Kérem szépen, idén nyáron felbukkant És címmel a legújabb P.Mobil album, lássuk csak!

Ki tudja, immár hanyadik virágkorát éli a P.Mobil zenekar? Folyamatosan koncerteznek, sorra jelennek meg a jobbnál jobb zenealbumok, a sorba ezúttal egy feldolgozáslemez került.

Tizenegy dalt hallgathatunk , valamennyit zúzós feldolgozásban. Rögtön a Nélküleddel indulunk, valóban, ez majdnem olyan jó, mint az eredeti. Ugyanaz a dallam, ugyanaz a szöveg, mégis, teljesen más, nagyot üt és nagyon ott van, ahogyan a Mobil értelmezi az Ismerős Arcok önálló életre kelt alkotását.

A Zöld, a bíbor és a fekete című dalt ki ne ismerné? Következik egy újabb klasszikus, a Ha megszólalnál, majd a Csitári hegyek alatt és Fellegajtó nyitogató népdalok. Jön Omegától a Babylon, a Nélküled mellett az album másik csúcspontja. Az eredetit is nagyon szeretem, de ahogy a Mobil feldolgozta, zseniális! Miért kell elfelednem kérdezte egykor Frenreisz Károly Zalatnay Cininek irt dalában. A zúzós Mobil átirat vokállal ugyanolyan fülbemászó, mint volt az eredeti. Közben szólnak a gitárok, a szintetizátor… Kéglidalt énekelt az Illés együttes, ez Prézlidalként ebben a formában számomra felejthető. Gondolsz-e majd rám? – szól a kérdés, közben egy gitárbetét kérdezget, idéz, megújít, felfrissít. Závodi János Szabad vér című szerzeménye is nagyon nagyot szól a P.Mobil felfogásában! Mi fáj? kérdezi a zenekar az album zárásaként, hát, ha én azt el tudnám mondani, de hogy ez a zene gyógyír, nem lehet kérdés!

A Mobil jó érzéssel nyúlt hozzá a felsorolt dalokhoz, másfél hete végtelenítve hallgatom az albumot, nagyon tetszik. Olyan, mint a mobilos pálesz, van ereje, íze, zamata és aromája, kis mértékben gyógyszer, nagy mértékben orvosság, elfújja a fájdalmat…

Mit mond Schuster Lóránt zenekarvezető? “Mindig van egy-két hülye, aki beszól, miközben harminc éve lezárta az emlékkönyvét egy rágógumival, és azóta nem nyitott semmi újra.” Ha fáj, s ha nem, hallgassátok, olvassátok, jó lesz ez így! Köszönjük P.Mobil, köszönjük Lóri! Hajrá!