogy így van, de tény.
Izgatottan várom a decemberi hangversenyt és a legújabb albumot. Remélem nagyon sokáig megmarad még a Kormorán és varázsa, amely nem más, mint hit, remény és szeretet átadása a muzsika eszköztárával.
Ezért pont a Kormorán!