Hosszú idő után ez volt az első nyarunk Balaton nélkül. Idén Mezőkövesdet választottuk úti célul. Eger és a Tisza-tó közelsége szólt mellette, nem volt okunk kibúvókat keresni.

Péntek délutánra felmálháztam a serpát (Dacia Logan) a bringákkal és mindennel, ami a tekeréshez nélkülözhetetlen, a kofferek is összecsomagolva várták a szombati korai indulást.

Mivel szerdán, csütörtökön és persze pénteken láttam az Ausztriában lefelé húzó autókaravánokat, némi aggályaim voltak a szombati utazással kapcsolatosan, de szerencsére csak sűrűbb, lassabb forgalom hátráltatott minket az M1-es autópályán. Meglepő módon az M0-on simán tudtunk haladni, betartva a sebességkorlátokat és figyelembe véve serpánk teljesítményét.

Egy kis kitérőt kellett közbeiktaktunk Pilisre, de a többletkilométerek és a plusz időkiesés nem okozott problémát, sőt, olyan helyeken, településeken haladtunk keresztül, ahová talán sose készültünk.

Valamivel a déli harangszó után érkeztünk meg a szállodába, becuccoltunk és kezdetét vehette a vakációnk.

A Zsóry-ligetben laktunk a Balneo szállodában, Mezőkövesd városa kb. 3 km-re lehet. Délutánunk azzal telt ,hogy betekertünk a városba és próbáltuk felkeresni a turisztikai érdekességeket.

Voltunk skanzenben, Matyó múzeumban, Tulipános házban, láttunk élőben Matyó festést ,megnéztük a Kavicsos-tavat és nem hagyhattuk ki a Zsóry-stadiont sem. Fagyiztunk és sokat mosdottunk a kutak vizében, figyelembe véve a rekkenő hőséget, ittunk is bőven vizet.

Mire mindent végigjártunk, beesteledett, visszatértünk a szállóba, vacsorázni, wellnesszelni, pihenni.

Másnap a reggelit követően a serpa segítségével elautóztunk Poroszlóra. Felhős volt az ég, még nedves úttesttel is találkoztunk. Bizakodtunk, hátha ma kedvező időjárás lesz bringázni.

Poroszlón a falu végén, a töltés lábánál, közvetlenül a Tisza-hídnál parkoltunk le. Öt perc múlva már nyeregben ültünk és Tiszafüred felé vettük az irányt. Nem tekertünk sokat, mert a látvány kiáltott a fényképekért…legalább háromszor kellett megállnunk fényképszünetre.

Tiszafüred rátértünk a tó-körre, ami gyakorlatilag a Tisza gátján vezet aszfaltozott úton. Több kikötő, fürdőhely volt Tiszafüred közelében, itt-ott ráláttunk a sűrűn benőtt folyóra, ahol egészen komoly élet látható: kirándulók, fördőzők, hajókázók, horgászok és persze bringások. Az utóbbiakból sokkal kevesebb volt, mint vártuk. Lehet, hogy a várható nagy meleg tartotta őket vissza?

A gólyákon kívül csak néhány kolléga és autós haladt a bringakörön, nagyon kényelmesen haladtunk tovább. Ekkorra már kezdett elég meleg lenni, ahogy gyarapodtak a kilométerek, úgy ittunk többet és többet. Még jó, hogy4-5 kilométerenként volt büfé vagy kikötő, ahol pótolni tudtuk a folyadékot.

Megváltás volt számunkra az első fürdési lehetőség Abádszalók magasságában – a bringaút a strandon át haladt – ,cédulát kaptunk az áthaladásra. 30 perc állt rendelkezésünkre megtenni kb 400 méter.Ebbe jócskán belefért egy frissítő csobbanás.

Nagyjából a táv felénél lehettünk és a meleg csak nőtt…Következett a zsilip, a hallépcső-itt megálltunk nézelődni-majd újra átkelés a Tiszán, Kisköre és újabb csobbanás. Kiskörén egy kútnál találkoztunk egy sráccal, úti bringás kolléga, szóba álltunk. Kiderült,a 3. nagykörét teljesíti ,300 kilométert tervezett be aznapra…nem mellesleg ő a Tisza-tó körbetekerés rekordere, 7×95 km/24 óra alatt. Taníts,Mester!

Ekkor már nagyon durva melegben tekertünk, 39 fok Celsiusban, számoltuk a kilométereket visszafele és sűrűbben pihentünk.egyszer csak feltűnt a híd, később a poroszlói ökocentrum kettős tornya, a strand, majd a serpa. 66 kilométer tekertünk a rekkenő hőségben, de nem volt még vége, meglátogattuk a közeli Ökocentrumot.

Eléggé leharcolva értünk vissza a szállodába, szinte azonnal frissítő csobbanással csalogattuk vissza életfunkcióinkat.

A következő nap Eger volt a cél. Reggelit követően nyeregbe pattantunk és elindultunk a Mezőkövesd-Novaj-Ostoros Eger vonalon.

Novajig nem volt gond, kora délelőtt lévén a szellőben és a kellemes melegben alig éreztük meg az igazán enyhe emelkedőt, amely Novajban már nem volt annyira enyhe, aztán Ostoros felé haladva az enyheség átment eléggé durvába, később ez a durvaság kisebb szerpentinbe torkollt…

Még Novaj előtt szőlőbe futottunk, jobbról, balról rengeteg tőke és ahogy haladtunk közelebb a dombokhoz, annál több szőlőt láttunk.Ki gondolta volna? Szinte mindegyik faluban pincesorba futottunk, löszfalba vágott, régi pincék, melyek a mai napig használatban vannak, némelyik vendégváró funkcióval.

Ostoros felől érkeztünk meg Egerbe, ahol szintén pincesor szegélyezte a városba vezető utat, no meg egy komoly lejtő, amelyet nem akaródzott megmásznunk a visszaút alkalmával. Ide fel csak tolni tudtuk volna a bringát és nem is keveset, legalább 2 kilométert. Már ekkor tudtam, Mezőkövesdre más úton jutunk el…

Perceken belül beértünk a központba, illetve a várhoz, Várkapu alatt, a Tinódy-tér felől érkeztünk meg a Dobó-térre. Itt lezártuk a bringákat és gyalogtúra következett.

Első körben a Minorita templom, majd a vár következett. Innét az Északi-kapun át lementünk a minarethez, fel is lépcsőztünk a toronyba, megnéztük a Gárdonyi-teret, megcsodáltuk a Végvári Vitézek terén a szoborcsoprtot. Mindezek között sűrűn vittük be a folyadékot és frissültünk a Dobó-tér szökőkútjában a cigánygyerekekkel.

Alig hittem el, hogy 9 kilométer gyalogoltunk össze. Bekapcsolva maradt a bringás GPS kütyűm, az rögzített minden mozgást.

Elbúcsúztunk ideiglenesen Egertől, az Eger-patak mellett az Érsek-kertnél indultunk vissza, de nem Ostoros felé, hanem Andornak irányába, majd innét sokkal bringásbarátabb úton haladtunk Mezőkövesd felé. Jól tippeltem, csak az említett község után volt egy kisebb emelkedő, utána egyenes út vitt minket a szállóba. Fürdés, vacsi, hajcsi.

A következő nap – ha jól számolom, keddnél tartok -,improvizáltunk, ami azt jelenti, kávé mellett az erkélyen találtuk ki, hova is menjünk bringázni. Szomolya és Noszvaj lett úticélunk, az előbbi településen a kaptárkövek, az utóbbiban a barlanglakások keltették fel figyelmünket.

Induláskor felhőket tapasztaltunk a Bükk felett, de nem tanúsítottunk nekik semmi figyelmet-úgy lesz, ahogy lesz alapon.A terep szinte azonos volt az előző napival.

Enyhén emelkedett, semmi gondot nem okozva a reggeli órákban, a felhők el-eltakarták az amúgy is gyenge napocskát, egyszóval ideális bringázásra az időjárás.

Az első pihenőnk alkalmával már itt-ott villámlott a távolban, de folytattuk utunkat. Szomolyába érve már csepegett az eső, picit később már eleredt, ezért behúzódtunk a temetőbe at eresz alá. 20 perc pihenő következett és végre eső, igazi víz, friss levegő!

Nedves aszfalton indultunk megkeresni a kaptárköveket. Löszfalba vájt istállók, ólak, tárolók mellett haladtunk fel a hegynek, murvás úton.

Hogy ne sározzuk agyon a bringákat, gyalogosan mentünk tovább a tanösvényhez. Fantasztikus látvány fogadott minket. Lomblevelű,föleg tölgyes erdő, mókus, amely pillanatok alatt vált köddé és persze a sziklakövek, melyekbe érdekes „ablakok” vannak vésve, ki tudja, milyen célból?

A nem teljesen váratlan zuhé is élményszámba ment, ahogy állunk a sziklás erdőben és látjuk, hogy a völgyben már szakad az eső és bizony mifelénk tart, villámok és égdörgés kíséretében, elbújni meg nincs hova…

Régen áztunk el így, valamikor fiatalkorunkban Budapesten, éjszaka, szerelmesen.

Mire visszaértünk a bicókhoz, elállt az eső a ruha meg idővel rajtunk száradt meg. Folytattuk utunkat Noszvajra, dombnak fel, de semmi veszélyes terepen. A faluba érve már ráláttunk a tőlünk legalább 2 kiloéterre lévő barlanglakásokra, csak hát volt köztünk egy völgy és azon túl egy újabb emelkedő. Kerestük az oda vezető utat a faluban, ismét régi pincékre bukkantunk, melyek zöme szerintem már régen bezárt, de mint látvány, nagyon szépek.

Mint kiderült, Bogács felé kellett tovahaladnunk, a falu túlsó végén a temető, az mellett az ösvény a barlanglakásokhoz. Ha valaki látta a Brazilok c. filmet,

itt forgatták ezekben a barlangokban éltek a cigány családok a történetben. Egyébként 15 éve még lakták ezeket a “lakásokat”, tehát a film nem távolodott el a realitástól, legalábbis ezen a téren (sem).

Innét Bogácsra vezetett az utunk. Itt kitérnék arra a nem fontos részletre, hogy előző nap egy régi kobakos barátunk, Bobák Zsolesz hozzászólt az egyik korábbi napi túránkhoz. Megemlítette,hogy Bogácson pihennek, nem futnánk-e össze.

Nos,Bogács nem volt kitérő, életünk leggyorsabban teljesített 6 kilométere várt ránk, köszönhető a lejtőnek, amely a két falu közt leledzik és pont jó irányt választottunk.

A fürdő bejáratánál lángosoztunk, felhívtam Zsoleszt, de sajnos csak később sikerült beszélnünk, akkor már közel voltunk Mezőkövesdhez és a szállásunkhoz, így a találkozó nem jött össze. Ők is kiruccantak a családdal Cserépvárra és mivel nem voltunk megbeszélve, elkerültük egymást. Ezt egy későbbi telefonhívás alkalmával tisztáztuk.

Elég korán érkeztünk vissza a szállásra, picit többet pihenhettünk és kitömhettem csomókkal (snapszereztünk) az asszonyt.

Szerda, reggeli után kupaktanács, mi legyen.Tervem bringázni nem volt, nejem kinézte Egerszalókot és egy egri sétát hozzáspékelve. Ám legyen. Szűk félóra eljutni a Zsóry-ligetből Egerszalókra egy olyan cirkálóval, mint a mi Dacia Logan serpánk.

Itt Szalókon csak a sódomb vonzott minket igazából és élőben láthattuk azt a hotelt, amelyet már oly sokan magasztaltak az egekig. Hát engem a látvány inkább elriasztott attól, hogy valamikor itt pihenjek. Arról van szó, hogy ez a Solaris Resort Hotel nekem óriásinak tűnik, a sok vendég tumultushoz vezethet. Térkép kell ahhoz, hogy kiismerjem magam a falai között. A látvány szép, a természet oké, de a sódomb már nagyon műnek tűnt…

Annál inkább tetszett a környék, odafele is, na meg persze az Egerbe vezető út főleg. Nagyon hamar beértünk a városba és ott is sikerült a központhoz közeli helyen leparkolnunk. Ezt azért írom, mert Peti nem használ semmilyen kütyüt, GPS-t és hasonló okosságokat tájékozódás céljából (kivétel az az említett bizbaz, amit a bringán használok, de azt is csak adatközlés és nem súgás céljából).

Az uszodánál parkoltunk, percek alatt beértünk a központba és felfedeztük azt, amit az előző alkalommal idő hiányában elmulasztottunk.A Bazilika, az Érseki palota ,a könyvtár ,a kazamaták, a hírességek utcája a csillagokkal és a hangulatos utcák az óvárosban mind maradandó emlékek vésődtek belénk.Viszont a Fazola kapu feladta a leckét rendesen. Egyszerűen nem találtuk, kétszer mentünk el előtte, míg végre valaki pontosan elmagyarázta, hogy melyik intézményben lelhető és hogy nem az utcáról látható, be kell menni a kapun majd picit beljebb, mindkét oldali folyosó …De azért megtaláltuk.

Ennyi volt Eger. A visszaúton ismét improvizáltunk, olyan utat választottunk, ahol még nem jártunk azelőtt és Eger is jobban kitárulkozott előttünk.

Másnap kijelentkeztünk a szállóból és egy nappal korábban haza indultunk. Hogy miért?Nos, azt hiszem elfáradtunk, ez a nagy hőség nem hősködésre való, nem kell feszegetni a határokat bravúros bringázásokkal és a gyalogos/autós túrák is valahol fárasztó sétákba torkollanak, úgyhogy nem láttuk értelmét a szállóban, medence mellett elvegetálni a következő napot.

Szép volt, de elég volt. Eldöntöttük, amennyiben lehetséges, ezentúl szeptember-októberben járunk majd nyaralni. Nem tudom, mennyire lesz ez a terv megvalósítható, de a hőségben már a Peti nem fog nyaralni.