Pax et Bonum – Béke és Jóság! Pünkösdi zarándoklatunk…
A hívó szó belső hang, az Úr és a Szűzanya meghívója. Ott kell lenni, más választásunk nincs.
2022-ben is százezrekben szólalt meg a belső hang a hívó szót meghallva. Százezrek keltek útra, hogy ott legyenek a csíksomlyói Nyeregben pünkösdi szentmisén. Alighanem mindenki mást hozott lelkében, mindenki más szándékkal kelt útra, mást vitt haza, de közösek voltunk hitünkben, nyelvünkben, magyar nemzethez tartozásunkban.
Elzarándokolni az Úr színe elé soha nem könnyű feladat. Legyen szó szentmiséről, gyónásról, nem beszélve zarándoklatról, belső úton haladunk odáig. Az utolsó három alkalommal azt választottam, hogy menetrendszerinti vonatra szállva mentünk Csíksomlyóra, s tértünk haza onnét. Korábban hálókocsin töltöttük az utazás két éjszakáját, idén már nem volt hely, maradt az ülve éjszakázás.
Pénteken késő délután indult a vonat, átléptük a gyúnyhatárt, csak mentünk, mentünk, közben hosszabb-rövidebb időre el-elbóbiskoltunk. Pirkadatkor gyönyörű tájon, a Maros mellett ment a vonat, egyszer csak nyílt pályán megállt. Jött a hír: elromlott a mozdony. Csak álltunk, álltunk, a menetrendet böngészve számolgattam, mi az a legkésőbbi érkezési idő, amikor még odaérhetünk a misére. Több mint egy óra elteltével a szerelvény elindult visszafelé. Éreztem áthallást: van cél és van időkeret elérni valahová. Olykor megtorpanunk, olykor visszafelé haladunk… mégis, bármi történhet, oda kell érni! Ha kérünk, kapunk segítséget. Még Maroshéviz előtt jártunk, kisebb állomásra tolattunk vissza. Ott is teltmúlt az idő, egyszer csak elindultunk. Gyergyószentmiklóson a vonat megtelt helyi zarándokokkal. Két és fél órás késéssel érkeztünk meg Csíkszeredára.
Nem volt ismeretlen előttem a ránk váró hat kilométeres gyaloglás. A váróstól a kegytemplomig egyre meredekebb a gyalogút, az utolsó másfél kilométer komoly hegymenet, most versenyt futottunk az idővel is. Az éjszakai vonatozás után sem éreztem magam elgyötörtnek, a tűző napon, pár percre meg-megállva már a mise kezdete előtt felértünk, célba értünk.
Isten sokszor elvezetett a Nyeregbe, soha nem tudok betelni ennek a térnek szakralitásával. Mintha az égből tekintenénk le: alattunk a Csíki-medence, a Hargita ölelő karjainak fészekben vagyunk; a Somlyó-hegy kimagaslik, a hatalmas térben emberek, akikben két dolog biztosan közös: meghallották a hívó szót és magyarul beszélnek. Az érzés amely ott eltölt leírhatatlan. Boldogság és öröm mert sikerült, ott lehetek, érzem a Lélek kiáradását!
Az Egyház és a hívek szentmise keretei között ünnepelnek, bár a liturgikus szertartás részei helyünktől távol zajlanak, mégis annyira közel vannak, mint egy kis kápolnában. Krisztus, Szűzanya és a Lélek köztünk vannak. A szertartás végén közösen elénekeljük Himnuszainkat, majd búcsúzunk és lassan megtesszük a hazavezető út első lépéseit. Mindenki mást visz magával, más üzeneteket kapott, másként változtatta meg sorsát, életét ez az Istennel töltött idő.
Hálánk közös, meghívást kaptunk, elfogadtuk, lelki ajándékokkal tértünk haza. Lehet, ma még senki nem tudja mit fog ez megváltoztatni életében. Pax et Bonum! Legyen bennünk béke, áradjon ki a jóság és a szeretet!
Az út ezzel még nem ért véget, haladnunk kell tovább!
Az oldalsó nyilakra kattintva lépegethetünk a képek között.
Himnuszaink:
De mindenek előtt a korábbi beszámolók!
1. 2012 – Gyergyócsomafalvától Csíksomlyóig gyalogszerrel – Ágica írása
2. 2014 – Krisztáékkal voltunk
3. 2015 – vonatos zarándokút Benedek fiammal
4. 2017 – zarándokút vasúton Mártival
Még pár gondolatot/élményt szeretnék megosztani, mert beszámolómat igyekeztem a búcsú lelki oldaláról megközelíteni. Székesfehérvártól menetrend szerinti vasútjárattal mentünk Budapestig. A vonat ragyogóan tiszta volt, kényelmes, információs táblán követtük, merre és mekkora sebességgel haladunk. Klimatizált, dugaljak a telefonok töltéséhez. A Keleti borzalmas állapotban van! Kosz, felfordulás, lepusztultság. A Korona IC-n termes másodosztályú kocsiba kaptunk helyjegyet. Minden volt, csak nem kényelmes. A vagon ablakait nem lehetett kinyitni, a szellőzés (klíma) időnként bekapcsolt, időnként nem. Utóbbi esetben olykor fullasztóan meleg volt. A szerelvényhez éttermi kocsi is tartozott, terített asztalokkal, frissen sült ételekkel. Nem volt rossz, még csapolt sör is volt. A határon a román határőr összeszedte és elvitte az okmányokat. Egész éjjel égett a világítás a vagonban, aludni tényleg csak percekre lehetett. A késésről már írtam. A hegymenet nem volt egyszerű, de szépen felértünk. Odafent érezhetően Isten házában voltunk, ásványvízen kívül mást nem árultak. Arra viszont szükség volt. Igen komoly egészségügyi készenlét volt odafent, nagy sátor, mentőautók, megfelelő személyzet. Lefelé elengedtük a tömeget, így nagyon kényelmes volt a lejtmenet, indulásig a teret lezáró erdőben hűsöltünk. A templomtól lefelé helyezkedtek el az árusok. Bőven volt innivaló, rengeteg kürtős kalács sütő, lángosos. Az árusok közé nem engedték be a bóvlit, komoly kézműves standok portékaiban gyönyörködhettünk. A templomon kívül állt a sor, hogy a Csíksomlyói Szűzanya szobrához járulhassunk. Viszonylag gyorsan ment. Augusztusban érkezésünkkor és indulásunkkor is bementünk a templomba, a Szent Szűzet megformáló művészeti alkotások között az a szobor az egyik legszuggesztívabb számomra, nagyon mélyen megmozgatja a gondolatokat. hálát, imát és könyörgést hív elő. Leértünk a… Read more »