Skip to content
A MI PILVAXUNK
  • Archivum (2009-2018)
    • A Napba Öltözött Leány – rockopera 2006. július 1.
    • Fontos írások 2009-2010
      • Miért pont a Kormorán? (2009)
      • Lélekvesztő
      • Eljő az ősz…
      • Mese a léghajóról, a földrajztanárról és a végítéletről
      • Csepregi szilánkok – beszámoló a III. Ismerős Arcok táborról
  • Volt egyszer egy kávéház
  • Márványasztalok mellett…

Száz éve született Édesapám

  • 2020.10.14.2020.10.14.
  • by Csizmazia P.

1920. október 14-én született édesapám, ma lenne százéves. Magánügy, ám sorsát alapvetően meghatározta a kor, amelyben élt. Ezzel az írással tisztelgek előtte és őrzöm emlékét.

Kezdőorvosként

A trianoni békediktátum évét írták 1920-ban. Édesapám szülőfaluja Nova, Zalaegerszegtől 30 km -re, Lentitől 15 km -re található, a Göcsej fővárosaként is emlegették, történetének emlékei az Árpád-korig nyúlnak vissza. Trianon előtt a község Zala megye közepén feküdt, a csonkítás elvett a megyétől is területeket, így közel került a gúnyhatárhoz. “A település, mint a Göcsej központja még a két világháború között megőrzött szerepéből néhányat járási székhely, s mint ilyen szolgabírói, másrészt körjegyzőségi központ. Volt tüdőgondozó, szülőotthon, orvos, gyógyszertár is. Jelentős számú iparos dolgozott a községben: 4 asztalos, 1 szobafestő, 3 kovács, 2 bognár, 4 női és 2 férfi szabó, 2 mészáros, 3 ács, 5 kőműves, 2 kádár, egy – egy pék, bádogos, fazekas, köteles, téglás, valamint 2 fodrász, 3 kocsmáros, és 4 kereskedő.” (Forrás: nova.hu)

A novai temetőben sok Csizmazia nyugszik, többek között dédapám is, de vannak ott Bizzerek, akik szintén rokonok. Hitvesemmel, házasságunk hajnalán egyszer végignéztük a novai egyházi anyakönyveket, érdekes utazás volt, hiszen beírták a szülők és keresztszülők nevén kívül, foglalkozásukat is. Maga a Csizmazia név sem szokványos, pár éve felhívott egy idegen, aki családja eredetét kutatta, felvidéki Csizmaziák voltak, kapcsolódási pontot semmilyet sem találtunk.

Nagyapám a falu jegyzője volt, nagyanyám vezette a háztartást. Élték a falusi értelmiség akkoriban megszokott életét. Több gyermekük született, de legtöbben korán meghaltak, édesapám mellett egyedül nővérét nevelhették fel.

Az elemi iskolát Nován végezte, tízesztendősen beadták Zalaegerszegre kosztos diáknak, hiszen elkezdte nyolc évfolyamon át tartó gimnáziumi tanulmányait. Bizony a kosztos diák sors nem volt könnyű, albérletben lakott, szállást és ételt ugyan kapott, de szeretet és gondoskodást egyáltalán nem. A szeptemberi iskolakezdés után, először karácsonyra mehetett haza, addig hiányában volt a családi tűzhely melegének, azt hiszem ez volt az oka, hogy a karácsony élete végéig a legnagyobb ünnep volt számára.

Nován

Érdemes elgondolkozni azon, hogy a 30 kilométerre lévő megyeszékhelyen kellett tanulnia, nem volt más megoldás, nem volt kiépített közlekedés, Nova nem volt bekötve a vasúthálózatba. Megérte vajon? Ha a családi szocializációját nézem, egyértelműen nem. A tízéves kisfiú kiszakad az otthon melegéből, ezt a traumát élete végéig hordozta. Ugyanakkor az iskolában fantasztikus tudással és műveltséggel vértezték fel.

Álmából felkeltve is pontosan tudta az összes magyar király születésének, halálának dátumát, uralkodásának idejét, nemcsak a rideg számokat, a történelmi eseményeket is pontosan ismerte. Tanulta a latint, hiába mondják, hogy holtnyelv, alapja az általános műveltségnek, ismeretében a többi nyelv könnyebben elsajátítható, németül és franciául is tanult. Holt nyelv ide, vagy oda… egyszer hálókocsin utaztunk Rómából Firenzébe, olasz útitársaink – jó mediterrán szokásuk szerint – még éjfélkor is hangosan trécseltek a folyosón. Apám egyszer csak megunta, hálóingben kipattant az ágyból, ráordított az olaszokra: “Silenzio! Mars dormire!” Megértették, elcsendesedtek… Visszatérve tanulmányaihoz: nem volt kérdés a jó helyesírás, a magyar- és világirodalom mélyreható ismerete. A reáltantárgyakat is nagyon magas színvonalon oktatták. Nem volt fegyelmezési probléma, nem volt szükség iskolarendőrökre, lekötötték a fiúkat a pedagógusegyéniségek. Ne felejtsük el: 1930-1938 között a trianoni diktátum revíziójának lázában égett az ország, ez áthatotta az oktatást is. Azt gondolom, világnézete is ekkor alapozódott meg. (Fegyelmezésük szükségtelenségének én ittam a levét: naponta kaptam intőket, figyelmeztetéseket, mert pl. a szünetben papírrepülőket dobáltunk. Máig nem értem, hogy ez miért volt baj, de Apám nem tudta felfogni, hogy ezek súlytalan dologok, mert az ő idejében, egy intő az iskolából történő kirúgás előjele volt. Az alkalmatlan tanerők a mai napig kínozzák a diákokat, tehetetlenek, semmihez sem értők…)

Eljött az érettségi, tanulmányait magától értetődő természetességgel folytatta Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem orvosi fakultásán. Ekkor már kollégiumba került, a Szent Imrébe, amely a kor értelmiségének egyik bölcsője volt. Együtt laktak medikusok, joghallgatók, műegyetemisták ezáltal valamennyiük látóköre szélesedett.

Egyetemi évei alatt tört ki a háború, annyit tudok, hogy egyik nyáron karpaszományosként az akkor már visszacsatolt Kolozsváron katonai kiképzést kapott.

Karpaszományosként

Azt sem tudom, hogy a szovjet megszállás az ő orvosi pályafutását mennyiben befolyásolta, dolgozott Pécsett, Kalocsán, Tatán, Ózdon, Szombathelyen és Budapesten. Azt hiszem leginkább a hadsereg kötelékében.

Szülei osztályidegenek lettek. Nem voltak módosak, nem ártottak senkinek, nagyapám közigazgatási szakember volt, mégsem lehetett Nován maradásuk. Megtakarításaikat valamilyen amerikai állampapírba fektették, mikor az oroszok közeledtek, kétségbeesetten elégették azokat. Petőházára száműzték őket, két idős embert a lányukkal, ott haltak meg az ötvenes években, a temetőből kegyeleti parkot alakított ki a község, én még pontosan tudom, melyik részén pihennek.

Édesapám bent maradt a seregben, katonaorvosként dolgozott, az egyetem elvégzésétől számítva hosszabb idő után szakvizsgázott fül-orr-gégészetből. (Abban az időben a “med.univ.” nagyon sok dologra elegendő volt, polihisztorok jöttek ki az egyetemről, akik nem rettentek meg, ha nem sebészként ki kellett szedni a varratokat a betegből. Persze a tudásanyag exponenciális növekedése elengedhetetlenné tette a specializációt, amelynek a szakvizsga az alapja.)

Az ötvenes évek végén házasodtak meg, Édesanyám a kórházban lakott szolgálati szobában, Édesapám albérletben. Rajtam kívül az első “project” a lakásszerzés volt, hát… az Üllői úton épített az OTP (a ház a Futó utca Üllői út sarkán áll), nagy teljesítmény volt saját otthonhoz jutni, sok csúszópénzt kellett kiosztani a pénzintézet bürokratáinak… Lett saját otthonuk ez mindenkettőjük életébe új, a korábbiakhoz képest sokkal magasabb minőséget hozott. Azt mondanom sem kell, hogy fülig eladósodtak, nemcsak a pénzintézetnek, hanem barátaiknak is.

Mivel dolgoztak, elég jól kerestek, visszafizettek mindent, majd következett a költözés Budára, a Kis-Svábhegy lábánál vásároltak egy 70 négyzetméteres társasházi lakást. Itt nőttem fel, szerettem ott élni.

Eljött 1967, amikor mindhárman kiutazhattunk Svájcba. Nagybátyám – akkor már ott volt szülész – nagyon kapacitálta őket, hogy maradjanak kint, abban igaza volt, hogy anyagilag gondtalan élet várt volna rájuk, de Apám kijelentette: “Nem tudok az édes anyarög nélkül élni!” hazajött volna, akár egyedül is. Ez volt élete legjobb döntése! Ide születtünk, magyarul beszélünk, uralkodjanak bármilyen mocskos gazemberek felettünk, ez a mi hazánk, Magyarország.

A történethez az is hozzátartozik, hogy borzalmasan utálta a munkahelyét. Akkor már a Királyhágó utcában a Tiszti Kórházban dolgozott. Rengeteget ambuláltak, keveset műtöttek, szakmailag nem volt nagy kihívás. Nem nagyon értettük, hogy miért nem lép le? Azután kiderült: abban az időben a katonatisztek 55 évesen, teljes fizetéssel mehettek nyugdíjba. Apám egy perccel sem dolgozott tovább, valóban, kiemelkedően jó nyugdíja volt.

Ekkor már épült Sukorón a nyaralónk, nagyon jól érezte ott magát. Szőlőt telepítettünk, volt konyhakert, gyümölcsök, mindenféle tennivaló. Voltak rituáléi. A mai napig jár a Magyar Nemzet, akkor még járt a Népsport is, élete elmaradhatatlan része volt a sajtószemle. Reggel a Krónika után következett a Forgószinpad (a Szabad Európa Rádió színes riportműsora), Déli Krónika, majd Ki Nyer Ma? (Játék és muzsika tíz percben). Ezek voltak az elmaradhatatlan napi programjai.

Nagyon szerette a vendégeket és szeretett vendégségbe járni. Kiterjedt társasági életet éltek. Mindig elegáns volt. Ifjúkorában zakóban és nyakkendőben síelt, ruháit szabók készítették, eleinte a lábbeliket is. Egyik kabátját a híres Éri szabóság varrta. A napi borotválkozás elmaradhatatlan volt, soha nem láttam borostásnak. Még a Néphadsereg viselete is jól állt neki. Ilyennek nevelték, az iskolába egyenruhában mentek, mindenki szépen öltözött. (Emiatt is szívtam rendesen, farmer viseléséért igen sok harcot vívtam, én voltam az osztályban az utolsó, aki “Beatles frizurát” növeszthettem…)

Amikor Székesfehérváron felépítettük családi házunkat, már beteg volt. Nem sokáig élvezhette az új otthont, két évvel a költözés után meghalt. Immár huszonhatodik éve nyugszik a Béla utcai temetőben.

Édesapám sorsát egy tragikus korszak lapjaira írták. Végigélte Trianon közvetlen következményeit, a háborút, a Forradalmat, a velejéig rohadt gulyáskommunizmust. Szavakban politizált: rögtön átlátta, hogy mi az a “Szabad Demokraták Szövetsége”, óvva intett attól, hogy az első “szabad” választáson ne az MDF-re szavazzunk. Szerette és tisztelte Antall Józsefet, mélyen gyászolta, amikor elvesztettük. Később egyértelműen Csurka Istvánban látta az igaz magyar politikust, talán ebben is igaza volt. A folytatást már nem érte meg, talán nem is baj…

Egyszülött fiaként legjobban azt sajnálom, hogy nem láthatta unokáját felcseperedni. Nagyon sok szeretettel emlékezem rá, jó, hogy ilyen nagyszerű édesapám volt!

 


Sukorói séta
Elvonulás Íjásztáborba

Related articles

Elvonulás Íjásztáborba
Az én Trianonom
Szent három nap
Ne féljetek!
Subscribe
Visszajelzés
guest
guest
4 hozzászólás
Oldest
Newest Most Voted
Inline Feedbacks
View all comments
Csizmazia P.
Szerző
Csizmazia P.
2020.10.14. 18:18

Jót tett a lelkemnek, hogy ebben a formában is megemlékeztem róla. Elmentem a temetőbe hozzá, sírjánál állva is rám törtek az emlékek… Nyugodj békében Édesapám!

50BA8A99-8568-4AAF-BA8D-944F04621812_1_105_c.jpeg
0
Válasz
Kondorosiné Maczonkai Anna
Kondorosiné Maczonkai Anna
2020.10.16. 20:25

Szia Peti! Köszönöm, hogy megosztottad velem ezeket a szép sorokat! Sok szép emlék bennem is feltolúl, Én csak mécsest tudok itthon gyújtani, elmondani érte egy imát
Puszillak Benneteket Panni

0
Válasz
Kriszta
Kriszta
2020.10.30. 12:52

Nagyon szép emlékező sorok.
(Hajlamom van a párhuzamok találására: az én Édesapám október 14-én hunyt el…)

0
Válasz
Csizmazia P.
Szerző
Csizmazia P.
2020.11.01. 21:23
Reply to  Kriszta

Köszönöm. Lehet, beszéltünk róla, de gyanítom ugyanannak az iskolának padjait koptattátok.

Igen, vannak érdekes átfedések, kapcsolódási pontok. Az az ember, akit a világon legjobban szeretek, azon a naptári napon született, amikor az általam legjobban tisztelt és szeretett magyar államférfi. Nem hiszek semmiféle számmisztikában, életünk eseményei random módon követik egymást (?), de vannak különös egybeesések…

Én pl. Ferenc Jóskával születtem azonos naptári napon, bár ezzel azért nem dicsekszem… 🙁

0
Válasz

Legutóbbi bejegyzések

  • Év végi gyalogtúránk Somlón 2020.12.30.
  • Csönd, digitális diéta és a Prímszámok zenéje 2020.12.28.
  • Karácsony egy macska szemszögéből 2020.12.23.
  • Budapest Noir 2020.12.19.
  • Kopaszkutya 1980 2020.11.30.
  • Csatatér 2020.11.26.
  • Szép volt fiúk! 2020.11.13.
  • Kerékpáron a Velencei-tó körül 2020.11.01.
  • Sóstói séta 2020.10.29.
  • Elvonulás Íjásztáborba 2020.10.20.
  • Száz éve született Édesapám 2020.10.14.
  • Sukorói séta 2020.10.12.
  • Ismerős Arcok koncert Várpalotán 2020.10.06.
  • Mesélt az erdő… 2020.09.22.
  • Őszi merengés 2020.09.14.
  • Egy hétvége a Fertő-tónál kerékpárral 2020.08.29.
  • “Több mint ezer éve itt DAColunk” 2020.08.23.
  • A VI. Balaton-kör kerékpáron 2020.08.09.
  • Volt egyszer még egy koncert… 2020.06.28.
  • Hajrá Vidi, hajrá Fradi! 2020.06.24.

Legutóbbi bejegyzések

  • Év végi gyalogtúránk Somlón
  • Csönd, digitális diéta és a Prímszámok zenéje
  • Karácsony egy macska szemszögéből
  • Budapest Noir
  • Kopaszkutya 1980
  • Csatatér
  • Szép volt fiúk!
  • Kerékpáron a Velencei-tó körül
  • Sóstói séta
  • Elvonulás Íjásztáborba
  • Száz éve született Édesapám
  • Sukorói séta
  • Ismerős Arcok koncert Várpalotán
  • Mesélt az erdő…
  • Őszi merengés
  • Egy hétvége a Fertő-tónál kerékpárral
  • “Több mint ezer éve itt DAColunk”
  • A VI. Balaton-kör kerékpáron
  • Volt egyszer még egy koncert…
  • Hajrá Vidi, hajrá Fradi!
  • Az én Trianonom
  • Nem! Nem! Soha!
  • Virágálom Pünkösdkor
  • Tavaszi szél…
  • Van itt valami látni- és olvasnivaló!
  • Volt egyszer egy koncert
  • Szent három nap
  • Ne féljetek!
  • Hajrá Felvidék, hajrá Dunaszerdahely, hajrá DAC!
  • Szép volt Fiúk!
  • Vezetéstechnikai tréningen jártunk
  • Évbúcsúztató Ismerős Arcok koncert Révkomáromban
  • Áldott karácsonyt!
  • Legyen úgy mint régen volt – Kormorán és TransylMania koncert az Uránia Nemzeti Filmszínházban
  • Adventi kirándulás Zágrábba
  • 2004. december 5. a szégyen és a gyalázat napja
  • The Wall, Tina Turner, Puskás Aréna és Nélküled
  • Gyengébb? Nem! – Női borászok bemutatkozása Székesfehérváron
  • Pavarotti élete filmvásznon
  • Halottak napi emlékezés a közutakon elveszett életekre
  • A Forradalom idején
  • Egy vérből valók vagyunk
  • Sokkoló olvasmány – Gerilla
  • ÉS? – itt a legújabb P.Mobil album!
  • Bringa, Bor, Balaton
  • Focisirató
  • Ó a Balaton, régi nyarakon…
  • Kormorán koncert Székesfehérváron
  • Volt egyszer egy… Hollywood
  • Hatvan évem példaképei
  • Regnum Marianum
  • Lett egy butatelefonom…
  • Anzikszféle Cserépváraljáról
  • Balatoni bringatúra 5 (és fél)
  • Tour de France 2019

Legutóbbi hozzászólások

  • Csizmazia P. on Sportvilág: “Boldog új évet mindenkinek, kezdődjék 2021, ma este 20 órakor Világliga meccset játszik férfi vízilabda válogatottunk a napfényes Itália fiaival!…” jan 8, 10:53
  • Csizmazia P. on Csönd, digitális diéta és a Prímszámok zenéje: “Miközben a következő írást szerkesztem, találtam egy idevágó idézetet Hamvas Bélától: “Aldous Huxley kiszámította, hogy a csend köre évenként tizenhárom…” dec 30, 15:40
  • Csizmazia P. on Budapest Noir: ““November 19-én pedig kultúrtörténeti pillanatnak lehettünk részesei, ugyanis elindult a Filmio, az NFI streaming platformja, amely 120 év magyar filmkincsébe…” dec 23, 07:16
  • Kohus Peti on Törzsasztal: “Révész Sándor nagy kedvencem.Tóth J.R. neve sajnos nekem nem mond semmit.Viszont szomorú apropója a cikknek az,hogy zenélt a Bergendy zenekarban…” dec 15, 11:20
  • Csizmazia P. on Törzsasztal: “Nagyon fontos, rocktörténeti jelentőségű beszélgetés jelent meg Tóth János Rudolffal (Kex, Bergendy, Hobo Blues Band) és Révész Sándorral (Generál, Piramis),…” dec 13, 19:04
  • Kohus Peti on Sportvilág: “Ezekhez a sorokhoz nem tudok kommentet fűzni…talán annyit,hogy a világ már-nem csak a sportban-régen nemzetközivé lett.Az Európau Unió tett/tesz/tenni fog…” dec 10, 11:47
  • Csizmazia P. on Sportvilág: “Nem írtam a Ferencváros utolsó két BL meccséről. A csoportkörben egyetlen egyszer nem játszottak olyan alárendelt szerepet, mint a Barca…” dec 9, 13:01
  • Kohus Peti on Sportvilág: “Pontosan ennek alapján féltettem a DAC-ot,sőt vereséget jósoltam a meccs előtt. Tulajdonképpen végig az történt a pályán,amit a vendégek akartak,kivéve…” dec 2, 11:06
  • Csizmazia P. on Kopaszkutya 1980: “Különös ez az egész. Az őskor valahogy úgy lehetett, ahogyan a film mutatja. Nem tudom… mentünk mindenhová, a fene tudja…” nov 30, 21:36
  • Kohus Peti on Kopaszkutya 1980: “Nagyon szeretem ezt a filmet, gyakran megnézem és amennyire én belelátok a dolgokba, hűen tükrözi a kor rockzenével kapcsolatos eseményeit.…” nov 30, 16:30
  • Csizmazia P. on Kopaszkutya 1980: “A film bárki számára elérhető a filmio.hu helyről. Havi 890 Ft befizetéséért jó minőségben élvezhetünk rengeteg magyar filmet.” nov 30, 13:10
  • Csizmazia P. on Sportvilág: “Ennek nagyon örülök, mikor augusztusban láttam a Nagyszombatot, igen masszív csapatnak tűnt!” nov 30, 13:05
  • Kohus Peti on Sportvilág: “A DAC 2:0-ra győzőtt Nagyszombatban.Messze nem volt a hazai csapat annyira agresszív és harapós,mint az augusztusi odavágón. Ennek ellenére a…” nov 28, 18:27
  • Kohus Peti on Volt egyszer még egy koncert…: “Fecó eltávozott.Nehéz felfogni az utóbbi hetek tragikus eseményeit. Nyugodjon békében!” nov 27, 16:46
  • Kohus Peti on Sportvilág: “Nem láttam a Fradi meccsét,de az eredmény alapján az az étzetem támatd,kitettek magukért a mieink. A hosszabbításban bekapott vesztes gól…” nov 26, 10:28
  • Csizmazia P. on Sportvilág: “Tényleg csak egy hajszál hiányzott, hogy a Ferencváros elhozzon egy pontot Torinóból! Most mutattak legtöbbet a BL sorozatban, az is…” nov 26, 09:43
  • Kohus Peti on Volt egyszer még egy koncert…: “Nyugodjanak békében,Egy óriási zenekarban zenéltek,milliók szerették Őket.” nov 23, 08:34
  • Csizmazia P. on Sportvilág: “Lemaradtam kissé… Hazai pályán 2:0-ra legyőztük Törökországot, ez is bíztató! Ráadásul hiányoztak a kulcsemberek, de akik válogatott mezben pályára léptek,…” nov 22, 10:47
  • Csizmazia P. on Volt egyszer még egy koncert…: “Viszonylag hosszabb írás jelent meg a mai Magyar Nemzetben a Korál hőskoráról, akit érdekel a magyar rocktörténet, annak érdemes elolvasnia.…” nov 22, 10:19
  • Kohus Peti on Sportvilág: “Válogatottunk ezekben a nehéz napokban kitett magáért és a magyar labdarúgásért.Régen volt,amikor sorozatban 6 tétmérkőzésen nem kaptunk ki. Azt nagyon…” nov 19, 11:17

Állandó rovataink

SPORTVILÁG - állandó rovatunk

TÖRZSASZTAL - állandó rovatunk

Más oldalak

A MI PILVAXUNK 2009-2019

MÁRTI TEXTILBŐL VARRT ÁLMAI

ÍJÁSZNAPLÓM

TISZTELD A GYERMEKET!

Mind-zene

KORMORÁN

FANKADELI

ISMERŐS ARCOK

P.MOBIL

HOBO

Bejelentkezés

ADMINISZTRÁCIÓ

Archívum

Csizmazia Péter 2009-2020 Címlapkép: Janko Ferlič Unsplash
Theme by Colorlib Powered by WordPress
wpDiscuz