Nagy örömmel mentünk, annál is inkább, mert az Öreghegyi Közösségi Ház egészen közel van otthonunkhoz. Fanta-villaként is emlegetik, udvarán állt a pódium, népes közönség előtt lépett színpadra a zenekar.

Barátaink is eljöttek Visegrádról – a Kormorán Baráti Körben ismertünk meg egymást -, emelve jó hangulatunkat.

Nagyszerű volt a bő másfél órás hangverseny. A repertoár keresztmetszetét adta a zenekar 43 évének, megszólaltak a legrégebbi és legújabb dalok is. (Hamarosan írok majd a legutóbb megjelent „Új időszámítás” című albumról, amelyet Koltay Gergőtől kaptam és ezúton is köszönöm!)

Számomra a legnagyobb meglepetés a Ha meghalok… című dal volt. Szégyellem, de mindeddig nem tudtam, hogy megzenésített Nagy László vers, feszes, a délszláv népzenét idéző ritmusok alatt Szűts István szintetizátora, Gáspár Álmos hegedűje, Szekeres Zoltán gitárja virtuóz módon felelgetett egymásnak, Fehér Nóra és Vadkerti Imre is nagyszerűen énekeltek mindvégig. (Az alábbi filmfelvételen meghallgathatjátok a dalt egy korábbi koncertről.)

Jó volt ott lenni, jó volt hallani a dalokat, látni a zenekart, jó hogy még erősebben él a vágy bennem, hogy ott legyek a következő koncertek valamelyikén!