“De nekünk nincsen magasabb rendű érdekünk. Nekünk hazánk van, nemzetünk van, nagyanyánk van, ezeregyszáz éves históriánk van – nekünk megsárgult fényképeink vannak, nekünk van identitásunk, mi tudjuk, hogy férfiak vagyunk és nők vagyunk, mi akarunk tartozni valahová, ahová az őseink is tartoztak, mi megleltük honunkat e hazában.” Bayer Zsolt A teljes írás itt olvasható

A bajok az aradi bitófán folytatódtak, vagy kezdődtek tán? Majd Kiegyezés, épült a haza. Meggyilkolták Ferenc Ferdinándot, azt a Habsburgot, aki annyira gyűlölte Magyarországot és a magyarokat, hogy lefüggönyözött hintón utazott az országon keresztül. Kitört az első világégés, mi belesodródtunk egy olyan háborúba, amelyben semmit sem nyerhettünk, de mindent elveszíthettünk. Vesztettünk: országunk, népünk, nemzetünk kétharmadát. Mindezt elsősorban a nyugati hatalmaknak köszönhetően. Ráadásként megkaptuk a Tanácsköztárságot, azt a véres diktatúrát, melyben magyarul beszélő idegenek ültek tort felettünk!

Volt Horthy Miklósunk, aki rendet tett, konszolidálta az országot, megpróbálta visszaszerezni mindazt, ami a miénk volt. Ebben a nemzetiszocialista Németország volt segítségére, gondosan ügyelve arra, hogy ne kapjunk mindent vissza, fizessünk érte. Fizettünk is, doni halottainkkal, visszavonuló németek által tönkretett, megsemmisített javainkkal, és infrastruktúránkkal, ruszkik által megszállt, leigázott országgal, megbecstelenített, megerőszakolt lányainkkal, asszonyainkkal. A Nyugattól megkaptuk büntetésül mindazt, amit a Hitlernek kezdettől fogva ellenálló Lengyelország jutalmul.

Volt választásunk, elintézték a kommunisták kékcédulákkal, csalni már akkor is nagyon tudtak. Jött a második vörösterror, kezdetben Rákosi és haverjai, majd Kádár, Apró, Dögei, kifinomultabb módszerekkel, de ugyanolyan terrorral. 1956-ban a Pesti Srácok megfordították pár napra a történelmet, de a ruszki lánctalpak maguk alá gyűrték őket. Megszületett a “legvidámabb barakk” mítosza, amelyet immár a szintén Nyugat érdekeit kiszolgáló, rendszerváltásnak hazudott gengszterváltás váltott fel. Kommunista ősküvültek rántottak a mélybe, egykori ügynök miniszterelnök, pufajkás karhatalmista, őrült Néró vezethette az országot. 1956 ötvenedik évfordulóján ismét lövettek, ismét vér folyt a pesti utcán. Nem volt felelősségre vonás, nem volt bírósági eljárás, csak a megemlékezők, esetleg tüntetők kerültek börtönbe, kerültek a vérbírók utódai elé. Nagy Imrét, Mansfeld Pétert, Maléter Pált meggyilkolták, Rákosi, Kádár, Apró, Biszku ágyban, párnák közt fejezték be nyomorult életüket! Itt kínlódunk azóta is, Kun Béla, Szamuely Tibor, Ságvári Endre, Rákosi Mátyás, Gerő Ernő, Révai József, Farkas Mihály, Kádár János, Biszku Béla, Apró Antal, Horn Gyula lelki és gazdasági örökösei itt állnak és visszakövetelik a hatalmat. Tizenhárom óránk van arra, hogy ne engedjük!

Iszonyatos volt! Leírtam Édesapám sorsát, aki szinte csak elszenvedője volt a kornak melyben élt, leírtam Édesanyám 1956-os emlékeit, saját életutamról elmondtam, kik lettek a példaképeim, büszkén vállalom, hogy az én hazám, Magyarország jelenlegi miniszterelnöke, Orbán Viktor is köztük szerepel.

Álltunk tegnap a székesfehérvári kampányzárón, Püspöki palota, Ciszter templom, Országalma, a Városháza, amely nem eladás, hanem felújítás alatt áll… Táblák: Szerencs, Bodrogkeresztúr, Gánt, Csókakő, zászlók, köztük a székelyeké is. Attila, Lecsó, Steve és a Nélküled… Összeszorult a szívem. Mindig tudtam, hogy mennyit veszthetünk. Azt is tudom, mindenképpen cudar világ vár ránk. Génjeimben hordom dédszüleim, nagyszüleim, szüleim minden keservét, minden kínját, csontig hatoló fájdalmaikat. Talán ezért, én már nem fogom és nem is akarom túlélni az újabb posztkommunista hatalomátvételt.

Holnap, április 3-án lesz tizenhárom óránk arra, hogy ez ne történhessen meg!