Skip to content
A MI PILVAXUNK
  • Archivum (2009-2018)
    • A Napba Öltözött Leány – rockopera 2006. július 1.
    • Fontos írások 2009-2010
      • Miért pont a Kormorán? (2009)
      • Lélekvesztő
      • Eljő az ősz…
      • Mese a léghajóról, a földrajztanárról és a végítéletről
      • Csepregi szilánkok – beszámoló a III. Ismerős Arcok táborról
  • Volt egyszer egy kávéház
  • Márványasztalok mellett…

Száz éve született Édesapám

  • 2020.10.14.2020.10.14.
  • by Csizmazia P.

1920. október 14-én született édesapám, ma lenne százéves. Magánügy, ám sorsát alapvetően meghatározta a kor, amelyben élt. Ezzel az írással tisztelgek előtte és őrzöm emlékét.

Kezdőorvosként

A trianoni békediktátum évét írták 1920-ban. Édesapám szülőfaluja Nova, Zalaegerszegtől 30 km -re, Lentitől 15 km -re található, a Göcsej fővárosaként is emlegették, történetének emlékei az Árpád-korig nyúlnak vissza. Trianon előtt a község Zala megye közepén feküdt, a csonkítás elvett a megyétől is területeket, így közel került a gúnyhatárhoz. “A település, mint a Göcsej központja még a két világháború között megőrzött szerepéből néhányat járási székhely, s mint ilyen szolgabírói, másrészt körjegyzőségi központ. Volt tüdőgondozó, szülőotthon, orvos, gyógyszertár is. Jelentős számú iparos dolgozott a községben: 4 asztalos, 1 szobafestő, 3 kovács, 2 bognár, 4 női és 2 férfi szabó, 2 mészáros, 3 ács, 5 kőműves, 2 kádár, egy – egy pék, bádogos, fazekas, köteles, téglás, valamint 2 fodrász, 3 kocsmáros, és 4 kereskedő.” (Forrás: nova.hu)

A novai temetőben sok Csizmazia nyugszik, többek között dédapám is, de vannak ott Bizzerek, akik szintén rokonok. Hitvesemmel, házasságunk hajnalán egyszer végignéztük a novai egyházi anyakönyveket, érdekes utazás volt, hiszen beírták a szülők és keresztszülők nevén kívül, foglalkozásukat is. Maga a Csizmazia név sem szokványos, pár éve felhívott egy idegen, aki családja eredetét kutatta, felvidéki Csizmaziák voltak, kapcsolódási pontot semmilyet sem találtunk.

Nagyapám a falu jegyzője volt, nagyanyám vezette a háztartást. Élték a falusi értelmiség akkoriban megszokott életét. Több gyermekük született, de legtöbben korán meghaltak, édesapám mellett egyedül nővérét nevelhették fel.

Az elemi iskolát Nován végezte, tízesztendősen beadták Zalaegerszegre kosztos diáknak, hiszen elkezdte nyolc évfolyamon át tartó gimnáziumi tanulmányait. Bizony a kosztos diák sors nem volt könnyű, albérletben lakott, szállást és ételt ugyan kapott, de szeretet és gondoskodást egyáltalán nem. A szeptemberi iskolakezdés után, először karácsonyra mehetett haza, addig hiányában volt a családi tűzhely melegének, azt hiszem ez volt az oka, hogy a karácsony élete végéig a legnagyobb ünnep volt számára.

Nován

Érdemes elgondolkozni azon, hogy a 30 kilométerre lévő megyeszékhelyen kellett tanulnia, nem volt más megoldás, nem volt kiépített közlekedés, Nova nem volt bekötve a vasúthálózatba. Megérte vajon? Ha a családi szocializációját nézem, egyértelműen nem. A tízéves kisfiú kiszakad az otthon melegéből, ezt a traumát élete végéig hordozta. Ugyanakkor az iskolában fantasztikus tudással és műveltséggel vértezték fel.

Álmából felkeltve is pontosan tudta az összes magyar király születésének, halálának dátumát, uralkodásának idejét, nemcsak a rideg számokat, a történelmi eseményeket is pontosan ismerte. Tanulta a latint, hiába mondják, hogy holtnyelv, alapja az általános műveltségnek, ismeretében a többi nyelv könnyebben elsajátítható, németül és franciául is tanult. Holt nyelv ide, vagy oda… egyszer hálókocsin utaztunk Rómából Firenzébe, olasz útitársaink – jó mediterrán szokásuk szerint – még éjfélkor is hangosan trécseltek a folyosón. Apám egyszer csak megunta, hálóingben kipattant az ágyból, ráordított az olaszokra: “Silenzio! Mars dormire!” Megértették, elcsendesedtek… Visszatérve tanulmányaihoz: nem volt kérdés a jó helyesírás, a magyar- és világirodalom mélyreható ismerete. A reáltantárgyakat is nagyon magas színvonalon oktatták. Nem volt fegyelmezési probléma, nem volt szükség iskolarendőrökre, lekötötték a fiúkat a pedagógusegyéniségek. Ne felejtsük el: 1930-1938 között a trianoni diktátum revíziójának lázában égett az ország, ez áthatotta az oktatást is. Azt gondolom, világnézete is ekkor alapozódott meg. (Fegyelmezésük szükségtelenségének én ittam a levét: naponta kaptam intőket, figyelmeztetéseket, mert pl. a szünetben papírrepülőket dobáltunk. Máig nem értem, hogy ez miért volt baj, de Apám nem tudta felfogni, hogy ezek súlytalan dologok, mert az ő idejében, egy intő az iskolából történő kirúgás előjele volt. Az alkalmatlan tanerők a mai napig kínozzák a diákokat, tehetetlenek, semmihez sem értők…)

Eljött az érettségi, tanulmányait magától értetődő természetességgel folytatta Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem orvosi fakultásán. Ekkor már kollégiumba került, a Szent Imrébe, amely a kor értelmiségének egyik bölcsője volt. Együtt laktak medikusok, joghallgatók, műegyetemisták ezáltal valamennyiük látóköre szélesedett.

Egyetemi évei alatt tört ki a háború, annyit tudok, hogy egyik nyáron karpaszományosként az akkor már visszacsatolt Kolozsváron katonai kiképzést kapott.

Karpaszományosként

Azt sem tudom, hogy a szovjet megszállás az ő orvosi pályafutását mennyiben befolyásolta, dolgozott Pécsett, Kalocsán, Tatán, Ózdon, Szombathelyen és Budapesten. Azt hiszem leginkább a hadsereg kötelékében.

Szülei osztályidegenek lettek. Nem voltak módosak, nem ártottak senkinek, nagyapám közigazgatási szakember volt, mégsem lehetett Nován maradásuk. Megtakarításaikat valamilyen amerikai állampapírba fektették, mikor az oroszok közeledtek, kétségbeesetten elégették azokat. Petőházára száműzték őket, két idős embert a lányukkal, ott haltak meg az ötvenes években, a temetőből kegyeleti parkot alakított ki a község, én még pontosan tudom, melyik részén pihennek.

Édesapám bent maradt a seregben, katonaorvosként dolgozott, az egyetem elvégzésétől számítva hosszabb idő után szakvizsgázott fül-orr-gégészetből. (Abban az időben a “med.univ.” nagyon sok dologra elegendő volt, polihisztorok jöttek ki az egyetemről, akik nem rettentek meg, ha nem sebészként ki kellett szedni a varratokat a betegből. Persze a tudásanyag exponenciális növekedése elengedhetetlenné tette a specializációt, amelynek a szakvizsga az alapja.)

Az ötvenes évek végén házasodtak meg, Édesanyám a kórházban lakott szolgálati szobában, Édesapám albérletben. Rajtam kívül az első “project” a lakásszerzés volt, hát… az Üllői úton épített az OTP (a ház a Futó utca Üllői út sarkán áll), nagy teljesítmény volt saját otthonhoz jutni, sok csúszópénzt kellett kiosztani a pénzintézet bürokratáinak… Lett saját otthonuk ez mindenkettőjük életébe új, a korábbiakhoz képest sokkal magasabb minőséget hozott. Azt mondanom sem kell, hogy fülig eladósodtak, nemcsak a pénzintézetnek, hanem barátaiknak is.

Mivel dolgoztak, elég jól kerestek, visszafizettek mindent, majd következett a költözés Budára, a Kis-Svábhegy lábánál vásároltak egy 70 négyzetméteres társasházi lakást. Itt nőttem fel, szerettem ott élni.

Eljött 1967, amikor mindhárman kiutazhattunk Svájcba. Nagybátyám – akkor már ott volt szülész – nagyon kapacitálta őket, hogy maradjanak kint, abban igaza volt, hogy anyagilag gondtalan élet várt volna rájuk, de Apám kijelentette: “Nem tudok az édes anyarög nélkül élni!” hazajött volna, akár egyedül is. Ez volt élete legjobb döntése! Ide születtünk, magyarul beszélünk, uralkodjanak bármilyen mocskos gazemberek felettünk, ez a mi hazánk, Magyarország.

A történethez az is hozzátartozik, hogy borzalmasan utálta a munkahelyét. Akkor már a Királyhágó utcában a Tiszti Kórházban dolgozott. Rengeteget ambuláltak, keveset műtöttek, szakmailag nem volt nagy kihívás. Nem nagyon értettük, hogy miért nem lép le? Azután kiderült: abban az időben a katonatisztek 55 évesen, teljes fizetéssel mehettek nyugdíjba. Apám egy perccel sem dolgozott tovább, valóban, kiemelkedően jó nyugdíja volt.

Ekkor már épült Sukorón a nyaralónk, nagyon jól érezte ott magát. Szőlőt telepítettünk, volt konyhakert, gyümölcsök, mindenféle tennivaló. Voltak rituáléi. A mai napig jár a Magyar Nemzet, akkor még járt a Népsport is, élete elmaradhatatlan része volt a sajtószemle. Reggel a Krónika után következett a Forgószinpad (a Szabad Európa Rádió színes riportműsora), Déli Krónika, majd Ki Nyer Ma? (Játék és muzsika tíz percben). Ezek voltak az elmaradhatatlan napi programjai.

Nagyon szerette a vendégeket és szeretett vendégségbe járni. Kiterjedt társasági életet éltek. Mindig elegáns volt. Ifjúkorában zakóban és nyakkendőben síelt, ruháit szabók készítették, eleinte a lábbeliket is. Egyik kabátját a híres Éri szabóság varrta. A napi borotválkozás elmaradhatatlan volt, soha nem láttam borostásnak. Még a Néphadsereg viselete is jól állt neki. Ilyennek nevelték, az iskolába egyenruhában mentek, mindenki szépen öltözött. (Emiatt is szívtam rendesen, farmer viseléséért igen sok harcot vívtam, én voltam az osztályban az utolsó, aki “Beatles frizurát” növeszthettem…)

Amikor Székesfehérváron felépítettük családi házunkat, már beteg volt. Nem sokáig élvezhette az új otthont, két évvel a költözés után meghalt. Immár huszonhatodik éve nyugszik a Béla utcai temetőben.

Édesapám sorsát egy tragikus korszak lapjaira írták. Végigélte Trianon közvetlen következményeit, a háborút, a Forradalmat, a velejéig rohadt gulyáskommunizmust. Szavakban politizált: rögtön átlátta, hogy mi az a “Szabad Demokraták Szövetsége”, óvva intett attól, hogy az első “szabad” választáson ne az MDF-re szavazzunk. Szerette és tisztelte Antall Józsefet, mélyen gyászolta, amikor elvesztettük. Később egyértelműen Csurka Istvánban látta az igaz magyar politikust, talán ebben is igaza volt. A folytatást már nem érte meg, talán nem is baj…

Egyszülött fiaként legjobban azt sajnálom, hogy nem láthatta unokáját felcseperedni. Nagyon sok szeretettel emlékezem rá, jó, hogy ilyen nagyszerű édesapám volt!

 

Related


Sukorói séta
Elvonulás Íjásztáborba
Subscribe
Visszajelzés
guest
guest
5 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments
trackback
Tizenhárom óránk van – A MI PILVAXUNK
2022.04.02. 14:36

[…] volt! Leírtam Édesapám sorsát, aki szinte csak elszenvedője volt a kornak melyben élt, leírtam Édesanyám 1956-os emlékeit, […]

0
Válasz
Kriszta
Kriszta
2020.10.30. 12:52

Nagyon szép emlékező sorok.
(Hajlamom van a párhuzamok találására: az én Édesapám október 14-én hunyt el…)

0
Válasz
Csizmazia P.
Szerző
Csizmazia P.
2020.11.01. 21:23
Reply to  Kriszta

Köszönöm. Lehet, beszéltünk róla, de gyanítom ugyanannak az iskolának padjait koptattátok.

Igen, vannak érdekes átfedések, kapcsolódási pontok. Az az ember, akit a világon legjobban szeretek, azon a naptári napon született, amikor az általam legjobban tisztelt és szeretett magyar államférfi. Nem hiszek semmiféle számmisztikában, életünk eseményei random módon követik egymást (?), de vannak különös egybeesések…

Én pl. Ferenc Jóskával születtem azonos naptári napon, bár ezzel azért nem dicsekszem… 🙁

0
Válasz
Kondorosiné Maczonkai Anna
Kondorosiné Maczonkai Anna
2020.10.16. 20:25

Szia Peti! Köszönöm, hogy megosztottad velem ezeket a szép sorokat! Sok szép emlék bennem is feltolúl, Én csak mécsest tudok itthon gyújtani, elmondani érte egy imát
Puszillak Benneteket Panni

0
Válasz
Csizmazia P.
Szerző
Csizmazia P.
2020.10.14. 18:18

Jót tett a lelkemnek, hogy ebben a formában is megemlékeztem róla. Elmentem a temetőbe hozzá, sírjánál állva is rám törtek az emlékek… Nyugodj békében Édesapám!

50BA8A99-8568-4AAF-BA8D-944F04621812_1_105_c.jpeg
0
Válasz

Legutóbbi bejegyzések

  • Újra Révkomáromban az Ismerős Arcok! 2022.05.15.
  • Giro d’Italia 2022 2022.05.08.
  • Egy este a Művészetek Palotájában 2022.05.06.
  • Építsünk hidat, tiszta szavakból határok fölé! 2022.04.23.
  • Húsvét misztériuma 2022.04.18.
  • Ismerős Arcok lemezbemutató koncert a Barba Negrában 2022.04.12.
  • Tizenhárom óránk van 2022.04.02.
  • A füredi lány 2022.03.22.
  • Volt egyszer egy Záróvers… 2022.03.14.
  • VI. Nagy Fehérvári Bormustra 2022.01.23.
  • Bolyongás Pécsett 2022.01.08.
  • A dal a miénk! 2022.01.05.
  • Áldott Karácsonyt! 2021.12.24.
  • Az “adventi készülődés” stációi 2021.12.20.
  • Selmecbányai kiruccanás 2021.11.24.
  • Két mérkőzés: Magyarország – Andorra és Dunaszerdahely – Pozsony 2021.09.17.
  • Levelek Erdélyországból 2021.09.10.
  • Íjásztáborban voltam Cserépváralján 2021.08.08.
  • Kormorán koncert Csillebércen 2021.07.28.
  • Kerékpárral a Balaton mellett – Kohus Peti élménybeszámolója 2021.07.26.

Legutóbbi bejegyzések

  • Újra Révkomáromban az Ismerős Arcok!
  • Giro d’Italia 2022
  • Egy este a Művészetek Palotájában
  • Építsünk hidat, tiszta szavakból határok fölé!
  • Húsvét misztériuma
  • Ismerős Arcok lemezbemutató koncert a Barba Negrában
  • Tizenhárom óránk van
  • A füredi lány
  • Volt egyszer egy Záróvers…
  • VI. Nagy Fehérvári Bormustra
  • Bolyongás Pécsett
  • A dal a miénk!
  • Áldott Karácsonyt!
  • Az “adventi készülődés” stációi
  • Selmecbányai kiruccanás
  • Két mérkőzés: Magyarország – Andorra és Dunaszerdahely – Pozsony
  • Levelek Erdélyországból
  • Íjásztáborban voltam Cserépváralján
  • Kormorán koncert Csillebércen
  • Kerékpárral a Balaton mellett – Kohus Peti élménybeszámolója
  • FTC – DAC előkészületi mérkőzés az Üllői úton
  • „…ahogyan él, a végén úgy marad egyedül, nem lesz már semmi mit szeretne legbelül…”
  • A mi Pilvaxunk Labdarúgó EB2020 tippjátéka
  • „…rendben lesz minden…!” – Ismerős Arcok koncert Diósdon
  • Boldogok a sajtkészítők!
  • Néhány gondolat a Magyar Film Napján
  • Piacra járni jó!
  • Presser könyve
  • Március idusán
  • Ott
  • Év végi gyalogtúránk Somlón
  • Csönd, digitális diéta és a Prímszámok zenéje
  • Karácsony egy macska szemszögéből
  • Budapest Noir
  • Kopaszkutya 1980
  • Csatatér
  • Szép volt fiúk!
  • Kerékpáron a Velencei-tó körül
  • Sóstói séta
  • Elvonulás Íjásztáborba
  • Száz éve született Édesapám
  • Sukorói séta
  • Ismerős Arcok koncert Várpalotán
  • Mesélt az erdő…
  • Őszi merengés
  • Egy hétvége a Fertő-tónál kerékpárral
  • “Több mint ezer éve itt DAColunk”
  • A VI. Balaton-kör kerékpáron
  • Volt egyszer még egy koncert…
  • Hajrá Vidi, hajrá Fradi!
  • Az én Trianonom
  • Nem! Nem! Soha!
  • Virágálom Pünkösdkor
  • Tavaszi szél…
  • Van itt valami látni- és olvasnivaló!

Legutóbbi hozzászólások

  • Kohus Peti on Újra Révkomáromban az Ismerős Arcok!: “Köszi ezt a szép estét Dokinak,Mirtillnek és az Arcoknak!Ma visszahallgattuk az új dalokat és megállapíthatom,nagyon ütősek lettek.A koncerten még nem…” máj 15, 15:23
  • Csizmazia P. on Giro d’Italia 2022: “Mollema fikázott bennünket, ő tudja miért.” máj 15, 10:58
  • Kohus Peti on Giro d’Italia 2022: “Lemaradtam a holland versenyző kritikájáról…Miről volt szó?” máj 10, 08:59
  • Pluhár László on Giro d’Italia 2022: “Nekem 2 alkalommal volt szerencsém látni a mezőnyt. Székesfehérváron, és Balatonfüreden. Székesfehérváron a Béla út, Sasvári utca sarkán nem hittem…” máj 9, 14:49
  • megyeridoki on Giro d’Italia 2022: “Nagy élmény volt személyesen megtekinteni a két budapesti szakaszt. Pénteken a lassú rajt nagyon elegáns volt, jó reklám fővárosunknak. Igaz…” máj 9, 11:32
  • Kohus Peti on Giro d’Italia 2022: “Azt hiszem,remek hangulatot teremtettek a nézők a verseny köré.Köszönhető ez a három magyar versenyzőnek is,meg a rengeteg bringásnak is,akik órákat…” máj 9, 10:48
  • Kohus Peti on Sportvilág: “Nem mondhatnám túl izgalmasnak az 1. szakaszt-két versenyző az éles rajtot követően az élre tört és gyakorlatilag Visegrádig ott is…” máj 6, 17:41
  • Kohus Peti on Sportvilág: “Ma rajtol a Giro.Ha lesz egy kis szerencse+logisztika +Gréti faktor egyezés.akkor láthatok holnap valamit élőben a versenyből.Persze kihagytam a tömegközlekedési…” máj 6, 10:38
  • Csizmazia P. on Sportvilág: “Múlt vasárnap (április 24-én) ismét elzarándokoltunk Dunaszerdahelyre, a DAC-Slovan rangadóra. Én nem tudtam, hogy a Slovan már bajnokként érkezik, így…” máj 2, 15:56
  • Kohus Peti on A füredi lány: “Doki,focira ne!” ápr 12, 15:33
  • Csizmazia P. on A füredi lány: “A második résznek az elején tartok, de szerves folytatása az elsőnek. Inkább kezdd azzal, szívesen odaadom, ha összefutunk valahol. (Pl.…” ápr 12, 06:29
  • Kohus Peti on A füredi lány: “Doki,ha a 2. részt olvasom-a könyvtárunkban egyelőre ez van meg-elsőnek,kiesek a történetből?” ápr 10, 08:41
  • Kohus Peti on Tizenhárom óránk van: “Örülök a Fidesz győzelmének,de sajnos fel kell készülnünk egy mindennél nagyobb támadáshullámra az EU és a liberális politika felől.Az,hogy O.v.…” ápr 8, 11:10
  • rudipapa on Tizenhárom óránk van: “Nos, kihasználtuk a 13 órát. Ennél jobban nem is lehetett volna. Ezzel kapcsolatban 2 idézet jut az eszembe. Az egyik…” ápr 8, 06:34
  • Csizmazia P. on Tizenhárom óránk van: “Nagyon szépen köszönöm hozzászólásaitokat, Eszti gondolataira érdemes lesz idővel visszatérni, úgy látom, fontos csatát nyertünk, de a háborúnak koránt sincs…” ápr 6, 06:18
  • Vincze Eszter on Tizenhárom óránk van: “Nagyon jó és őszinte irás,igazi magyar szavak ,egy igazi magyartol 🙂 Remélem,ma leszünk még ilyenek néhányan,hogy elegen legyünk. A komment…” ápr 3, 15:55
  • rudipapa on Tizenhárom óránk van: “Kedves Csizi! Mint állandó mandineres kommentelő természetesen ismerem ezt a kommentet. Nem tartom jó ötletnek a szerzőjétől sem sem, hogy…” ápr 2, 19:10
  • Csizmazia P. on Tizenhárom óránk van: ““2023 November 4. – e, Szombat. Sosem fogom elfelejteni ezt a napot…Sírva jött haza a suliból a lányom…nem tudtam rá…” ápr 2, 18:00
  • Kohus Peti on Törzsasztal: “Már nagyon kell az új album és jó lenne eljutni egy koncertre is sok év után.” márc 22, 09:19
  • Csizmazia P. on Törzsasztal: “Küszöbön áll az Ismerős Arcok legújabb zenealbumának bemutatója, bővebben itt olvashattok a zenekar terveiről.” márc 22, 07:33

Állandó rovataink

SPORTVILÁG - állandó rovatunk

TÖRZSASZTAL - állandó rovatunk

Mind-zene

KORMORÁN

FANKADELI

ISMERŐS ARCOK

P.MOBIL

HOBO

Bejelentkezés

ADMINISZTRÁCIÓ

Archívum

Csizmazia Péter 2009-2021 Címlapkép: Janko Ferlič Unsplash
Theme by Colorlib Powered by WordPress
wpDiscuz
 

Loading Comments...