Szép volt Fiúk!

A mi Pilvaxunk asztalai mellett sokszor teljes joggal keseregtünk labdarúgásunk miatt. Igazságtalanok lennénk, ha akkor hallgatnánk, amikor válogatottunk örömet szerzett a szurkolóknak!

Marco Rossi irányításával kialakult végre egy olyan válogatott, amely nem pofonokért megy ki a pályára. A csapatnak van tartása, stratégiája, taktikája és felkészültsége. Ami a legfontosabb: van bennük tűz, akarat és lelkesedés!

Idén ősszel meglehetősen hézagosan láttam csak az EB selejtező mérkőzéseit. Nagyon aggasztó volt a litvánok elleni első félidő, amikor ellenfelünk kétgólos vezetés birtokában ment be szünetben az öltözőbe, mert csapatunk játéka csapnivaló volt, szétfoszlani látszott álmunk az EB-ről… A második félidőben sikerült egyenlítenünk, ez is ritka volt korábban, hogy vert helyzetből fel tudtunk állni. Bár Bulgária elleni mérkőzést nem láttam, Fortuna velünk volt, hiszen hosszabbításban, öngóllal sikerült egyenlítenünk, elérnünk, hogy Montenegró elleni haza zárómérkőzésünk az EB részvétel szempontjából tét nélküli volt. A telt házas Puskás Arénában is ellenfelünk szerzett vezetést, de a második félidőben Szoboszlai egy perc alatt megfordította a mérkőzést. Első gólja zseniális egyéni villanás volt, második gólja előtt Ádám Martintól tökéletes gólpasszt kapott, ráadásul bal lábbal bikázott a hálóba! Nagy Ádám hosszabbításban szerzett gólja tette fel a pontot az i-re. Ne felejtsük el Dibusz káprázatos védéseit, akkor, amikor ellenfelünk hatalmas nyomás alá helyezte kapunkat.

Ha megnézzük a labdarúgás sikertörténeteit, kiemelkedő játékosok nélkül soha nem láttunk világraszóló eredményeket. Szoboszlai Dominik olyan tehetség, hogy jó, ha tízévente emelkedik ki egy ilyen a mezőnyből. Minden úgy fest, ő sikerre tudja váltani talentumát. Azt gondolom jó helyen van Liverpoolban, az a közeg is kell tehetsége kibontakoztatásához. Rá gondolva szorul össze a szívem, ha ilyen alapokat és lehetőségeket kapott volna annak idején Törőcsik András, mire vihette volna. Számtalan elkallódott tehetség született, akik nem jutottak el nemhogy válogatottságig, hanem NB-I-ig sem!

Végül, de nem utolsó sorban, Marco Rossi szövetségi kapitány személyében karizmatikus vezető ül kispadunkon, aki pontosan tudja, hogy mit csinál, jól irányítja a csapatot. A Puskás Aréna pedig tökéletes otthonává vált csapatunknak, olyan szurkolótáborral, amely felnőtt a csapat mellé, valóban betölti a tizenkettedik játékos szerepét!

Válogatottunk a „felépítmény”, amelybe zömmel külföldön játszók kerülnek be. Alapnak a széles haza utánpótlásnak és magyar klubcsapatoknak kellene lenniük. Ezen a téren bőven lehet okunk aggodalomra! A nemzetközi ligákban indult klubcsapataink már az első körben elvéreztek, a Ferencváros is a BL helyett a Konferencia Ligában kellett induljon, miután egy jóval gyengébb csapat kiejtette, ez edzője állásába került. Ugyanakkor komoly fegyvertény, hogy ledarálták a KL selejtezőket, jó esélyük van arra, hogy tavasszal az egyenes kieséses szakaszban folytathassák. Az sem mindennapi, ahogyan csütörtökön verthelyzetből fordítottak a meccs hosszabbításában!

Minden okunk megvan a Fradinak szurkolni, azonban ezeket a sikereket a szélrózsa minden irányából összegereblyézett külföldi játékosokkal érik el, honi labdarúgót alig találunk a csapatban. Ha körülnézünk a hazai mezőnyben, elkeserítő amit látunk! A legtöbb meccsen a nézőszám még a kétezret sem éri el, nagyon sok a nívón aluli összecsapás, rengeteg idegenlégiós kergeti a labdát a különböző egyesületekben. Olyan komoly futballmúlttal bíró nagyvárosoknak nincs első osztályú csapatuk mint Győr, Szombathely, Pécs, Nyíregyháza; sokszoros bajnokcsapatok, mint a Kispest, Vasas a másodosztályban játszanak. Ez azért is baj, mert egészen biztos vagyok benne, hogy a felsorolt vidéki nagyvárosokban hatalmas igény mutatkozik, hogy a csapat az első osztályban kergesse a labdát! Üdítő kivétel a Paks, amelyben csak honi játékosok játszanak, bizonyítva, hogy hazai forrásból is lehet meríteni! Megint az a helyzet állt elő, hogy van egy kiemelkedően jó válogatottunk, de tartós fennmaradásához sokkal komolyabb alapok kellenének!

De most „…örülünk Vincent…”, hiszen jövőre világeseményen szurkolhatunk csapatunknak!