Ne féljetek!
Ne féljetek! – üzente Szent II. János Pál pápánk. Nemcsak ezért ne féljetek!
Attól se féljetek, hogy alább a „klerikális reakció” hangját halljátok. Arra sem vállalkozom, hogy hivatásomnál fogva okosságokat írjak a koronavírus járványról. Egyszerűen leírok néhány inkoherens gondolatot.
Magyarországon 2019. októberében közúti közlekedési balesetben meghalt 64 ember .
Lássuk csak a kanyarót! A múlt század közepén a világban évente 2 és fél millió áldozatot szedett! Mondom, a múlt század közepén, emberöltőnyi távolságra.
Tuberculosis (gümőkór), csak 1936-ban, Európában 336818 ember halt bele! A kanyarót a védőoltás gyakorlatilag megszüntette, a TBC kezelhetővé vált, javultak a terjedését fenntartó rossz életkörülmények. (Az más kérdés, hogy nincs még teljesen legyőzve, főnixmadárként feltámadhat, mert vannak gyógyszerekre érzéketlen mutánsai.)
Malária? 2018-ban 228 millióan betegedtek meg és 405 000-en belehaltak! Hosszan sorolhatnánk. Mielőtt félni kezdenénk, emésszük kicsit ezeket a kiragadott példákat!
Remélem mindenki otthon ül, közben vágyódik valamire. Én például minden szombaton íjászversenyre szeretnék menni. Május végéig tele a naptár, Pünkösdkor íjászbarátainkkal mentünk volna közösen kirándulni, íjászni. Többször elmentem íjászboltba, hogy rendben legyen a felszerelés, vásároltam kellő számú nyílvesszőt. Ennek fényében mennyire felértékelődik az idei első versenyem!
Decemberben voltam Kormorán és Ismerős Arcok koncerten, most is vágyódom a színpadon hallani őket, mennyire felértékelődött a két legutóbbi koncertjük! Igen, előkerültek a zenealbumok, leporoltam a CD lejátszásra alkalmas készüléket, újra szól a zene! Mennyire különleges lesz majd az első koncert!
Van egy kis kertünk Csókakőn. Tavaly ültettünk ceruzavastagságú kicsinyke facsemetéket, ősi magyar fajtáinkat, valamennyi kihajtott! Milyen öröm látni, akár a régebbi fák zsendülését, küszöbön a rügyfakadás. Igen, mindig szép a tavasz, de valahogy idény lenyűgözőbb, mint máskor. Amíg szabad a kijárás, újra elmegyek hozzájuk, nézem a sziklát felettünk, a Móri-árkot alattunk, hallani fogom ahogyan a rügyek fakadnak az erdőben.
„Hónapok óta, híredet sem hallom…” mondja a dal, most lenne idő feleleveníteni régen volt barátságok, baráti körök emlékét, kapcsolatait. Kommunikációs csatornák tucatjait bírjuk, rajta! Mindenkinek jól esne…
Ne féljetek! Sokan lesznek betegek, lesznek akik belehalnak. Tegyetek meg mindent azért, hogy ne így legyen! Maradjatok otthon, vigyázzatok magatokra és másokra, különösen az idősebbekre. Egy dologban biztosak lehetünk. Túl leszünk rajta. Még egy dologban biztosak lehetünk. Semmi nem mehet ezután úgy, ahogyan korábban. Én örülök ennek. Úgyhogy NE FÉLJETEK!
Mindenkinek jó egészséget kívánok, vigyázzatok magatokra és egymásra.
Sportoljatok sokat, menjetek a napra (csakis egyedül!), étkezzetek kiegyensúlyozottan és legfőképpen ne stresszeljetek semmin!
Hogy jobban teljenek ezek a napok,írok ide egy mesét. Hol volt,hol nem volt,volt egy ország,abban az országban egy nem kimondottan szegény,de legény. Nagy betegség zárta be az ország kapuit,ne mehetett a legény a szomszéd király országába meglátogatni ott élő fiát,menyét már vagy két hónapja. Hanem egy szép napon az ország nemrég megválasztott királya kihirdettette országának minden zugában,hogy ezentúl lehet menni kifele 8 országba egy álló napra,ha teljesíted azt a feltételt,hogy az akkori kornak megfelelően-az internetnek hála-letölt egy nyomtatványt.Ezzel a nyomtatvánnyal elmegy a Burkus király országának határára,ott a daliás strázsa a papírra felírja,mikor lépi át a határt,lepecsételi azt,aztán már nyitja is fel a legény előtt a sorompót,hadd menjen az Burkusékhoz,hacsak 24 órára is,meglengetve előtte a szabadság egy kis reményét. Igen ám,de a nemrég megválsztott király elfelejtette ezt megbeszélni Burkus királlyal és a maradék 7 ország királyával.Így történhetett meg,hogy a nem éppen szegény legény elment a határra,felmutatta a papirost azzal a szándékkal,hogy felnyílik előtte a burkus-sorompó,de a daliás strázsa az ég világon semmi papírról,meg sorompó felnyitásról nem tudott,Pedig volt internete is neki. Így hát a legénynek nem maradt más választása,visszafordult nem éppen szomorúan,hanem inkább dérrel-dúrral,cifrákat suttogva,később kimondva hangos szóban is…Gondolván és mondván,igencsak valamit félremondott a mi nemrég megválasztott királyunk. Eltelt két nap,a legény dolgozni ment,Péntek este beült szekere volánja mögé,belecsapott a lovakba és indult is Labancországba,hogy fordultával épp időben,este fél tizenegyre hazaérjen és végre megigyon egy sert. Már Labancország határán tapasztalta, hogy az onnét bejövő szekerek torlódnak,rengeteg a daliás katona körülöttük,a helyi kisbírót is kiküldte a falu bírája,nézze már meg,mi a sokadalom… Read more »