Évbúcsúztató Ismerős Arcok koncert Révkomáromban
Teljesen viszonylagossá válik a tér, az idő, a múlt és a jövő. Egyedül az a pillanat számít, amikor a muzsika szárnyain felemelkedünk, semmi más.
Több mint tíz alkalommal adott évzáró koncertet az Ismerős Arcok Révkomáromban, különös szerencsém, hogy nagyobb részükön ott lehettem! (Igaz, tegnap szinte az utolsó utáni pillanatban dőlt el, hogy elmehetünk.)
Nem volt könnyű év, félek az előttünk álló – ha lehet – még nehezebb lesz, de ideje volt másfél óra erejéig elhagyni azt ami volt és ami lesz, ott lenni felvidéki magyarok között, s hallgatni az Ismerős Arcok zenekar muzsikáját, azokat a dallamokat, amelyek közel húsz esztendeje velünk élnek, akkor is velünk maradnak, amikor mi már nem leszünk.
A repertoár a zenekar húsz évének legjobb dalaiból állt. A felvidéki közönség – mint mindig – nagyszerű hangulatot teremtett, együtt élt a muzsikával. Még sok-sok hasonló élményt kívánok minden magyar testvéremnek határon innen és túl, boldog új esztendőt mindenkinek!
Két koncertrészlet és néhány fénykép a tegnapi estéről.
A koncert előtt José (Ropog József) felvidéki rapper a napokban szárnyra kapott dalát adta elő, érdemes meghallgatni!
Íme:
Kicsit részletesebben itt olvashattok a dalról.
Erről a srácról sose hallottam, a dalt is most először, hála a Doktornak. Már egy jó ideje nem vagyok “itthon” a Felvidék zenei világában. Két éve megváltozott a munkaidőm, azóta nem, vagy alig hallgatom a Pátria rádió adását, ahol gyakran játszottak le felvidéki zenekarok/előadók dalait.(Kétlem, hogy ez a dal beférne a rádió ingerküszöbén belülre – mint ahogy a Nélküled sem fér be …) Ha koncertről írtál, akkor elmondom, hogy erősen elhatároztam, hogy februárban elmegyek a gyerekeimmel DS-re a P.Mobil fellépésére. Elsősorban azért, mert szeretem őket, másrészt mert legalább 13 éve voltam /láttam utoljára élőben koncertjükön. Meg aztán szeretném Lóránttal dedikáltatni a Csiriz c. könyvet, de ez csak egy kevésbé fontos részlet.Egyébként sokat hallgatom a P.Mobilt.Gyerekem kapott egy kiadványcsokrot az egyes énekesekre vonatkozó éveket szétosztva, most épp a Rudán-korszakot boncolgatom. Az említett utolsó koncerten épp Joci volt az énekes, Lórin kívül Vili, Egon és Németh Gábor volt a csapatban. Lóri hozta a tapsólógépet is. Hogy mekkora tekintéllyel bírt Lóri,mint főnök,az alábbi kis történet adhat ízelítőt: -a dolog úgy kerek, ha elmondom,Joe-val több alkalommal (Pokolgép) volt szerencsém találkozni, mivel sokat mozogtam a Romeó Vérzik bandával, akikkel Faterék eléggé családias kapcsolatokat ápoltak anno. Szóval nyár, Rómeó-tábor, megérkezik a P.Mobil busz. Puszi Tarzannak (Erdész Sanyi, road, sofőr),aztán megyek Jocihoz, igyunk már egy kupicát. “-oké, megyek, csak elkérem magam Lóritól-“.Ezzel odamegy Lórihoz és engedélyt kér arra, hogy elugorjon a haverokkal egy páleszre. “-oké, menj, Joci, de tényleg csak egyre…” Aztán ittunk egy kupicával. Csak most a Csiriz olvasása közben derült fény arra, valójában miért volt… Read more »
Ami a Josét, a felvidéki rappert illeti, ma jelent meg vele egy rövid beszélgetés az egyik országos napilap oldalán.
Révkomáromban, az előzményeket nem ismerve hallgattuk a dalt, s talán a helyieknek is meglepetés volt, hogy az IA koncert előtt előadta a srác. Azután amikor kicsit utánanéztem, találtam rá az egészen friss zenefilmre. Nyilván Felvidéken jobban értik a regölése üzenetét, hiszen helyi problémákat vet fel, de azt hiszem az anyaországban sem hiábavaló átgondolni a dal üzeneteit.
Ami pedig a dunaszerdahelyi Mobil koncertet illeti, szívesen elmennék rá február 15-én!