Közelgett augusztus 18. napja, amikor éppen úgy mint most, a monitor előtt morfondírozva rögzítette csöppet sem derűs gondolatait. Lám, elrohant tíz év, ma ez sem hozza ünnepi hangulatba.

Vasárnap magam mögött hagyok hat évtizedet, ne gondoljunk a jövőre, maradjunk annál ami volt. Kerek évfordulók a számvetés napjai, arra gondoltam, megemlékezem azokról az emberekről, akiktől a legtöbbet kaptam életem során. Első helyen hitvesem, gyermekem, szüleim, közeli rokonaim és barátaim állnak, nem kérdés, hogy amit tőlük kaptam, legnagyobb ajándéka életemnek.

Köteteket lehetne írni azokról, akik hozzátettek ehhez: tanárok, egyetemi oktatók, kollégák, páciensek, szomszédok, edzők és sporttársak, borászok, mesteremberek; beláthatatlanul hosszú lista születhetne. Most maradok annál a hét embernél, akik így vagy úgy, a legnagyobb hatással voltak rám és sorsom alakulására.

Rájuk gondolni születésnapi ajándék magamtól, magamnak…

Andrásofszky Barna főorvos, kórházigazgató

Pályakezdő orvosként igazi tanítóm, mesterem és mentorom volt. Ő igazgatta a mosdósi kórházat, vezette annak gyermekosztályát. Csodálatos ember és orvos volt!

Minden referáló, nagyvizit élményszámba ment. A röntgenfelvételek elemzésében tökéletesen jártas volt, órákat töltöttünk szobájában, tanította, hogy mire figyeljünk, milyen szemmel nézzük a filmeket, mit lássunk. Átadta a legapróbb műhelytitkokat. Példát vehettünk arról, ahogyan a betegeket vizsgálta, hozzáállásáról, empátiájáról.

Kórházigazgatóként korát megelőző szemlélettel menedzselte az intézményt: saját konyhánk és mosodánk volt, hizlalda és kertészet sok alapanyagot adtak az élelmezéshez, a környékben lakók számára számos munkalehetőség adódott. Amíg ott dolgoztam fedett uszoda épült, gyönyörű konferenciatermet létesített.

Még medikusok voltunk, amikor leültetett bennünket, kedvesen kérte, soroljunk fel öt Arany balladát. Összeadtuk amink volt, kudarcot vallottunk. Főorvos úr mindig terelgetett bennünket az általános műveltség alapjaihoz, néha két-három szavas latin idézeteket kellett hetekig bogoznunk, kevés sikerrel. Gyakran hangoztatott aggodalma volt a magyar népesség fogyása.

Nagyon jó volt irányítása alatt dolgozni, tanulni tőle, olyan példaképpé vált, aki annak ellenére, hogy fizikailag már nincs közöttünk, máig nem engedte el kezemet.

Barsi Balázs ferences szerzetes

Bár mindössze egy tanévet töltöttem az esztergomi Ferences Gimnáziumban, Balázs atya szerzetesként, emberként, lelki vezetőként egész életemre hatással van. Több évtizedig nem találkoztam vele, azóta néha elmegyünk Sümegre a vasárnapi szentmisékre, áldással és lélekben gazdagodva indulunk haza.

Balázs atya karizmája tapintható. Kevesen vannak, akik a hit, az egyház és az Úr dolgaiban jártasabbak lennének nála. Gondolatai szárnyalnak, magával ragadják hallgatóit, utat mutatnak.

Misézik, előadásokat tart, lelkigyakorlatokat vezet, könyveket fordít, közben vasszigorral éli a szerzetesek életét. Mindaz, amit tőle hallok és hallottam, minden amit négyszemközt beszélgetve mondott nekem, lelki útravalóm, alig várom, hogy újra hallhassam, beszélhessek vele. Minden egyes nap újabb kérdéseket vet fel, Balázs atya segít választ találni. Barátsága ajándék számomra!

Böjte Csaba ferences szerzetes

Csaba testvér gondolatai és iránymutatásai is meghatározók nekem. Számos miséjén lehettem jelen, sok előadását hallottam. Ő az aki otthonosan mozog a mindennapi életben, elvégre akinek több ezer gyermeke van, mi mást tehetne?

Böjte Csaba egyszerű szavakkal, sajátos humorral, erdélyi gondolkozással közvetíti az Úr igéjét.

Amit alkotott, egyedülálló. Idegen hatalom fennhatósága alatt, azzal szembemenve kezdte gyermekmentő misszióját, Dévát már régen kinőve, Erdélyországszerte és Magyarországon is egyre több otthona van, amelyek elkallódó gyermekek ezreit mentették meg, tudást, paripát, hitet, útravalót adva állította, állítja sínre életüket.

Szerzetesi és gyermekmentő munkája, embersége példaképpé teszi őt számomra.

Cholnoky Péter főorvos, gyermekgyógyász professzor

Szakmai, emberi példaképem és mentorom Cholnoky főorvos úr. Két évet dolgozhattam Szombathelyen, az irányítása alatt álló gyermekosztályon.

Csodálatos ember és fantasztikus gyermekorvos vezette a gyógyító munkát, s tanított minket.

Ő már az uszodából érkezett, amikor reggelenként a röntgenben kezdtünk, a kollégákkal együtt néztük át az előző nap készült felvételeket, meghallgattuk az ügyeletesek beszámolóit; mindenki ment a dolgára, majd a nagyviziten találkoztunk újra. Valamennyi páciens problémáját részletesen megbeszéltük, amikor úgy éreztük, hogy zsákutcába kerültünk, egy-egy gondolata, felvetése legtöbbször helyes irányt mutatott. Elképzelhetetlenül nyugodt légkörben dolgozhattunk, a viziteken, megbeszéléseken soha nem emelte fel hangját, képes volt úgy kifogásolni valamit, hogy ezt csak az érintett tudta, a kívülállók észre sem vették.

Ő is polihisztor, számtalan szakkönyvet fordított, rengeteg közleményt publikált, azzal is iskolát teremtett, ahogyan az osztály munkáját szervezte és vezette. Rend volt és tisztaság, szervezetten dolgoztunk. Áradt belőle a humanizmus. Ez a fajta emberi és orvosi magatartás minden kollégájára és beosztottjára hatással volt, világlátása, szaktudása irányt mutat és példaképül szolgál. Számomra az a két szombathelyi év egész szakmai és magánéleti pályafutásomra nézve meghatározó volt. Köszönet érte!

Koltay Gergely zenész

Nagyon sok időt töltöttem, töltöttünk a koncertszínpadok előtt állva, hallgattuk a Kormorán varázslatos muzsikáját, érteni véltük a dalokba szőtt gondolatokat.

Amikor megkértem Gergőt, jöjjön el egy kicsit beszélgetni fiam középiskolájának, az abai Atilla Király Gimnáziumnak diákjaival, első szóra beleegyezett. Ültünk a fák árnyékában, úgy éreztem ez a generáció is megértett mindent amiről Gergő beszélt. Nem voltak igazán nagy dolgok? Dehogynem! Magyarság, haza, szeretet… valahogy így.

Minden erről szól! Magyarok vagyunk, magyarul beszélünk, itt élünk, dolgozunk, szeretünk, ölelünk, s lesz végső nyughelyünk. Koltay Gergely úgy erősít bennünket, hogy muzsikájával és dalszövegeivel előhív olyan ősi dolgokat, amelyeket génjeinkben hordozunk. Hallgatjuk a zenét, megelevenednek érzések, elolvad a szkafander, értjük a Táltosok Fiát, kristálytisztán látjuk, hogy a világok világa Magyarország!

A Kormorán varázslatos muzsikája lassan öt évtizede szól, engem húsz éve kísér. Azt hiszem, annál is többet adott számomra, mint amit gondolok. Köszönet érte!

Orbán Viktor miniszterelnök

Reményekkel és kétségekkel teli éveket éltünk, amikor 1989-ben Nagy Imrét eltemették. Egy fiatalember, Orbán Viktor áttörte a falat, kimondta azokat a gondolatokat, amelyek sokunkból rég kikívánkoztak. Hatalmas erőt adott!

Lettek szabad választások, lett Antall József nevével fémjelzett keresztény-konzervatív kamikaze kormányunk. Antall József életét adta a békés átmenetért, azonban a kommunista nomenklatúra politikai hatalmát gazdaságivá alakítva, legyőzhetetlen volt.

Orbán Viktor 1998-ban alakított először kormányt. A magunkfajták az alatt a négy év alatt érezhették először, hogy megroppant a kommunisták „rendszerváltozáson” túlnyúló hatalma. Kezdtek a dolgok jó irányt venni, de az elcsalt választások után, nyolc év sötétség következett. 2002-ben, a két választási forduló között, a Kossuth téren talált magára a nemzet.

Amikor 2008-ban Orbán Viktor másodszor alakított kormányt, alapvető változások kezdődtek. A rettenetes kétigenes népszavazás célja megvalósult: az akaratukon kívül idegen fennhatóság alá került honfitársaink állampolgárságot kaphattak, s ha mindössze csak ennyi történt volna, akkor is példaképem lenne a miniszterelnök. De nemcsak erről van szó!

Jól tudom, ingoványos talajon járok. Nem lehet országot mindenki megelégedésére, hiba nélkül vezetni. Bizonyára sok ilyen akad, de hogy helyesek a fő csapásirányok, abban biztos vagyok!

A sínek a végtelenben keresztezik egymást. Andrásofszky főorvos úr sokszor hangoztatott fájdalma volt a népességfogyás. Nemcsak ő, más gondolkodók is világosan látták, demográfiai katasztrófa felé haladunk. Az első politikai hatalom, amely megpróbál tenni ez ellen, az Orbán-kormány. A családvédelem eredményei évtizedek múlva mutatkoznak majd. De ha sikerül lelassítani, netán megfordítani a magyar népesség fogyását, az életmentő, egyben történelmi tett lesz! Örülök, hogy eddigi életem közel negyedét Antall József és Orbán Viktor irányította országban élhettem, s sajnálom a maradék háromnegyedet…

Papp László ökölvívó olimpiai bajnok

Zsóka néni és Laci bácsi szüleim közeli barátai voltak. Nagyon szerettem őket, akkor még fel sem fogtam, vajon mit jelenthet, ha egy sportoló háromszor szerez olimpiai bajnoki címet. Laci bácsit elsősorban emberként szerettem és tiszteltem.

Annyi minden leírtak már róla, nehéz bármit hozzátenni. Végtelenül szerény, halk szavú és kedves volt. Dőltünk a nevetéstől, amikor humoros hangulatba került. Az, hogy pont ő lett minden idők egyik legnagyobb sportolója, nem a véletlen műve.

Laci bácsinak Isten adta tehetsége volt, de azt nehéz elképzelni, hogy naponta hány órát edzett, zsákolt, ugrókötelezett, futott, technikázott annak érdekében, hogy ne találjon legyőzőre. Mindent megtett a sikerért, a Jóisten vigyázott rá, így három egymást követő olimpián állhatott a dobogó legfelső fokára.

Laci bácsiban megtestesült minden, ami példaképpé tehet egy embert. Hitt Istenben, szerette hazáját, magyarul élt és gondolkodott, példás férj és családapa volt, soha nem szállt fejébe a dicsőség, mindig az a szerény srác maradt, akinek született. Ajándék számomra, hogy közelről ismerhettem őt!

(Fényképek forrásai sorrendben: kaposvarmost.hu, wikipedia, wikipedia, facebook, kormoranfolk.hu, wikipedia, papplaszlo.hu)