Sukorói séta
A hetvenes évek végétől a kilencvenes évek elejéig, időm jelentős részét Sukorón töltöttem. Szüleim telket vásároltak a szőlőhegyen, nádfedeles házat építettek rá. Szerettük a csendet, a tiszta levegőt, a szép kilátást. Azután az élet úgy hozta, megváltunk tőle, nem is gondoltam, hogy ennyire nagyon hiányozni fog…
Tegnap egy álmosító őszi délutánon hitvesemmel és kiskutyánkkal elindultunk sétálni, kicsit kiszellőztetni fejünket. Felrémlett bennem, hogy milyen volt akkoriban. Kicsiny falu, felkúszott a hegyre, talán szőlőművelésből és halászatból éltek itt emberöltőkkel korábban. A központba vezető makadámút eső mosta volt, bár a református templomban tartottak haditanácsot a pákozdi csata előtt, a teret kommunista obeliszk ékesítette. A régi parasztházak túlnyomó többségét az enyészet rágta, a néhány újabb építésű magán viselte a típustervek stílusjegyeit.
A szőlőhegyen sok présház volt, a gazdák szívesen művelték, gondozták ültetvényeiket. Akkoriban még nem volt ritka a hagyományos tőkeforma. A község a béke szigete volt, úgy hiszem mindmáig az maradt. Járható utak épültek, a rozzant parasztházakat gyönyörűen felújították. Sukoró nagyon rendben van. A szőlőhegy erdővel határos, bementünk a sűrűbe, sötét volt de nyugalmas. Elmentünk egykori házunkhoz, alig lehet ráismerni, fájdalom és hiányérzet markolt szívembe… A többiről beszéljenek a képek!
Sajnos az idén elmaradt a hagyományos Velencei-tó körünk,így Sukorót sem volt alkalmunk meglátogatni.
Szerény tapasztalatim alapján kijelenthetem,hogy Sukoró nem csak a régió,hanem az egész Hazánk egyik gyöngyszeme.
Érdemes felkeresnie-főleg most,ősszel ajánlanám-annak ,akit a táj látványa és a hagyományos,múltat idéző faluelrendezés sem hagy hidegen a túrizmus mellett.
Amikor utoljára ott jártunk,az ágyú még nem volt ott,illetve rémlik,hogy volt ott ágyú,de nem így,rekonstruálva,kerekes alvázon.
Amit még érdemes megtekinteni,az a templom (szemből nézve) bal oldalán lévő bejárat korlátja: kardokból van,csodálatos mestermunka.
Picit odébb haladva,a Nadapi-úton,a sziklákról csodálatos a kilátás.Aki nem rest,elgyalogolhat tovább az erdőbe a kerékpárúton.Most,hogy sárgulnak a falevelek.csodálatos látványban részesülhetnek az odalátogatók.
Ha választhatok helyet,ahol le szeretném élni a maradék életemet (persze vastag bukszával,BMW-vel és fiatal,új anyukával),a Balaton mellett Sukoró,vagy közvetlen környéke a befutó.
A hegygerincen könnyű sétával 30-40 perc alatt át lehet menni Nadapra. Útközben gyönyörű a kilátás. Sok fenyőerdő van arrafelé, ilyenkor bújik a fenyőalja-vargánya gomba, könnyen felismerhető, néha összeszedtünk egy tál ételre valót. Nadap is nagyon szép fekvésű falucska.
Sukorón láttam jeleit, hogy a község központját bekapcsolták a tó körüli kerékpárutak hálózatába, valóban, érdemes feltekerni és kicsit körülnézni. A főtéri kocsmahivatalból ugyan postahivatal lett :(, de a hegy lábánál, a buszmegálló mellett van egy szomjoltó, meg egy cukrászda. Kicsit távolabb, a focipálya mellett található a Gémeskút vendéglő, egyszer ettünk ott, finom volt az étel, és olyan brutális mennyiséget tálaltak, hogy egy ülésben lehetetlen volt megenni. Ugyancsak a focipálya mellett, minden szombaton délelőtt kis termelői piac működik, ahol helyi gazdák árulják portékáikat.
A Szúnyogsziget Pákozd és Sukoró között van félúton. Szezon idején halászcsárda működik ott, aki bringával keresné fel, számítson rá, hogy visszafelé rendes hegymenetben kell tekernie.
Tavaly volt szerencsénk megnézni a termelői piac összepakolását,mivel dél elmúltával érkeztünk Sukoróra.Miska-huszárnál időztünk el…
A szomjoltót kerestük,de le-,majd fel kellett volna tekerni a kerékpárútra,kihagytuk.Viszont Nadapon egy udvarban volt egy csárda,ott frissítettünk.
Az említett Szúnyogszigeten van a kikötő?Kerékpározás közben kihagytuk eddig,viszont a Doni Hősök emlékművét mindig megnézzük.
Állítólag Pázmándot is érdemes felkeresni,úgyhogy,reméljük,jövőre bővül a kör.