Valami nagyon nincsen rendben körülöttünk. Nehéz pontosan megfogalmazni ezt, úgy érzem, kifordult sarkából a világ.

A status quo ezer éve kialakult. Azonos nyelvet beszélő, azonos kultúrával rendelkező emberek népesítettek be egy-egy területet, országot, nemzetet alkotva. Elöljárók nőttek ki közülük, királyok, diktátorok, választott vezetők. Az országok olykor békében éltek, kereskedtek egymással, olykor egymásra rontottak, véres háborúk szolgáltattak vélt, vagy valós igazságot. Közben emberek pusztultak értelmetlenül.

A XXI. század Európájában valami megváltozott. Idegenek milliói keltek útra az európai jobb élet reményében. Vannak köztük politikai és gazdasági menekültek, vannak köztük kalandorok és vannak köztük terroristák. Egy dolog közös bennük: mások, mint az európai őslakosok, más a hitük, más a kultúrájuk, mások a szokásaik.

Európa hangadó politikusai pedig úgy gondolják, korlátlanul be kell fogadnunk az idegeneket. Ezt nemcsak saját országaiknak szánják, hanem egész Európának. Az sem érdekli őket, hogy a bevándorlók hol akarnak élni, az sem számít, hogy a népek, nemzetek akarják e fogadni őket, akarnak e idegenekkel együtt élni. Szép demokratikus Európa…

Az őslakosok megosztottak. Vannak, akik ragaszkodnak saját országukhoz, nemzetükhöz, kultúrájukhoz, ahhoz amit felmenőik évezreden át alkottak. Mások azt gondolják, mindezek rég túlhaladottak, egyedül a multikulturális társadalmaké a jövő, amelyek eltörlik a nemzeti identitást, teret engednek a másságnak. Ezt a fajta gondolkodást ezernyi szálon erősíti a média, az oktatás, a propaganda. Ez egy olyan idea, amelyet senki nem próbált még ki eddig.

Tudjuk, hogy a gyarmattartó nagyhatalmak mit műveltek a gyarmataikkal! Ha az ott élők bosszúra, megtorlásra gondolnak, az nem csoda! Milliárd vallási fanatikus van köztük, akik teljesen mást gondolnak életről, halálról, szeretetről, nőről és férfiról, mint Európa őslakói. Az olvasztótégelyben nem magasabb minőség születik, hanem kialakul az ősrobbanás, a mindent elpusztító apokalipszis.

A Gerilla – Franciaország végnapjai című sci-fi története bármikor megvalósulhat. Szikra robbantja lángra a bevándorlók uralta városnegyedet, amikor a rendőr önvédelemből fegyvert használ, a média azonnal a “rendőrállamot” teszi felelőssé. Először zavargások törnek ki, amelyek átragadnak egész Franciaországra, három nap alatt szétfoszlik minden. Az erőszak átveszi az uralmat: gyújtogató, fosztogató bevándorlók, aktivizálódott terroristák gyilkolnak, nők ezreit erőszakolják meg, az utcákon vér folyik. A média még ekkor is az őslakosokat okolja és a gyújtogatókat védi, u.n. polgárjogi aktivisták mentegetik, segítik őket, punkok, antifák lépnek színre, órák alatt teljes káosz alakul ki.

Az állam képtelen a helyzetet kezelni, a rendőrök, csendőrök kevesen vannak, a tűzoltók nem oltanak tüzet, a mentősök már nem mentenek. A gyengekezű államelnököt felkoncolják. Megszűnik a tévéadás, összeomlanak a mobilhálózatok, a felrobbantott távvezetékek miatt leáll az áramszolgáltatás. Az ivóvizet beszennyezik, megszűnik a távfűtés, a harmadik napra már élelemért és ivóvízért ölik egymást az emberek. Az autópályákon felgyújtott autók, sokan menekülni próbálnak, vagy elbújnak.

A cselekmény sok szálon fut, ezek láttatják az olvasóval a kibontakozó apokalipszist. Nemzeti önvédelem teljesen megbénul, az emberekbe oltott torz gondolatok bénítják őket, megjelenik a Stockholm-szindróma, a felkészületlenségnek, az “érzékenyítésnek” köszönhetően. Bár vannak csírái az ellenállásnak, de a palackból kiszabadult szellemet már senki nem képes visszaküldeni.

A regény rendkívül fontos dolgokra világít rá, mert az az eseménysorozat, melyet bemutat, bármikor bekövetkezhet. Még mindig megelőzhető lenne, de ehhez a nyugati politikának teljesen meg kellene változnia. Nekem ez teljesen reménytelennek tűnik…