Fogom kezed
Ne féljetek!
Ne féljetek! – üzente Szent II. János Pál pápánk. Nemcsak ezért ne féljetek!
Attól se féljetek, hogy alább a „klerikális reakció” hangját halljátok. Arra sem vállalkozom, hogy hivatásomnál fogva okosságokat írjak a koronavírus járványról. Egyszerűen leírok néhány inkoherens gondolatot.
Magyarországon 2019. októberében közúti közlekedési balesetben meghalt 64 ember .
Lássuk csak a kanyarót! A múlt század közepén a világban évente 2 és fél millió áldozatot szedett! Mondom, a múlt század közepén, emberöltőnyi távolságra.
Tuberculosis (gümőkór), csak 1936-ban, Európában 336818 ember halt bele! A kanyarót a védőoltás gyakorlatilag megszüntette, a TBC kezelhetővé vált, javultak a terjedését fenntartó rossz életkörülmények. (Az más kérdés, hogy nincs még teljesen legyőzve, főnixmadárként feltámadhat, mert vannak gyógyszerekre érzéketlen mutánsai.)
Malária? 2018-ban 228 millióan betegedtek meg és 405 000-en belehaltak! Hosszan sorolhatnánk. Mielőtt félni kezdenénk, emésszük kicsit ezeket a kiragadott példákat!
Remélem mindenki otthon ül, közben vágyódik valamire. Én például minden szombaton íjászversenyre szeretnék menni. Május végéig tele a naptár, Pünkösdkor íjászbarátainkkal mentünk volna közösen kirándulni, íjászni. Többször elmentem íjászboltba, hogy rendben legyen a felszerelés, vásároltam kellő számú nyílvesszőt. Ennek fényében mennyire felértékelődik az idei első versenyem!
Decemberben voltam Kormorán és Ismerős Arcok koncerten, most is vágyódom a színpadon hallani őket, mennyire felértékelődött a két legutóbbi koncertjük! Igen, előkerültek a zenealbumok, leporoltam a CD lejátszásra alkalmas készüléket, újra szól a zene! Mennyire különleges lesz majd az első koncert!
Van egy kis kertünk Csókakőn. Tavaly ültettünk ceruzavastagságú kicsinyke facsemetéket, ősi magyar fajtáinkat, valamennyi kihajtott! Milyen öröm látni, akár a régebbi fák zsendülését, küszöbön a rügyfakadás. Igen, mindig szép a tavasz, de valahogy idény lenyűgözőbb, mint máskor. Amíg szabad a kijárás, újra elmegyek hozzájuk, nézem a sziklát felettünk, a Móri-árkot alattunk, hallani fogom ahogyan a rügyek fakadnak az erdőben.
„Hónapok óta, híredet sem hallom…” mondja a dal, most lenne idő feleleveníteni régen volt barátságok, baráti körök emlékét, kapcsolatait. Kommunikációs csatornák tucatjait bírjuk, rajta! Mindenkinek jól esne…
Ne féljetek! Sokan lesznek betegek, lesznek akik belehalnak. Tegyetek meg mindent azért, hogy ne így legyen! Maradjatok otthon, vigyázzatok magatokra és másokra, különösen az idősebbekre. Egy dologban biztosak lehetünk. Túl leszünk rajta. Még egy dologban biztosak lehetünk. Semmi nem mehet ezután úgy, ahogyan korábban. Én örülök ennek. Úgyhogy NE FÉLJETEK!