Volt egyszer egy… Hollywood
Quentin Tarantino mozija számomra filmünnep. Olyan, mint amikor néhanapján elmegyünk egy nagyszerű és különleges vendéglőbe, hogy megízleljük a legkiválóbb ételeket. QT éttermeiben mindeddig csodálatos húsételeket kaptunk, azonban kilencedik filmje szakít a hagyománnyal, előre nem tudjunk pontosan mit kínál, mégis elégedetten állunk fel az asztal mellől.
Megnéztem a filmet, elolvastam sok filmkritikát. Nem vagyok szakember, filmes, kritikus, csak egyszerű mozilátogató, akit vonz Tarantino művészete. Ezzel a szemmel írtam beszámolókat 2013-ban Django elszabadul, majd 2016-ban az Aljas nyolcas című filmekről.
Nem kérdés, hogy a Mesternél jobban aligha ismeri bárki a hollywoodi Álomgyárat, pontosan tudja, mi a hátterük a filmvásznakon megelevenedő alkotásoknak. Forgatókönyvek, rendezők, operatőrök, statiszták, színészek, producerek és mérhetetlen mennyiségű pénz mind a kiadási, mind a bevételi oldalon. Sztárcsinálás és sajnos politikacsinálás is. A film betekint a kulisszák mögé, ám aligha ez legfőbb célja.
Leonardo DiCaprio alakítja a lecsúszófélben lévő másodvonalas filmszínészt, társa és barátja a kaszkadőrt játszó Brad Pitt. 1969-ben Hollywoodban nagy változások zajlanak, ezekhez kell alkalmazkodniuk hőseinknek. Fölösleges volna elmesélnem a történetet, megjelennek a QT-ra jellemző váratlan csavarok benne.
DiCaprio láthatóan élvezettel lubickol a színész szerepében, Pitt pedig nagyszerűen alakítja a munkanélküli kaszkadőrt. Belehallgatunk háttérbeszélgetésekbe, Al Pacino eleveníti meg a producer figuráját, jelen vagyunk forgatásokon, az egykori, filmesek által elhagyott western helyszínen találkozunk hippikkel. Közben hosszan, néha talán túl hosszan autózunk Los Angelesben. Az utolsó filmkockákban úgy jelenik meg az erőszak, hogy engem sokkal inkább röhögésre, mint elborzadásra ingerelt.
160 percig tart a vetítés, miközben figyelmünk pillanatokra sem lankad. Bár a végkifejlethez lassan érkezünk, az addig tartó út is tele van izgalmas és elgondolkoztató pillanatokkal. Magam csak azt sajnálom, hogy sok utalás és jelenet megértéséhez nem rendelkezem elegendően mély mozis múlttal. (Csak a kritikákat olvasva esett le a tantusz, hogy Bruce Lee-re utal az egyik jelenet.)
Bátran ajánlom ezt a filmet is mindenkinek. Korábban írtam, a moziterembe inkább véreshurkát vigyünk majszolni, ehhez a filmhez a azonban a pattogatott kukorica is megteszi 🙂 .
Filmkritikák avatott kritikusok tollából: filmtekercs.hu, mafab.hu, origo.hu, puliwood. (Látható, hogy az ítészeket is megosztja a mű, van aki már siratja a Mestert…)
Illusztráció: filmtekercs.hu
Megjelent a film „soundtrack” zenealbuma. A 80 perc hosszú, 31 dalt tartalmazó gyűjteményről részletesebben itt olvashattok.
Tegnap-kedden-rakottkáposzta készítés közben megnéztem ismét a filmet. Több időm volt odafigyelni az eseményekre. Igazából így, másodszorra megnézve sem fogott meg a mű, de el kell ismerni, az utóbbi 20 év gagyibbnál gagyibb „alkotásait” lepipálja. Kérném ezt a meglátásomat szubjektív megítélésként kezelni. Van történet a filmben, van megtörtént eseményt sugalló alap a filmben, ahogy ezt megtudhattam a fenti bejegyzésből. Ami teljesen hihető, az azok a megnyilvánulások egyes szereplőktől, ahol hatalommal bír a karakter, mint pl. rendező, vagy a felesége, a bulik, a nők, stb. Azt számomra nehéz elkönyvelni-habár sosem találkoztam vele-hogy Bruce Lee-t és affektáló modorát ilyennek kéne elképzelnünk. A főhős, mint alkoholfüggő, nem új a nap alatt, mint ahogy az sem, komoly szerepeket nehezen kaphat ilyen színész ott, ahol ezren vannak készen állva munkát kapni Hollywoodban. Most már tudjuk, mi, vagy ki dobta fel a spagetti-westernt, mint műfajt… A bunyós-leszámolós jelenet a végén szerintem is picit viccesre sikerült, de kétségtelen az, hogy a rendezőnek sikerült a nézőben felkelteni azt az érzetet, hogy teljesen jogosan irtják ki a hippiket az adott szituban. Na ez kétség kívül „tarantinósra” sikerült. Ahogy a farmon Pitt rábeszéli a srácot a kerékcserére, az nálam a csúcs az egész moziban. Egyébként nagyon komoly dolgok vannak a film megszületése, ihlete mögött, ahogy arról fentebb olvastam. Megdöbbető, mire képesek a fanatikusok! Nem kell okvetlenül iszlám radikálisnak lenni ehhez. Elég egy kis fű, meg egy guru, akit lyukat beszél az ember hasába. Azt hiszem, két Oscart zsebeltek be a produkcióval, Pitt a legjobb férfi mellékszereplőért és még valami technikai dologért… Read more »
Szöget ütött a fejembe, hogy Pitt mellékszereplőként kapott Oscar-díjat. Ez a film két főszereplős, hiszen Pitt ugyanannyira az, mint DiCaprio. Mindketten szenzációs színészi teljesítményt nyújtottak. (Mondja meg valaki a Ponyvaregényben ki a főszereplő? Vincent, Butch, Jules vagy Mia?) Nyilván főszereplőként csak egy Oscar adható.
Hollywood újra politizál és büntet című írás szerint a hippiket „politikailag nem korrekt” módon bemutató filmként a Mester legújabb opusza nem kapott annyi elismerést, mint amennyi járt volna. Ellenben még így is többet kapott, mint Scorese Az Ír című alkotása, amely bár tíz jelöléssel indult, azonban díj egy sem jutott, elvégre… Az Ír nem vérbaloldali alkotás. (Jelzem: eddig nem láttam, de most, hogy felkeltették a figyelmemet, elkezdtem nézni. Három és fél óra, még a felénél sem vagyok, de azt gondolom, fogok írni róla!)
Ehhez tartozik még, hogy – sajtóhírek szerint – Tarantino mester elkészíti azt a westernt, amelyben a Volt egyszer egy Hollywood főszereplője játszik „film a filmben”. Filmsorozatként, félórás epizódokkal, azt hiszem türelmetlenül várhatjuk, hogy megnézhessük!
Az Ír tipikusan maffia-sztori.nem lövöm le a poént,Szerintem jó film,de már annyira sablonos ez a 60-as 70-es-80-as évek amerikája és az ezzel egyetemben megjelenő filmes feldolgozások tömkelege,hogy bele lehet unni mondjuk az 50. életévét betöltő nézőknek.
Tud valaki újat mondani azokról az évekről?
Az,hogy a rendező milyen politikai irányt képvisel,nem tudtam,hogy befolyással lehet az Oscar-díj odaítélésében.Ha ez így van,beleköpök az egész sz@rságba-egyébként sem igazodtam sose az szerint a mozifilmek kiválasztásában,kapott-e és hányat,meg miért a szobrokból a film,amelyet meg szeretnék nézni.
Hajrá Anglia,hajrá 007-es!Bemutató április 10.
Néhány gondolat a filmhez, ami nekem nagyon tetszett. Miért? Mert kicsit öregebb vagyok Quentin Tarantínónál Igaz ez az „időelőny” kiegyenlítődik azzal, hogy a vasfüggöny különböző oldalain voltunk. Bár mint filmes, Ő már abban az időszakban tevékenykedett/tevékenykedik amikorra a snittek megrövidültek, a képek egyre villódzóbbak lettek. Ma a néző egy folyamatos ingerőzőnnek van kitéve, mintha a végén egy nagy epilepszás rohammal szeretnének katarzist elérni a mai filmipari gyártmányok. QT gyermekkori élményei között még szerepelnek a hosszú, lassú folyású, kidolgozott és ezért részleteiben megszemlélhető jelenetek. Pontosság, korhűség és tökéletes hangulatfestés. A hippimozgalmat ugyan nem ilyennek képzeltem el, de szerintem a filmbeli szereplők sem igazán azok. Amerikai értelemben sem. Ez tulajdonképpen egy időutazás. Egy másik történelembe, mint ahogy a Becstelen brygantik esetében is. Minden stimmel a legapróbb részletekben, csak a történet más. Szerintem az USA-ban alapműveltséghez tartozó Manson-gyilkosságok történetbe vonásával QT marketingesként is nagyott húzott, de nekem ez tetszik. Elvégre a holdraszállást is bevonhatta volna a cselekménybe, ami csak 20 nappal korábban történt .Az biztos, az USA dübörgött, a gyilkosságok hírét az egész világ felkapta ilyen-olyan ideológiai komment mellett. Ez egy igazi QT film. Itt több női meztelen talp is megjelenik, melyhez szerintem a rendező fetisisztikusan vonzódik. Erről a Ponyvaregényben külön dialógus is szól. Persze férfi cipőtalp is van. Steve McQueen és két másik szinész felismerésében a rendező felirattal segít, Bruce Lee esetében nem. Véletlen? Kizárt. (Egyébként az előbbi játékával kísértetiesen idézi meg az azóta elhúnyt sztárt.) Bár sok mindent lehet olvasni a szereposztásról, szerintem is Brad Pitt telitalálat, Leonardo DiCaprio lecsúszott alakja… Read more »
Nagyon örülök megosztott gondolataidnak, magam úgy döntöttem, hogy újra megnézem a filmet, amíg műsoron van.
Karcolgattuk a felszínt, azt gondolom, hogy amerikai nézőknek jól ismertek a filmtörténeti, bűnügyi és egyéb hátterek, azonban egy átlagos magyar mozilátogatónak érdemes előzetesen felkészülnie.
Ezért is örülök, hogy beszélünk róla. Említetted, hogy találtál werkfilm-szerű videókat, várjuk az ezekre mutató hivatkozásokat!
Sorra jelennek meg a beszámolók és kritikák a filmről; íme az egyik legújabb, teljesen egyetértek azzal, hogy felkészülve kell elindulni a moziba.
Beszámolóm feltétlenül kiegészítésre szorul, elvégre a film talán legfontosabb háttértörténete az úgynevezett Manson-gyilkosságok. (A hivatkozáson nagyon alapos elemzését olvashatjuk a bűnügynek. Ennek ismerete, megint más megvilágításba helyezi a filmet.)
Ahogyan az megjegyeztem, a film megértéséhez mélyebben kellene ismerni az Álomgyár termékeit és a háttértörténetet. Érdemes a világhálón tájékozódni, érdemes a filmet megnézni!