Az én otthonom, a te városod, a mi hazánk
A XIV. Íjásztáborunk Cserépváralján
Az eddigi tizennégy táborozáson (egy kivételével) ott lehettem. Adomány ez a Sorstól számomra és idén is alig vártam, hogy elindulhassak.
Mi a cserépváraljai tábor vonzereje? Nagyon sok minden! Először is az alapítók és szervezők, azaz a Dombóvári család munkája. Évről évre hatalmas energiát fektetnek a tábori felkészülésbe, gondosan szervezik a lebonyolítást. Lajos pályát épít, pályát bont, célokat készít, muzsikál, gondoskodik az esti programokról. Andi pedig végzi az adminisztrációt, szervez, ahol tud segít! Mindenki érzi a törődést!
Cserépváraljai táborhely gyönyörű környezetben van, lakott területektől távol, hegyek ölelő karjai között. Ideális íjászathoz. Mindez önmagában kevés lenne, életet a táborozók hoznak ide. Sajnos az első táborozók közül nagyon kevesen maradtunk, gyermekeink felnőtté váltak, kevesen lőnek íjjal. Mindig vannak újak, sokan már öt-hat éve visszatérők, ők alapembereknek számítanak már.
Az íjászat. Talán nem tévedek, ha azt mondom, mindenkinek kicsit mást jelent. Van aki sportként tekint rá, minél jobb eredményeket szeretne elérni; van aki számára hagyományőrzés, tisztelgés őseink egyik félelmetes fegyvere előtt; van akinek számára testmozgás, egészségmegőrzés; van akit a szép táj, krisztálytiszta levegő és jó társaság vonz. Legtöbben a felsoroltak közül valamennyit említhetjük.
Az idei tábor is remek volt! Első nap szintfelmérőt lőttünk, másnap két versenyt, szerdán egyet, csütörtökön és pénteken szintén kettőt tudtunk le; szombaton pedig nyílt verseny volt vendégíjászokkal. Esténként karaoke, filmnézés, vetélkedő volt a program, jutott idő a környékre is (számomra a mezőkövesdi piac és Noszvajon a Thummerer pincészet, valamint Pintérék szilvalekvárja volt táboron kívüli úti cél). Természetesen nem maradt el a nyitó és záró szertartás, amikor hálánk és kívánságunk Ég felé szállt.
Nagyon remélem, hogy lesz XV. jubileumi tábor, melyen én is ott lehetek. A nyilakkal tudtok lépegetni a fotók között.