Régóta álmodoztunk a Mercedes- és Porche múzeumok felkereséséről, két barátommal indultunk útra, két munkanapot hozzátéve május utolsó hétvégéjéhez.

Első nap: Cesky Krumlov

2025. május 29-én, csütörtökön keltünk útra, ők Budapestről indultak, felvettek Székesfehérváron; Sopronig meg sem álltunk, tankoltunk, majd folytattuk utunkat Ausztrián keresztül Cesky Krumlov felé.

Székely György barátom javaslatára korábban már jártunk Krumlovban, de nem emlékszem sem annak idejére, s arra sem, hogy hol voltunk megszállva akkoriban. Ellenben a városra annál inkább, felejthetetlen élmény volt. Mostani utazásunk során a történelmi Belvárosban volt szállásunk, főúri körülmények között, egykor volt csodálatos polgári lakásban.

Megérkezésünk után azonnal elindultunk városnézésre, egyik ámulatból a másikba estünk ebben a csodálatos városkában. Hosszú sétánk a sörgyár ivójában fejeződött be. Krumlovban Eggenberg nevű sör készült, a gyártást máshová vitték, azonban Krumlov néven főznek söröket, különböző alkoholtartalommal. Nekem nagyon ízlett ez a sör, a végén ittam egy sörpárlatot, amely egészen különleges és nagyon finom volt.

„A város eredete a 13. századra nyúlik vissza, amikor a Vítkovci család egyik ága, a Krumlovi uralkodók megalapították a várat és a települést. 1302-ben a Krumlovi ágat kihalt, és a birtokot a befolyásos Rosenberg (Rožmberk) család szerezte meg, akik a város virágkorát hozták el, fejlesztették a kézművességet és a kereskedelmet, és pompás polgárházakat építettek. A város első írásos említése 1309-ből származik. A Rosenberg család uralma alatt a város és a vár jelentős átalakuláson ment keresztül, különösen a reneszánsz és barokk stílusokban. A 17. században a Rosenberg család kihalt, és a város birtokosa az Eggenberg család lett, akik tovább bővítették és barokk stílusban átalakították a várat, például létrehozták az Eggenberg Színházat. 1717-ben az Eggenberg család kihalt, és a város a Schwarzenberg család tulajdonába került. A 20. században a város a Csehszlovák állam tulajdonába került, és 1989-ben nemzeti műemlékké nyilvánították, majd 1992-ben az UNESCO Világörökség részévé vált.”

„A város legnagyobb és legismertebb nevezetessége a Český Krumlov Vár, amely a második legnagyobb várkomplexum Csehországban a prágai vár után. A vár 1253-ban épült először, és több stílusjegyet őriz meg a gótikától a reneszánszon át a barokkig. A várkomplexum több udvarból és épületből áll, köztük a híres Víztorony, amely a vár legmagasabb pontja, és ahonnan lenyűgöző, 360 fokos panoráma nyílik a városra és a környező tájra. A várban található az Eggenberg Színház is, amely a barokk korszak egyik ékköve.”

Sajnos a torony már zárva volt, így nem tudtunk felmenni, pedig onnan az egész városka, a Moldva folyó kanyarulatai is jól beláthatók. Nagyszerű volt a krumlovi csavargás, minden egyes lépését élveztem. Íme néhány fénykép!

Második nap: Nürnberg

Krumlovból Stuttgart volt úticélunk, nyugati irányba tartottunk, nagyon kellemes, dimbes-dombos volt a táj, üdezöld növényekkel, közben hangulatos falvakon és kisvárosokon mentünk át. Németországba ma már nem lehet ellenőrzés nélkül bejutni, rövid sor állt a határon, bennünket félreállítottak, elkérték okmányainkat, érdeklődtek, miért utazunk be Németországba… nem tudom, hogy ez a magyar rendszámú autónk miatt történt, vagy egyszerű szúrópróba volt, mindenesetre felrémlett bennem a hetvenes évek mindig kellemetlen határátlépéseinek emléke. Lehet, nem találtak semmit, mehettünk tovább…

Nürnbergben egy belvárosi parkolóházban hagytuk a kocsit, gyalog indultunk városnézésre.

„Nürnberg története gazdag és sokrétű, a város több évszázadon át jelentős szerepet töltött be Németország és a Német-római Birodalom életében.

A kezdetek és középkor

Nürnberg legkorábbi írásos említése 1050-ből származik, amikor III. Henrik német-római császár egy okiratában Nuorenberc néven említi, ami „sziklás hegyet“ jelent. A város központjában álló vár már ekkor fontos katonai támaszpont volt, és a vár alatti település valószínűleg ebben az időben kapott vásártartási jogot. 1219-ben II. Frigyes német-római császár kiadta a „nagy szabadságlevelet“, amely Nürnbergnek szabad birodalmi város jogait biztosította. A várost egészen 1427-ig várgrófok kormányozták, majd az utolsó várgróf, VI. Frigyes eladta címét a városi tanácsnak, amely innentől kezdve meghatározta a város politikai életét.

Virágkor

Nürnberg a 14-15. században érte el virágkorát. IV. Károly német-római császár 1356-ban itt adta ki a Német Aranybullát, amely előírta, hogy az újonnan megválasztott császár itt tartsa első birodalmi gyűlését. 1423-ban Luxemburgi Zsigmond a város gondjaira bízta a birodalmi koronázási jelvényeket, amelyeket egészen a 19. század elejéig itt őriztek. A 1470 és 1530 közötti időszakban Nürnberg a kiváló kézművesiparának és kedvező kereskedelmi fekvésének köszönhetően a Német-római Birodalom egyik legnagyobb és leggazdagabb városává vált, Köln és Prága mellett.

Háborúk és válságok

A harmincéves háború alatt Nürnberg környéke évekig hadszíntér volt, bár a várost nem foglalták el, a közeli harcok súlyosan gyengítették gazdaságát. 1649-ben a városban tartották a békevacsorát, amely a háború lezárását ünnepelte. A 18-19. század fordulóján Nürnberg politikai és gazdasági válságba került, részben a porosz uralom alá kerülés miatt, de végül 1806-ban Napóleon átadta a várost a Bajor Királyságnak, amely polgári önkormányzatot létesített és beolvasztotta a várost közigazgatási rendszerébe. Ezzel a Bajor Királyság átvállalta Nürnberg nagy adósságát is.

Ipari fejlődés és 20. század

A 19. században Nürnberg Bajorország egyik fontos ipari központjává vált. 1835-ben itt indult el az első német vasútvonal Nürnberg és Fürth között az „Adler“ gőzmozdony révén. A 20. század elején a város a bajor szociáldemokrácia egyik központja lett, miközben a nemzetiszocialisták is megjelentek, és az 1920-as években Nürnberg adott otthont az NSDAP első pártgyűléseinek, bár a helyi választásokat akkor még nem nyerték meg.

Nürnberg a nemzetiszocializmus idején

Nürnberg a náci párt egyik központjává vált. Itt tartották a híres pártgyűléseket, és itt fogadták el 1935-ben a „nürnbergi faji törvényeket“, amelyek jogi alapot adtak a rasszista antiszemita ideológiának. A városban megkezdődött egy hatalmas pártközpont építése, amely a római Colosseumra emlékeztetett. A második világháború alatt a várost a szövetségesek légitámadásokkal súlyosan megrongálták, különösen 1945 januárjában, amikor az óváros nagy része megsemmisült. A háború után a nürnbergi polgárok úgy döntöttek, hogy a várost eredeti helyén építik újjá.

A második világháború utáni időszak: Nürnbergi per

A második világháború után Nürnberg vált a nürnbergi per helyszínévé, amely az első olyan nemzetközi bírósági eljárás volt, ahol a szövetséges hatalmak a náci Németország politikai, katonai és gazdasági vezetői ellen ítélkeztek a háborús bűnök miatt. A per során 24 fő vádlottból 12-t halálra, 7-et börtönbüntetésre ítéltek, 3-at pedig felmentettek. Az ítéletek végrehajtása 1946 októberében történt Nürnbergben.”

Órákon át sétáltunk Nürnbergben. Mediterrán hangulatot éreztem, annyira pezsgő volt a belvárosi élet. A városközpontot nagyon szépen újjáépítették, nemcsak a boltok, hanem utcai zöldséges standok is kínálták a portékát. Édességboltba betérve vásároltunk a híres helyi édességből, amely bár karácsonyi süti, de egész évben árulják.

„Nürnberg legismertebb helyi édessége a Nürnberger Lebkuchen, amelyet magyarul gyakran nürnbergi mézeskalácsként emlegetnek. Ez a klasszikus német karácsonyi sütemény lisztmentes, mandulával és törökmogyoróval készül, fűszerezése pedig nagyon hasonlít a hagyományos mézeskalács fűszerkeverékéhez, például fahéjjal, szegfűszeggel és gyömbérrel. A süteményben gyakran található kandírozott narancshéj is, amely különösen ünnepi hangulatot kölcsönöz neki. A Nürnberger Lebkuchen évszázadok óta hagyományos finomság, amelyet Nürnberg városából származtatnak, és a karácsonyi időszak egyik legjellegzetesebb édessége Németországban.”

Sétánkat a Játékmúzeum megtekintésével folytattuk. Nagyon jó volt látni gyermekkorom játékait, s babakonyhákból egészen sokat kiállítottak. Elgondolkoztam azon, milyen kreatív játékok között nőttünk fel, s a kis szobák, konyhák mennyi ötletet adhattak a korabeli gyermekeknek lakberendezéshez, konyhai tevékenységhez; de kisvasutak, társasjátékok is fejlesztették a gyermekek személyiségét.

Érdemes volt Nürnbergben megállni, nagyon szép város, ha tehetném, visszamennék még. Pár fényképet alább láthattok.

Stuttgart felé vettük az irányt. Az autópályán baleset volt, terelés, óriási dugó a péntek délutáni csúcsforgalomban. Meglehetősen elgyötörten érkeztünk meg Stuttgart egyik külvárosában található szállodánkba, s altató sem kellett mély álomba zuhanáshoz…

Harmadik nap: Mercedes és Porsche múzeum Stuttgartban

Úticélunk a két autómúzeum volt. Bőséges szállodai reggeli után taxival mentünk a Mercedes múzeumhoz. Építészetileg is nagyon fontos a kiállításnak helyt adó épület.

„A stuttgarti Mercedes-Benz Múzeum épülete egy különleges, futurisztikus és ikonikus építészeti alkotás, amelyet az UN Studio tervezett, és 2006-ban adtak át a nyilvánosságnak.

Az épület jellemzői

• Alaprajz és forma: Az épület alaprajza a lóhere levelén alapul, amely három egymást fedő levélből áll, és egy háromszögletű központi átriumot hoz létre. Ez a forma a Wankel-motor háromszög alakú rotorcella formájára is emlékeztet.
• Dupla spirál (kettős csigavonal) belső dizájn: Az épület belső tere egy kettős spirál mentén halad, amely lehetővé teszi, hogy a látogatók spirálisan, időrendi sorrendben haladjanak végig a kiállításon, mintha időutazáson vennének részt. Ez a kialakítás a kiállítóterek méretét is maximalizálja, így 16 500 négyzetméternyi kiállítótér áll rendelkezésre.
• Magasság és szintek: Az épület 47,5 méter magas, és kilenc szinten terül el. A látogatók modern, kapszula formájú liftekkel juthatnak fel a felsőbb szintekre, ahonnan lefelé haladva ismerkedhetnek meg a Mercedes-Benz történetével.
• Anyaghasználat és stílus: Az épület anyagai és kialakítása a Mercedes-Benz márkához illően a technológiai fejlődést, intelligenciát és stílust sugározzák. A külső ívek harmonizálnak a környező ipari és városi elemekkel, mint például a közeli gyár, stadion és úthálózat.
• Funkció és elhelyezkedés: A múzeum közvetlenül a Daimler gyár stuttgarti üzemének bejárata mellett helyezkedik el, így szoros kapcsolatban áll a márka gyártási központjával.”

A fogadótérből lifttel mentünk a legfelsőbb szintre, innen lefelé haladva, követve az időrendiséget néztük meg a kiállítást. Én nem vagyok megszállottja az autóknak, használati tárgynak tekintem, hogy eljussak egyik pontról a másikba, életemben nem néztem végig Forma 1-es futamot, mert nem tud lekötni. Ez a kiállítás azonban sokkal többet nyújtott, mint a különböző korok autóinak seregszemléje! Elindultunk attól a lovaskocsitól, melybe motort is helyeztek, s eljutottunk napjaink autócsodáihoz. Mivel nyomon követhettük a történelmi eseményeket, mindig az akkori kor autóinak fejlődését is láttuk, beleértve a technológia folyamatos változásait. Bár még a Black Lives Matter mozgalom is szerepelt a neves történelmi események sorában, a nemzetiszocialista Németország jelentette technológiai fejlődés nem kapott hangsúlyt. A fejlődést nem a nemzetiszocialista ideológia hozta, hanem az a hadigazdaság, amely fegyverek és járművek előállításához hatalmas igényt támasztott, tervezők, kivitelezők próbálkoztak minél jobban használható, hatékony gépeket készíteni. Nyilván, a motiváció elítélhető, de a gyárakban, tervezőasztalokon folyó munka hatalmas lökést adott a technológiai fejlődésnek. Ez igaz nemcsak a nemzetiszocialista Németországra, hanem a Szövetségesekre és a Szovjetunióra is! A múltat szőnyeg alá lehet söpörni, de semmi értelme.

Több órát gyönyörködtünk a csodálatos autókban, s nemcsak kronológiai sorrendben voltak kiállítva, hanem megjelentek a közszolgálatot ellátó járművek, mentők, tűzoltók, hómarók. Más helyen egy-egy híresség autóját láthattuk, s külön szekcióban voltak a sportmodellek. Minden egyes kiállítási tárgy mellett volt magyarázat: gyártási év, hengerűrtartalom, végsebesség, lóerő. Az egész kiállítás rendkívül jól áttekinthető volt, a látogatók eloszlottak a hatalmas terekben, nem volt tumultus. Nagyon sok fényképet készítettem, alább megtekinthetitek azokat.

Sikertelen kísérletet tettünk arra, hogy tömegközlekedéssel jussunk a belvárosba, így maradt a taxizás. Célunk a helyi vásárcsarnok volt, aki ismer, tudja, piacok, vásárcsarnokok a gyengéim… nem csalódtam, rengeteg finomságot lehetett volna megvásárolni, magyar, spanyol, olasz standok is voltak helyi termékek mellett.

A rendkívül jó stuttgarti tömegközlekedéssel indultunk tovább a Porsche múzeumhoz, bár az automatából történő jegyvásárlás szinte megoldhatatlan feladat elé állított bennünket… Porsche múzeum talán kevésbé volt komplex és látványos, mint a Mercedes, de a kiállított autócsodák lenyűgözőek voltak. Íme!

Visszatértünk a szállodába, rövid pihenő után elindultunk a Schlossgartenben található sörkertbe. Ettünk helyi specialitásokat, sültkolbászt, sváb hamburgert, ledöntöttünk néhány korsó sört.

Nem írtam még Stuttgartról. Nagy iparváros, szállodánk környéke falanszterre emlékeztetett, a belső részek pedig gigantikus építési területnek tűntek. Németország egykor a tisztaság szimbolikája volt, egy- két aluljáró Pestre emlékeztetett, akkora kosz volt, hajléktalanok aludtak az utcán. A tömegközlekedési eszközökön megfigyelhető volt a bevándorlók dominanciája, nők burkában, távol-keleti és afrikai emberek tömege, sok-sok kisgyerekkel. Ez is elgondolkoztató: vajon Európa őslakossága miért nem reprodukálja önmagát? Az jól érezhető, hogy az etnikai összetétel megváltozásával minden megváltozik, a beköltözők hozzák saját szociokulturális és vallási identitásukat, mindaz, amit évszázadok alatt eleink létrehoztak, előbb-utóbb megy a süllyesztőbe. Annál is inkább, mert a fogyó népesség helyét betöltik az újak, az őslakosok kisebbségbe szorulnak.

Fáradtan estünk ágyba, másnap – június első napján – közel 900 km-t utaztunk hazáig.

Amit ennyi idő alatt lehetett látni, megnéztük. Cesky Krumlov és Nürnberg elvarázsolt, a stuttgarti múzeumok is maradandó élményt adtak. Köszönöm útitársaimnak a szervezést, a sok vezetést, a jó társaságot. Remélem lesz folytatás!