Vadkerti Imrével kiegészült felvidéki Kor-Zár, székelyföldi TransylMania és az Ismerős Arcok lépett színpadra tegnap este Székesfehérváron. A koncert címe „Építsünk hidat!” volt.

„Által a gúnyhatáron, ugyanúgy otthon vagyok…” szól a dal, hosszú idő eltelt életemből, mire megérthettem a gondolatot, melyet hazugságokat tanító, cinkossá lett tanítók hallgatták el nemzedékem elől; nem mondták el, hogy mi történt Trianonban, nem tudhattuk meg azt, hogy mi történt velünk! Családunknak nem voltak odaát maradt rokonai, barátai. Eljutottak hírek gúnyhatáron kívül élő magyarok szenvedéséről, de aligha tudtuk felfogni ezek lényegét, súlyát, értelmét. 

A Kormorán varázslatos muzsikája ébresztett rá rengeteg dologra! Ahogyan befogadtam, értelmeztem, majd átéltem gondolatiságukat, nem lehetett nem észrevenni a fájdalmat, melyet testvéreink kirekesztettsége okozott! „Ne kelljen a temetőket útlevéllel járnom!” énekelték (Világok világa Magyarország), a verssor felnyitotta szememet. Záróvers és Wass Albert műveit feldolgozó zenealbum hívta fel figyelmemet az íróra, faltam könyveit, ezzel együtt fordultam a többi erdélyi író alkotásai felé. Elindulni… ez még nem ment, ehhez A Napba Öltözött Lány című rockopera csíksomlyói ősbemutatója kellett. Akkor mentünk először Erdélyországba, már nem számolom, hogy hányszor tértem vissza. Sokszor voltunk Felvidéken is, néha Délvidéken. Valamit talán megértettem a trianoni tragédiából! 

Lettek felvidéki és erdélyi barátaim. Magyarországon a Kormorán szárnyai alatt bontakozott ki a baróti TransylMania zenekar, 2004. december 4-én a Budai Várban önálló koncertet adtak. Ott voltam, másnap tartották a tragikus kimenetelű, gyalázatos népszavazást. Amit azon a koncerten átéltem, megsokszorozta a másnapi kudarc felett érzett fájdalmamat! Ezért is örülök, hogy az akkor érvénytelen népszavazást a politika helyrehozta, de a fájdalom még így sem múlhatott el!

Azóta lefutott közel húsz esztendő, Kormorán, az Ismerős Arcok és a TransylMania dalai is ébren tartják figyelmünket, járunk Felvidékre, járunk Erdélyországba, olykor Délvidékre, Muravidékre, élő kapcsolatban állunk testvéreinkkel, tudjuk, most a kárpátaljai magyarok vannak legnagyobb veszélyben. Bár tévednék, ám vészterhes idők járnak! Hidak folyamatosan épülnek, mindig át kell mennünk rajtuk, gondoznunk kell azokat!

Tegnap este a székesfehérvári FEZEN-ben átélhettük, hogyan kell hidakat építeni! Először a felvidéki Kor-Zár lépett színpadra, a szintén felvidéki Vadkerti Imrével kiegészülve, megzenésített verseket adtak elő. A TransylMania és az Ismerős Arcok közötti kapcsolat régi, a zenekar fellépett az IA csepregi táborában is. Magam nem emlékszem vissza, hogy mikor hallottam őket utoljára koncerten muzsikálni, de a tegnap esti előadásuk nemhogy régi érzéseket hívott elő, hanem teljesen új zenei élményt is nyújtott. Vadkerti Imre, Gáspár Álmos és Karácson Zsolt személyében a Kormorán tagjai is muzsikáltak ezen az estén.  Az Ismerős Arcok nagyon oldott hangulatú koncertet adott a program befejezéseként.