Korál koncert Balázs Fecó emlékére Veszprémben
Idén novemberben lesz Balázs Fecó halálának ötéves évfordulója. „Ugye nem hiszed el, hogy keveset érsz? Nélküled másképpen volna ez az egész! És ha jön az idő, amikor már nem leszel, Veled is egy egész világ múlik el.” Bárkit elveszítünk, egy egész világ múlik el, s Balázs Fecó halálával is elmúlt egy világ… Akik nyomokat hagytak, nem múlnak el, itt maradnak emlékek, szótöredékek, levelek, képek, dalok…
Nemcsak Fecó emlékét felidézni gyűltünk össze a Hangvilla nézőterén, hanem meghallgatni hozzá és zenekarához kötődő dalokat, amelyek sokunk számára a felejthetetlen múltunk, ifjú éveink csodálatos emlékeihez tartoznak. Albumok, zenefilmek, koncertfelvételek maradtak, s olyan zenésztársak, mint Dorozsmai Péter, Fekete Tibor, Kontor Tamással (gitár), Binder Norberttel (billentyűs hangszerek) kiegészülve muzsikálták a régi dalokat. Gudics Máté és Kohánszky Roy vendégként léptek fel a zenekarral.
Leírhatatlan élmény, hogy Fecó együtt énekelt a színpadon állókkal! A kivetítőn megjelentek felvételek, s énekelt, miközben Hangvilla színpadán álló zenésztársai kísérték, egybefonódott jelen és múlt. Szívszorító, s egyben felemelő érzés volt! Ennél szebben nem lehetett volna megidézni azt az embert, aki már az Égi Zenekarban muzsikál!
Megszólaltak a legismertebb dalok, líraiak és rockosak. Fülbe mászó dallamok, jó szövegek, s a „Ne állj meg soha!” része volt Dorozsmai Péter fantasztikus dobszólója, úgy mint a régi időkben.
Soha nem volt kérdés, hogy Balázs Fecó és a Korál munkássága a magyar rocktörténet legszebb lapjaira íródott. Varázslatos élmény volt újra együtt lenni Balázs Fecóval és a Korál zenekarral. Soha nem felejtjük el őt!
Balázs Fecó a Halhatatlanok közé tartozik.Az utánunk következő generáció is ismerni fogja dalait,műveit.
Engedjétek meg, hogy felidézzek néhány emléket! 1978-ban kezdődött a zenekar önálló pályafutása, első albumuk 1980-ban jelent meg. Volt néhány tagcsere, 1986-ig koncerteztek. Keresett zenekar volt, sok helyen lehetett hallani őket. 86-tól csak nagykoncertek voltak (Kisstadion 1997, 2000, 2006, Aréna 2018 – búcsúkoncert). 1978-tól nagyon sok koncertjükön voltam, szerettem zenéjüket, beleértve a lírai dalokat is. Ebben a korban a kockás flaneling, alföldi papucs, csöves nadrág és szimatszatyor volt a viselet, s a „csövik” kedvelték a P.Mobilt, Beatricét, Hobo Blues Band-et; akkoriban szárnyalt a Piramis és az Edda is. Magam nagyon sok Mini koncerten voltam, kedveltem Török Ádám és zenésztársai jazzrock muzsikáját. Emlékszem, a Korál egyszer V’Motor Rockkal közösen turnézott Balaton mellett, talán két koncertre is sikerült eljutnom. Ezek szép idők voltak, nagyszerű zenei élményekben gazdagok. Azután hosszú évekre elmaradtak a koncertek, fekete korongok, albumok őrizték zenei emlékeimet, s a Petőfi Rádió sugározta muzsikát hallgattam legtöbbet. Elmúltak az egyetemi évek, lett egy nagy család, lett mit elmesélni… jött a Zöld szemű rózsa, jött a Kormorán, s újra színpadok előtt találtam magamat. Most már életben maradáshoz kellenek zenei élmények! Egy hónap leforgása alatt háromszor voltam a Hangvillában (iLand, Tankcsapda, Korál), s közben volt Csákvár is. Felőröl a mindennapi taposómalom, olyan kimerült vagyok időnként, hogy egyik este, munkám végeztével, attól féltem, nem fogok hazatalálni, meg kellett terveznem az utat, amelyen 33 éve járok… Valóban, koncertek, kettlebell edzések, íjászat, néha borkóstolók, s pár barát, no és az a boldogság, amely előtt Benedek fiamék állnak, tart még életben. Külön örülök, hogy rátaláltam a Hangvillára, nem kell… Read more »