Sok kétely és kérdés előzte meg azt, hogy egyáltalán elutazunk-e nyaralni, még az indulás előtti napokban is tanácsot kértünk barátoktól, ismerősöktől, biztonságos-e bevállalni. Végülis úgy döntöttünk, szabad a pálya, indulhatunk. Annyiban eltérő volt ez a túra az eddigiektől, hogy előre lefoglaltam a szállásokat. Ennek megvolt az előnye, ugyanakkor hátrányt is jelentett bizonyos szempontból. Előny kétségtelenül az, hogy nem kellett kapkodni, az órát lesni, mert a szálláshelyünk megvolt. Hátrányt jelentett az a tény, hogy nem tudtuk, hova kerülünk, megfelel-e a szoba és a környezete igényeinknek. 4 éjszaka, 5 nap tekerés ez volt a terv. A 4 szálláshelyből 3 ismeretlen volt, sajnos nem tudtunk az általunk már megjárt szállásokat lefoglalni. Kivétel volt a keszthelyi Erika Panzió – ide szívesen megyünk vissza. Olyannyira kedveljük, hogy ehhez igazodunk a napi célállomások megszervezésében. A start/cél poziciónk és Keszthely földrajzi fekvése nem optimális napi kilométer-arányosságot eredményez, de ennyi kompromisszumot megér az említett panzió beiktatása. Akkor lássuk, hogy is volt…

1.nap,Aszófő-Siófok ,Szabadifürdő,55.96 km

Július 20-án reggel 6 órakor indultunk Somorjáról, fennakadás nélkül fél 9 körül érkeztünk a kempingbe Aszófőre. Fél órát vett igénybe a felkészülés a bringázásra, majd útnak indultunk Füred irányába. Tekintettel a napi távra, nem hajtottunk fel Tihanyba, hanem a tó mellett haladtunk laza tempóban, magunkba szívva az első, kellemes érzéseket a kirándulás öröméből és a tó adta képből. Füreden a  kerekeket kellett felfújnom-odahaza ezt az eléggé fontos teendőt simán elfelejtettem. Ezután a móló következett, Öcsinél megálltunk persze, ahogy a Csopajó büfében is. Nem akartuk kihagyni, hisz tavaly olyan kedves kiszolgálásban volt részünk.
A délelőtti melegben folytattuk utunkat, Almádiban a mólóig értünk el, ahol megcsodáltuk a tó és a környék szépségeit. Tovább tekertünk, de az első iparcikk kereskedésben -ismét feledékenységem miatt – ezúttal kerékpár – lakatot kellett vásárolnunk. Volt velünk lakat, csak éppen a kulcs maradt az autóban Aszófőn…

Következett Tobruk, majd a fűzfői strand. Itt betoltam egy velős-pirítóst, hagyományosan, mintegy felkészülve aznapi túránk legnagyobb kihívására: az akarattyai kaptatóra. Bárcsak ragaszkodtam volna ehhez az útvonalhoz, de nejem inkább a könnyebbnek látszó, általunk még sosem megjárt alsó útszakaszt választotta. Tehát, Kenesét elhagyva nem a kijelölt kör nyomvonalát követtük, hanem lehajtottunk a parti útra és ott tekertünk a semmiben, segget szétrázatva és áthajtva a világosi Club Aliga lepusztult területén. Nos,tényleg háborús övezetet idézett fel a valamikor bizonyára szebb napokat látott üdülő, de manapság inkább katasztrófa-sújtotta övezetnek mondanám a látottak alapján. Nagy tévedés volt ezt az utat választanunk.Soha többet erre nem jövünk.

A dzsungelből kihajtva a már ismert alsó útszakaszon tekertünk a villanegyedben, közvetlenül a parton haladva. Siófok-Szabadifürdő strandján megmártóztunk a tóban, pihentünk vagy félórát, majd felkerekedtünk a közeli szálláshelyet megkeresni. Nem volt nehéz dolgunk, hisz a lakásunk az út legvégén volt. Esély nem volt elkerülni.Úgy 4 óra lehetett, amikor becsekkoltunk és lepakoltuk málháinkat.Ezzel a napi tervet letudtuk, elvileg a túra legtöbb kilométerét tettük meg.

A szoba tiszta volt.csak sajnos a 2.emeletre kellett lépcsőzni és nem volt TV. Nejem nem volt boldog se a caplatás miatt, se a TV hiánya miatt. Nekem az utóbbival nem volt gondom… Később bebuszoztunk Siófok központjába, nejem egyik kívánsága az óriáskerék volt, melyet hősiesen bevállaltam én is. Nem mondom, a látvány pazar volt, félni sem féltem a fémkonstrukciós kerékben-mint anno a Práterben a recsegő-ropogó fagondolás óriáskerékben… Ezzel vége is volt az 1.napnak.

2.nap,Siófok-Balatonszemes,38.40 km

Korán keltünk, fél 6 lehetett. Nemsokára kiosontunk a villából, elkötöttük a bringákat és kihajtottunk a tóhoz.A víz csábított, nem volt kérdés, hogy megmártózunk-e. Lubickolás ilyen korán reggel a sima víztükörben, csodálatos élmény. A panoráma lenyűgöző. Visszatérve kávéztunk a konyhában. Kicsit körülnéztem a villa könyezetében, és úgy 7 körül útnak indultunk. Útba ejtettük a siófoki mólót, a kikötőt. Ezúttal nem tévedtünk el (!) és a tavaly életveszélyt jelentő járdaszegély-még mindig ott van régi formájában-sem lepett meg. Viszont öncélúan változtattam a kerékpárút nyomvonalán, ne legyen mindig ugyanaz, amúgy sem veszünk el.

Balatonszéplak-Felsőn lyukadtunk ki a körúton újfent, egy ABC szomszédságában. Kihasználva az alkalmat, megreggeliztünk a közeli parkban, majd folytattuk utunkat. Zamárdi határához érve a tavalyi csirkecombos büfénél megálltunk egy frissítő italra. Nagy örömömre Arany Fácánt (Zlaty Bazant), kedvenc sörömet csapolták. Persze, hogy lement egy korsó. Zamárdiban célirányosan a központba hajtottunk, hogy megtudakoljuk, merre vezet az út a kilátóhoz. Szerencsére elsőre helyi lakosokra találtunk, akik pitty-putty útba igazítottak minket. Nekünk nem maradt más hátra, csak 2 kilométer kapaszkodás.A kilátó parkolójáig simán feltekertünk, de onnét csak tolni tudtuk a bringákat a kilátóhoz. Hiába, ezek a kilátók mindig magasan vannak… A látvány megérte a fáradságot. Csodálatos a kilátás a tóra és a környező dombokra egyaránt.

Visszafelé megálltunk a közeli Szamárkőnél, majd leereszkedtünk a faluba és a szántódi révbe tekertünk. Kimentünk egészen a kompig, megnéztük, hogyan hajtanak fel az autók a kompra. Nem mintha ez nagy szám lenne, de rövid pihenésnek ez is megjárta. A nagyobb pihenő Szántódon, a közeli – számunkra kihagyhatatlan -szabadstrandon ejtődött meg. Itt lubickoltunk is egyet, majd tovább folytatva utunkat, Földváron keresztül elértük Szárszót.
Szárszón az utunk a József Attila emlékházhoz vezetett. A múzeum ezúttal is zárva volt, de volt időnk várakozni. A forróság elől a központba hajtottunk egy ital erejéig. Amíg én vadásztam, nejem egy érdekes projektet fedezett fel: egy kis építményt fából, tetővel, paddal és egy táblával, amelyen verseket lehetett hallgatni. Mint megtudtuk egy helyi úrtól, aki épp ott tartózkodott, Szárszón 3 ilyen „állomás” létesült a poétika kedvelőinek és pihenni vágyóknak. Mint megtudtuk, az úr nyugdíjas tanár  és költő egyben, aki rövid beszélgetést követően-miután megtudta, honnét jöttünk-megtisztelt minket saját költeményével. Innét is köszönet Önnek, tisztelt Szabados István! Remélem, a  mellékelt videón hallható lesz a vers.
A tartalmas beszélgetés és vershallgatás alatt elrepült az idő és mehettünk a múzeumba. Sok minden a helyére került azáltal, hogy ott voltunk. Örülök, hogy végre sikerült meglátogatni az emlékházat. Szárszóról talán 10 perc Balatonszemes. Mivel már rendelkezünk némi helyismerettel, gond nélkül találtuk meg a szállásunkat. A nejem bánatára itt is lépcsőzni kellett, de csak pár fokot kellett leküzdenünk a szobáig. Kicuccolást követően frissítő zuhany következett, majd a kikötőbe mentünk, mert az asszony sétahajókázni akart. Sajnos innét csak délelőtt elhajózni és délután visszaérkezni lehet vízi úton. Helyette kerestünk egy vendéglőt és életünk legnagyobb rántott szeletét raktuk magunkba. Kipihenni a kiadós lakomát a közeli strandra mentünk, csobbanni, stb. Közben a túlparton gyülekezni kezdtek és mifelénk tartottak a felhők. Ismerve a Balaton kiszámíthatatlanságát viharok terén, lassú visszavonulást fújtunk magunknak és a szoba meleg biztonságát választottuk, némi konzerv-sör és tv-kultúra társaságában.
Estére megérkezett a vihar szele, dörgött is egy keveset és eleredt az eső, némi felpezsdülést hozva a fülledt szobánkba. Itt pontot teszek a 2. nap végére.

3.nap,Balatonszemes-Keszthely,55 km.,valós megtett táv 65.20 km 

Minden, az 55 km feletti táv keszthely belvárosában, túrán kívül esett meg…(a szerző megjegyzése).

Reggel szintén korán keltünk, 6-kor már a közeli ABC kávé- automatát tömtem érmékkel, hogy kedvesemnek szépen induljon a napja. Kétszer tértem a bögrékkel…ekkor még szemerkélt az eső, be volt húzódva, de nagyon kellemes volt a hőmérséklet. Fél nyolc lehetett, amikor útra keltünk, az eső elállt, az utak sem voltak eláztatva tócsákkal, ezért nem kellett letakarnunk a batyuinkat. Ahogy haladtunk, úgy bújt elő a napocska a felhők mögül, ezzel arányosan került le rólunk a ruha is. Olyannyira, hogy Balatonbogláron direktbe a Platán strandra hajtottunk. 3 okból: pro primo 10 km, pihenés, pro secundo tojásra vágytunk reggeli gyanánt, pro tertio (lehet,hogy nem így kell mondani/írni) hívott, csábított a Balaton. A strandon nem volt mozgás, irány a tó. Friss volt a víz, az esti esőtől, széltől picit zavaros, de beljebb már tiszta és hűsítő.

Nagyon szeretem a Déli-part ezen és következő szakaszait. Egyrészt sok a szabad fürdési lehetőség, szép, fövenyes strandok és a túlsó, Északi-part csodálatos látványa az, ami erre a döntésre ad okot számomra. Gyakorlatilag Balatonföldvárt elhagyva találkozunk „lakatlan” szakaszokkal ezen a parton, ami azért jó, mert lehet oldalra nézni, nem kell aggódni amiatt, hogy elütök valakit, vagy engem taszajtanak fel. Lellét, Boglárt szeretem, ha van rá esély, sokat lehet látni a tóból is, a túlsó partról nem beszélve. Innét már nagyon közelinek látszik Badacsony, de a kicsúcsosodása ennek a miliőnek Fonyódon következik be. Ott kiülni a partra, és belebámulni abba szépségbe, amit Balatonnak hívnak… A „laposhegy”,asszony csak így jegyzi meg, hogy ott,szemben Badacsony van, – fogsz te még ott lihegni – szoktam mondogatni.
Fonyódon a mólónál pihentünk egyet, a színpadon improvizáltam egy karaoke éneklést, szigorúan play-backre. Mivel itt még csak készülődtek a nyitásra a büfék (10:30 lehetett),tovább hajtottunk a rántotta/tükörtojás reményében.Ez a vágyunk Balatonfenyvesen vált valóra.A parti büfék egyikében-noha nem szerepel az étlapon-a rugalmas tulaj (hálánk örökké üldözni fogja, nem csak a tojássütés miatt) olyan hagymás tükörtojást rittyentett nekünk, hogy csak na…Vissza is térünk oda, az ziher.

A felséges tízórait tekerés követte Balatonberényig. A táj, a környezet és a tekerés örömét csupán a Balatonkeresztúr/B. Máriafürdő, azon belül a Rákóczi utca siralmas állapota tette lehangolóvá. Hosszában, az oda vezető kerékpársáv nyomvonalán és 30 méterenkén keresztben feltúrt ,csak murvával betakart „aszfaltszőnyeg” keseríti meg autós, gyalogos és kerékpáros utazási komfortját. Egyirányú utca révén ki-ki próbálkozik nem összetörni magát/járművét, szembeirányba menve nehezítik egymás, amúgy is nehéz továbbhaladását. Elgondolkodtató részletre mutatok rá, az önkormányzat kompetenciája és az a szomorú-habár nem látom át a teljes helyzetet-hogy tavaly ugyanígy mutatott ez az utca… Ezzel le is tudom az összes negatívumot a balatonkör/kerékpárutak minőségének témájában.

Balatonberényben a Hordó büfében hagyományos pihenőt tartottunk, ketten ittunk meg egy korsó sört, csak a nagy melegre és a fáradtságra való tekintettel. Innét már csak 14 km maradt elvileg a célállomásig a Nyugati,lakatlan partvonalon.Itt folytatódik az autópálya építése. Sajnos a Zala-hidakat alig lehet észrevenni. Az úttest magas töltésen épül, a hidak csak közvetlenül a Zalán való áthaladáskor láthatóak. Úgyhogy aki látni akarja őket, marad a kerékpár, a csónak, vagy a Tüskevár sorozat…
Egyébként az építkezést elhagyva szép, érdekes a bringaút nyomvonala, szeretek itt tekerni. Bevezet az út az erdőbe, innét érjük el Keszthelyt, majd a mólót és a központba vezető utat. Az 55 kilométeres szakasz ellenére 2 órakor már szálláson kopogtattunk. Aggódnunk nem kellett semmiért sem, tudtuk, milyen szállás vár lesz és előre örültünk a csobbanásnak a medencében.
Pihenést követően kihajtottunk a hajóállomásra és jegyet váltottunk egy sétára a Helka fedélzetén. Szokásomhoz híven még a kihajózás előtt feltérképeztem, mivel fogok csónakázni. A régi fotók láttán deja -vu érzésem támadt. Láttam már ezt a hajót a parton-mondtam magamban – és ebben a feltevésben a kabinban kiakasztott képek megerősítettek. Kiderült hogy nem tévedtem, a Helka a 70-es évektől a 90-es évek elejéig Füreden, disco és büféként,  a mai Helka központ helyén volt. Na és milyen filmet forgattak ott? Hát persze, hogy a Pogány Madonnát, úgyhogy nekem dupla élmény volt sétahajókázni. Köszi szépen Helka. Megint közelebb kerültem Csöpihez általad. Na és köszi neked, Kedvesem, ha Te nem akarsz hajókázni, sose tudom meg, mi is az a Helka.

Hajókázás után városnézés,Festetich kastély parkja,majd meglátogattuk a  Városi Múzeumot és megnéztük a vadászati kiállítást.Innét irány a strand,vacsora,majd a szállás.
Ennyi volt a 3.nap.

4.nap,Keszthely-Révfülöp,42 kilométer (valós letekert táv 57km)

Érdekes módon a legnehezebb napunk volt, holott kevés kilométert kellet volna tekernünk. Én tehetek a többlet kilométerekről, egy logisztikai hiba csúszott be előre nem látható okok folytán. De nézzük meg közelebbről, hogy alakultak a dolgok!

Szállásunk számunkra a tökélyt jelentette, ennek fejében sokáig aludunk. Helyben reggeliztünk és nem kapkodtuk el az indulást. Azzal búcsúztunk el Erikától,hogy esetleg pénteken visszatérünk, ha lesz kedvünk maradni plusz egy napot. Szóval 9 körül indultunk. Az Északi-part kies része következett, amely kitartott egészen Badacsonytomajig a „kedvenc” minősítésben. Az első megállót Balatongyörök magasságában tartottuk, a Szent Mihály kápolnánál. Ezt a kápolnát a hajóból láttam egy dombocska csúcsán, fákkal körülvett övezetben. Sikerült az utolsó pillanatban észrevennem bringázás közben és nagy kár lett volna elsuhanni mellette, ahogy ezt megtettük már vagy hat alkalommal. A kápolna alig észrevehető a bringaútról, figyelni kell nagyon, hogy elcsípjük. Ha valaki nem áll meg pihenni a felhajtóban, nem veszi észre. Ugye egy 20-as tempónál nem olvasunk táblákat. Szóval felcaplattunk a dombocskára, a kápolnát régi sírok veszik körül, faragott Kálvária tekint le a látogatóra és a Balatonra. Gyönyörű kilátás nyílik a tóra és másik irányban lévő, györöki dombokra. Nem messze van egy sziklatömb, imazászlókkal körbetekerve, amelyek egyértelműen Tibetre, Nepálra és a Mount Everestre utalnak. Dr Gárdos Sándor, Everest expedíció áldozatának állít emléket. Abban nem vagyok biztos, nem Vonyarcvashegy területén vagyunk a fenti sorokban(?)
Innét laza tekeréssel haladtunk tovább, Györök központjában vásárolni voltunk, itt találkoztam egy ismerősömmel – egy szép nagy plüssmajommal (lásd később foto). Nem tudtam kihagyni az alkalmat egy közös fotó erejéig.

A következő pihenőnk Szigliget kapujában, a Taccos büfénél volt. Egy sör mellett eldöntöttük, merre tovább. +7 kilométer kitérő Szigligeten áthaladni, de a keszeg Oszi bácsinál megérte a táv megtoldását. Később kiderült, hogy nem jól döntöttem. Szigligetet követte a Római út. Számomra meglepően nem volt nehéz, de a nejem lábfájósan megszenvedte. Kárpótlásul nagyot pihentünk Badacsony központjában. Már csak egy tízes volt hátra elvileg, azt letudva szállást kerestünk Révfülöpön, de volt egy kis kiruccanásunk, amely megint 6-7 kilométer pluszt eredményezett. Ennek a kitérőnek objektív oka volt, de erről többet nem írhatok. Lényeg az, hogy nem tervezve, de Révfülöpön landoltunk és nem bántuk meg.A tavalyi szálláshelyünkön volt számunkra egy üres szoba, úgyhogy a kecske is jóllakott, a káposzta is megmaradt. A tavalyi, révfülöpi állomásnál maradva, a pacal ugyanott ugyanolyan finom volt… Este beleszaladtunk egy country-zenei fesztiválba. A szabadtéri színházba vonzott  minket a zene és ott  ragadtunk egészen a Black Riders zenekar fellépése végéig. Hazafelé kipróbáltuk az újonnan beszerzett lámpák minőségét. Még sose kellett bekapcsolni a lámpáinkat,ezért jól jött a sötétedés.

5.nap,Révfülöp-Aszófő,23.56 km

Reggel picit borús volt az ég,de nem volt eső. 9 körül kerekedtünk fel az utolsó, levezető szakaszunkra. A terep nem volt túl nehéz, talán Akalinál számolhattunk emelkedőre, a többi elenyésző dombocska felejthető. Nem is maradt semmi nagyon érdemleges esemény az utolsó napra, csak úgymond célba érni, marad a sárga trikó az asszonynak, nekem a zöld. Így is történt, nem hajtottunk, tekertünk, amíg fel nem tűnt Aszófő. Közben Akaliban megálltunk reggelizni és egy nagyot pihenni a megtett kb.13 kilométer után. Ugyebár még ennyi hátra volt a körből.

Sikeresen,baleset nélkül,technikai problémák nélkül tettük meg a kört. Igaz,hogy nekem kiesett útközben a láb a bringatartóból, de egy imbuszkulcs megoldotta a problémát. Ami bevált, az egy heveder, amely rögzítette a batyukat a csomagtartóhoz. Egyszerű gurtni békafoggal, nagy szolgálatot tett batyu rögzítésében. A nejem tavaly menet közben egy rázós szakaszon leejtette a batyut, ezért kellett jobban rögzíteni őket a bringához. Mindenkinek ajánlom, aki batyut cipel magával a bringán.

Szóval,délután 3 körül már otthon voltunk Matyival együtt örültünk a hazaérkezésnek.

Összegzésként annyit, a balatoni bringautak minősége javul.Több helyen teljesen új szakaszok épültek, több helyen a régi nyomok lettek felújítva, a romlás nem tapasztalható, kivéve a fentebb említett (Máriafürdő) részt, és talán még Révfülöp közelében vannak főleg olyan szakaszok, ahol eléggé veszélyes, szűk az út. A kritizált badacsonyi szakaszok gyomtalanítva voltak, sajnos az évek során ránőtt gyom eléggé agresszív módon belemart az aszfaltba és szétmorzsolta azt. Ettől eltekintve jól éreztük magunkat, több fakultatív kiruccanásnak köszönhetően rendhagyó volt az idei túránk.

Köszönöm a figyelmet.