Peti a televízió előtt ült, a vaksi, fekete-fehér képernyő előtt meccset nézett Édesapával. A készülék hangja némítva volt, a közvetítés a rádióból szólt; Sz.Gy. lelkes kommentátor az éterbe kiáltotta, Káposzta szerel… Petit megihlette, hogy egy embert Káposztának hívnak, ennyi kellett csak ahhoz, hogy szíve lilába öltözzön és örökre az is maradjon…

Peti kiszökött meccsekre, jött Göröcs, Szentmihályi, Fazekas, Bene, Dunai II., Zámbó; jött Törő, Fekete, Tóth Andris; Peti még a szalagavatója helyett is meccsre ment, mert lelkesedett valamiért… Elszálltak az évek, Peti azt gondolta, hogy rendben lesz minden…

… pedig baromira nem lett rendben minden. Tiltott dalok, tiltott hangszereken, Petit a MOM Kupolatermébe fújta a szél, akkor is advent volt. Peti, iszonyatosan el volt keseredve, de Bea kitűzőt tett ingére, dalok szóltak, emberek, kézfogások, Peti érezte, nincs már annyira egyedül.

Rohantak az évek, Peti Erdélyországban találta magát, ahol a Nyeregben Napba Öltözött egy Lány; Peti az ezeréves határon volt, amikor megjöttek még páran, előkerült egy zászló és együtt énekelték a Himnuszt. Az élet koncerttől koncertig, íjászversenytől íjászversenyig tartott… Peti egyszer úgy érezte, ráborul a világ, elment hangversenyre, “Fogom kezed, fogják mások is…” szólt a színpadról a dal, váratlanul meleg tenyér csúszott tenyerébe, nem volt abban semmi, csak együttérzés, vigasztalás és remény…

Amikor már minden rendben lévőnek látszott, akkor újra tragikusnak gondolt dolgok történtek, mások álltak a színpadra, mások énekelték az ősrégi és legújabb dalokat. A honlapot a Pilvaxszal együtt elfútta a szél, maradt a közösségi háló… maradtak barátok: Angéla, Kriszta, György, Péter, Rudolf, János, Gábor, emberek, akikkel máig kapcsolatban áll. Nagyon rossz dolgok történtek, egyedül maradt, bár ez nem tartozik szorosan ide.

A zenekar anno december 16-án alakult meg, azóta mindig volt ezen a napon koncert. Szűts Istvánt Újpest díszpolgárává választották, a Harmóniák Koronázatlan Királya és a Kormorán zenekar koncertet adott. A sínek a távolban összefutottak, Peti boldog volt, amikor Újpesten csapata gólt szerzett, Peti szíve csordultig telt örömmel, amikor a színpadon megszólaltak azok a dalok, amelyek a túlélés mankói voltak.

Peti másfél óráig boldog volt, ezt már senki nem veheti el tőle.

+++

+++

+++