Volt egyszer még egy koncert…

Megpróbálok visszaemlékezni felejthetetlen koncertélményeimre, ezúttal a kisebbekre.

Ha jól gondolom, még a középiskolás évek végén a Piramissal kezdődött minden, abban biztos vagyok, hogy Újpesten a Megyeri úti stadionban hallottam őket először. Az aréna teljesen alkalmatlan volt koncert tartására, a pálya közepén állt a színpad, messzire a lelátótól, nem tudták rendesen kihangosítani a koncertet, a közönség távol,  a lelátókon ült.

Azokban az időkben az „ifjúság” panaszának megszólalása, „Nincs egy hely…” forradalminak tűnt, hiszen nem a sorok közé csomagolva, hanem direktben hangzott a „rendszerkritika”. Hazugság volt. Mert a legkisebb probléma a „hely” hiánya volt, ugyanakkor a szabadság hiányáról mélyen hallgatni kellett.

Révész Sándor kiválásával a zenekar végképp leszállópályára került. A kilencvenes évek elején a Budapest Sportcsarnokban voltam egy nosztalgiakoncertjükön, az sem tett rám túl mély benyomást. Részlet a koncertből (Becsület).

Sokat jártam Korálra. Balázs Fecó talán a Taurus örökségének továbbvitelére gondolva alapította meg zenekarát. Abban az időben a Korál rengeteget koncertezett, egyik évben a Balaton körül a V’Moto-Rock-kal turnéztak, egy jeggyel két koncertet élvezhetett a közönség.

Azt a pécsi koncertjüket sem fogom elfelejteni, amikor a Pollack Mihály Főiskola kollégiumának ebédlőjében léptek fel, a bejutásért közelharcot vívtunk. Szóltak a dalok: Anyám, vigasztalj engem, Szólíts meg vándor, A kőfalak leomlanak, Válaszra várva… A Korál profi zenekar volt, Dorozsmai Péter emlékezetes dobszólókkal ajándékozta meg a közönséget!

Kiűzetés a paradicsomból bár nem jó minőségű felvétel, mégis érdemes belehallgatni!

Balázs Fecó (Forrás: Fortepan.hu)

A Hungáriának egyetlen koncertjén voltam, de az megtöltötte a Népstadiont! _Nagyon emlékezetes előadás volt, hatalmas show. Ugyan az „őszinte kőkemény rockot” favorizáltuk (mekkora hazugság volt ebben az összetételben az „őszinte”…), közben a Hungária és belőle sarjadt R-Go, Dolly Roll maradandót alkotott! Ők „csak” szórakoztattak, nem váltották meg a világot, mégis a mai napig szólnak a dalok! Ha leül egy házibuli, elég benyomni a Csókkirályt, a Hotel Mentolt, a Limbó-hintót, a hangulat újra felforrósodik!

Fenyő Miklós a hőskorban (Fortepan.hu)

Nem sok KFT koncerten jártam, de azok mind emlékezetesek maradtak. Televíziós könnyűzenei fesztiválon ismerhette meg őket a nagyközönség, a Bábu vagy című dalukat adták elő, egészen különlegesen koreografált előadás volt. A négy zenész bábukánt mozgott, a hangzásvilág és a dalok gondolatisága is eltért az akkori irányzatoktól.

A KFT is felejthetetlen dalokat alkotott: Tea, Macska az úton, Afrika, Bál az Operaházban, Volvo, stb. Uránvárosban volt a koncert, titokban felvettük magnóra. Laár András rövid versikéket szavalt a dalok között:

„Lócámon az ülepem,

Ülepemen vágás,

Én vagyok a kubikus,

De nem megy az ásás”.

Fotó: Facebook.com

Réges-régi koncertek kapcsán ezeket a zenekarokat tudtam fedezni – a teljesség igénye nélkül. Az alap a P.Mobil, Beatrice, Hobo Blues Band volt, később Európa Kiadó. Ezeknek a zenekaroknak a koncertjeire nagyságrendekkel többet jártam, mint a többiekére együttvéve. Az egyetemi évek alatt Pécsett nagyon sok koncert volt, alig volt olyan hétvége, hogy nem tudtunk elmenni valamelyikre.

A sorozat befejező részében megpróbálom majd felidézni a Népstadionban tartott gigakoncerteket.

Címlapkép: Morning Brew on Unsplash