Éreztem, kihagyhatatlan lesz, ezúttal sem tévedtem!

Már tavaly decemberben megvásároltam a belépőjegyeket, bár akkor még csak halványan érzékeltem, hogy sokkal többről lesz szó, mint koncertről. Ebben megerősített egy riport Galambos Nándival, amelyet ide kattintva tudtok meghallgatni, részletesen elmondja az előadás születésének történetét, célját.

Csákvár Székesfehérvártól 15-20 perces autóút, az előadásnak a Rátonyi Róbert Színház adott otthont. Tegnapi premier előtt a közönség megtudhatta, hogy a színház szükségét érezte táncszínházi produkció színpadra állításának, megkeresték Kárai Bori koreográfust, az ő ötlete volt, hogy kérjék fel az Ismerős Arcok zenekart. Kialakult egy koncepció, hogy visszatekintsenek 1956-os Forradalmunkra, kerettörténetet alkottak, mely fiatal szerelmesekről szól, itthon maradás, emigráció dilemmája körül, megjennek a forradalmi események, október 23-a, sortűz a Rádiónál, a szabadság mámorító érzése, majd a mindent eltipró ruszki páncélosok és honi csatlósaik, velük járó testi, szellemi és materiális pusztulás. Lobog a lyukas zászló, akasztanak, gúzsba kötnek, letörik a szabadságot és letörnek egy nemzetet.

Húsz éve járok az Ismerős Arcok koncertjeire. Soha nem gondoltam volna, hogy negyed évszázad alatt született dalok valaha új megvilágítást kaphatnak. Tévedtem. Egy másik művészeti ág, a táncművészet nemcsak hozzátett a zenei mondaniválóhoz, hanem magasabb dimenzióba emelte azt. Kárai Bori és táncosai előhívták 1956 katarzisát, miközben a zenekar is ott állt a színpadon és megszólaltatta a különböző időkben megjelent szerzeményeit, amelyek így egészen másképp szerveződtek egységgé, mint azt a koncerteken és zenealbumokon megszokhattuk. A különböző időben írt és eltérőnek gondolt mondanivalójú alkotások összefonódtak, egyik ámulatból a másikba estem, hogy valamennyi elhangzott dalnak mennyire sokrétű üzenete és korábban ismeretlen mélyebb mondanivalója van!

Azt aligha kell ecsetelnem, hogy a zenekar előadása tökéletes volt, de a táncosoké is! Számomra bonyolultnak tűnő koreográfiát tökéletes összhangban táncolták, testbeszédük, mimikájuk erősítette a tánc nyelvén megjelent tartalmat. Ez így, együtt tökéletes művészi élményt adott, talán nem tévedek, ha azt mondom, méltó volt 1956-os Forradalmunkhoz. Nem pusztán emléket állít, hanem segít átgondolni mindazt, amit ’56 örököseiként kötelességünk megtenni! Mélyen véssük gondolataink közé, hogy „… most azért lehet itt élni, mert mi felemeltük a lyukas zászlót a szélbe!”

Végül nem mehetek el szó nélkül a közönség reakciói mellett. Már előadás közben is volt vastaps, a Nélküled ezúttal nem zárásként szólalt meg, mindenki felállt, állva és könnyek között hallgattuk, mint ahogy az előadás végén is sok szem csillogott könnytől. Egy művészeti alkotás úgy tökéletes, ha előhívja a legmélyebb érzelmeket és gondolatokat; kellett hozzá a zenekar huszonöt éves munkássága, Kárai Bori és társai tánca és koreográfiája, a befogadó Rátonyi Róbert színház és fogékony, nagyszerű közönsége is!