A Hunyadi című filmsorozat képernyő elé szögezett, talán nem véletlenül.

Művészi alkotások megítélésében lehet szubjektivitás, ami valakit tűzbe hoz, másokat hidegen hagyhat. Mi tagadás, engem Hunyadi tűzbe hozott. A sorozat mindvégig feszes cselekményű, a történet egy pillanatra sem engedte lankadni figyelmemet. Kiváló dramaturgia mellett, remek színészek formálták meg a szereplőket, a kosztümök, díszletek hibátlanok voltak; a rendező még arra is ügyelt, hogy egy-egy jelenet helyszínét pontosan tudjuk azonosítani, hiszen jártunk Budán, Vajdahunyadon, Isztanbulban, Várnán, Bécsben, Milánóban, Rómában és Nándorfehérváron. A csatajelenetek megjelenítették, hogyan zajlott a vérengzés. A filmzene megfelelően festette alá a cselekményt. Egyszóval a Hunyadi, mint film, nézőpontomból szinte tökéletesnek tűnt.

Esetünkben sokkal többről van szó, mint csupán művészeti élményről! Ahhoz a korosztályhoz tartozom, amelyik középiskolában nem érettségizett történelemből! Ez tragédia volt! A tananyag az akkor uralkodó filozófiának megfelelően, a dialektikus materializmus talaján állt, szinte valamennyi kort, valamennyi történelmi eseményt az osztályharc részének tekintette. Sok mindent meghamisítottak, sok dolgot elhallgattak. A történelemből kommunista propagandát csináltak. Nem is élveztük a történelemtanítást, akik jogra, bölcsészkarra szerettek volna bejutni, megtanulták.

Ez azért is gyalázatos volt, mert rést vert az általános műveltségbe. A történelem, a régi korok eseményeinek ismerete nemcsak műveltségi kérdés, hanem sokat hozzátehet a világnézethez, formálhatja gondolkozásunkat.

Természetesen azért, mert nem volt kötelező érettségizni belőle, lehetett volna foglalkozni vele. Nem emlékszem egyetlen olyan tanárra sem, aki arra ösztönzött volna, hogy foglalkozzunk törivel, bár kaptam könyveket (pl. Képes Történelem) abban is ugyanaz a maszlag volt, mint a tankönyvekben. Ami sokat segített a magyar irodalom volt. Az Egri Csillagok irodalmi eszközökkel rajzolt meg egy korszakot, rengeteg olyan regény, vers született, amelyek bemutatták korukat, kihagyhatatlanul érintve a történelmet is. Arra azonban semmi sem ösztönzött, hogy elmélyedjek benne, netán megtanuljam egyes részeit.

A Hunyadi sorozat azért is jó volt számomra, mert bár számtalanszor láttam Erkel Hunyadi című operáját, fogalmam sem volt arról, miért végezték ki Hunyadi Lászlót. Tudtam, hogy volt egy csata Várnán, de hogy mikor, kik ütköztek, s hogy elesett a király, talán nem is hallottam soha. A film arra ösztönöz, hogy utánanézzek dolgoknak, ezt tagadhatatlanul könnyebbé teszi a világháló és a mesterséges intelligencia. Utóbbitól mély kutatást kérve, rendkívül alapos ismertetéseket lehet kapni egy-egy kérdésről.

A Hunyadi sorozat rádöbbentett arra, hogy történelmi ismeretek hiánya mennyire nagy baj, de arra ösztönöz, hogy amit tudok, pótoljak, s ez sem kevés!

Illusztráció: wikiwand.com