Volt egyszer egy… Hollywood

Quentin Tarantino mozija számomra filmünnep. Olyan, mint amikor néhanapján elmegyünk egy nagyszerű és különleges vendéglőbe, hogy megízleljük a legkiválóbb ételeket. QT éttermeiben mindeddig csodálatos húsételeket kaptunk, azonban kilencedik filmje szakít a hagyománnyal, előre nem tudjunk pontosan mit kínál, mégis elégedetten állunk fel az asztal mellől.

Megnéztem a filmet, elolvastam sok filmkritikát. Nem vagyok szakember, filmes, kritikus, csak egyszerű mozilátogató, akit vonz Tarantino művészete. Ezzel a szemmel írtam beszámolókat 2013-ban Django elszabadul, majd 2016-ban az Aljas nyolcas című filmekről.

Nem kérdés, hogy a Mesternél jobban aligha ismeri bárki a hollywoodi Álomgyárat, pontosan tudja, mi a hátterük a filmvásznakon megelevenedő alkotásoknak. Forgatókönyvek, rendezők, operatőrök, statiszták, színészek, producerek és mérhetetlen mennyiségű pénz mind a kiadási, mind a bevételi oldalon. Sztárcsinálás és sajnos politikacsinálás is. A film betekint a kulisszák mögé, ám aligha ez legfőbb célja.

Leonardo DiCaprio alakítja a lecsúszófélben lévő másodvonalas filmszínészt, társa és barátja a kaszkadőrt játszó Brad Pitt. 1969-ben Hollywoodban nagy változások zajlanak, ezekhez kell alkalmazkodniuk hőseinknek. Fölösleges volna elmesélnem a történetet, megjelennek a QT-ra jellemző váratlan csavarok benne.

DiCaprio láthatóan élvezettel lubickol a színész szerepében, Pitt pedig nagyszerűen alakítja a munkanélküli kaszkadőrt. Belehallgatunk háttérbeszélgetésekbe, Al Pacino eleveníti meg a producer figuráját, jelen vagyunk forgatásokon, az egykori, filmesek által elhagyott western helyszínen találkozunk hippikkel. Közben hosszan, néha talán túl hosszan autózunk Los Angelesben. Az utolsó filmkockákban úgy jelenik meg az erőszak, hogy engem sokkal inkább röhögésre, mint elborzadásra ingerelt.

160 percig tart a vetítés, miközben figyelmünk pillanatokra sem lankad. Bár a végkifejlethez lassan érkezünk, az addig tartó út is tele van izgalmas és elgondolkoztató pillanatokkal. Magam csak azt sajnálom, hogy sok utalás és jelenet megértéséhez nem rendelkezem elegendően mély mozis múlttal. (Csak a kritikákat olvasva esett le a tantusz, hogy Bruce Lee-re utal az egyik jelenet.)

Bátran ajánlom ezt a filmet is mindenkinek. Korábban írtam, a moziterembe inkább véreshurkát vigyünk majszolni, ehhez a filmhez a azonban a pattogatott kukorica is megteszi 🙂 .

Filmkritikák avatott kritikusok tollából: filmtekercs.hu, mafab.hu, origo.hu, puliwood. (Látható, hogy az ítészeket is megosztja a mű, van aki már siratja a Mestert…)

Illusztráció: filmtekercs.hu