Focisirató
A foci csodálatos játék. Igen, lehetne játék, lehetne sport, de nagyjából fél évszázada kőkemény üzletté vált. Ha így nézzük, mindjárt más a magzat fekvése…
Felfokozott hangulatban várta mindenki a Szlovákia elleni mérkőzést. A jegyeket elkapkodták, a szurkolók ismét kitettek magukért, de tegnap a „tizenkettedik játékos” sem tudott segíteni. Horvátország Szlovákiában négy gólt rúgva verte meg tegnapi ellenfelünket, de jól tudtuk ezzel nem lesz nekünk könnyebb, sőt… A játékosaink hajtottak, küzdöttek; a szerencse ezúttal elpártolt, a szlovákok jó taktikával játszva, okosan, kis szerencsével elvitték a három pontot. Ez lenne labdarúgásunk Mohácsa? Aligha.
Undorító, ahogyan politikai ügy lett. Mert a kormányfő szereti a focit, ugye azok a fránya új stadionok, hány helye lett volna az erre költött adóforintoknak? Arról persze nem szól a fáma, hogy egyedül a teljesen fölösleges kőrishegyi völgyhíd többe fáj, mint az összes felépült vagy rekonstruált stadion. Kőkemény politikai harc ez, médiamunkások százai örvendeznek most, hogy „tessék, ezeknek, stadion…”
Akkor nézzük a másik oldalt! Azok a horvátok, akik berámoltak egy négyest a szlovákoknak, tegnap pontot vesztettek az eddig pontot sem szerző azeriek otthonában! Elfelejtettek focizni, vagy az azeriek megtáltosodtak? Aligha. A horvát labdarúgók a világ elit klubcsapataiban játszanak. Agyon vannak terhelve már klubszinten is, ez elmondható akár a szlovák, akár a magyar válogatott játékosairól is! Azért mert ez nem sport, ez showbusiness! Ebben a körben minden a pénzről, minden a profitról szól! Egyedül ez számít. Másodlagos, ami pályákon történik, a lényeg a közvetítések reklámbejátszásaiban, a pálya körül futó fényreklámokban, a mezekbe szőtt hirdetésekben van! Csak az számít, hogy magas legyen a nézettség, a fogyasztó tudatalattijába égő reklám, a hirdetett termék választására ösztönözze. Ebből egy szűk réteg mesés bevételekre tesz szert.
Érdektelen, hogy közben a labdarúgás mint sport meghalt. Magam részéről köszönöm a címeres mezben pályára lépőknek és velük harcoló szurkolóknak a tegnap estét, még akkor is, ha ezúttal kikaptunk. Szégyenre semmi okunk!
Egyetértek mindennel, ami itt le lett írva. Ami a politika hatását a futballra (is) illeti, nem kell messze menni. Az idei előselejtezők valahányadik fordulójában a Slovan délszláv (innentől maradok a délszláv megnevezésnél, mert a konkrétumokba nem tudok belemenni hiányos földrajzi és politikai ismereteim miatt) ellenfelet kapott. A Slovan edzője és két játékosa a kevésbé barát, szintén délszláv országba tartoztak. Ennek az országnak a diplomáciai képviselete felszólította az edzőt, hogy tekintettel a közelmúlt etnikai konfliktusaira és a jelen, kevésbé baráti viszonyra a két szomszédos délszláv ország között, a két meccsen ne üljön a kispadon, a két játékos pedig ne vállalja a játékot. Az edző ennek a kérésnek/felszólításnak eleget tett, a Slovan úgy ahogy kell, két nap után kirúgta az edzőt a két honfitárs játékossal együtt… Na kérems zépen.Ehhez képest a szlovák-magyar, szintén testvérinek nem nevezhető kapcsolat kismiska. Visszakanyarodva a tegnapi meccshez,nagyon csalódott vagyok, az eredmény miatt főleg, de a játékunk kritikán aluli volt.30 percet fociztunk, utána minden koncepció nélkül – hogy mondjam, hogy ne bántsak meg senkit – kergettük a labdát és szétesve próbáltunk menteni legalább egy pontot. Nem arra számítottam, hogy a szlovákok a horvát meccs árnyékában behúzott farokkal jönnek, azt gondoltam, a mieink akarata érvényesül a meccs folyamán és igen, ezúttal jó eséllyel győzhetünk is. Próbáltam higgadtan nézni a meccset, ezért nekem ez a kép jött le. Vitathatatlan, küzdöttünk, hajtottunk, ezt elvártuk. De meddő fölény volt az első félidő és Mak kiugrásai már előjelezték, mi vár ránk, ha nem jutunk előnyhöz. 30.-32. perc után úgy álltunk le, mint a… Read more »
Az egészben az a torokszorító, hogy az ostor rajtatok felvidéki magyarokon csattan… Pedig… a szlovák szektorban magyarok is voltak (a szektoron belül is el kellett választani a szurkolókat), számtalan magyar nemzeti lobogón olvashattunk felvidéki településneveket. Mondhatnánk, hogy a sport erősíti a nemzeti összetartozást. Ez talán igaz is, de mégsem gondolom kulcskérdésnek. Inkább demonstrálja azt, hogy egy vérből valók vagyunk, erősíteni azonban legjobban a lelkünkben és a mindennapok apró iszapbirkózásaiban kell, nem vitatva azt, hogy amikor Dunaszerdahelyen, vagy Csíkszeredán „Ria-ria Hungária” biztatás zeng, az bennünk, anyaországiakban is felfrissíti a tudást vagy tudatosítja, hogy a gúnyhatárokon kívül is élnek honfitársaink, akik nemzetünkhöz tartoznak, akikkel összetartozunk. „Szakmai” értékelésbe pontosan azért nem mennék bele, mert vajon hogyan lehetne értékelni Szlovákia vereségét, majd feltámadását, vagy – fordított sorrendben – a horvátokét? Igazi libikóka… Egy dologban biztos vagyok. A szlovákoknak szakmailag jobb volt, hogy éles meccset játszottak a horvátokkal, míg a mi tartalékjaink lötyögtek egyet Montenegróban. Zárójelben: az UEFA tette kötelezővé, hogy a szabadnapos csapat is játsszon barátságos meccset, na ez is egy baromság… Az pedig a szlovák játékosokat dicséri, hogy a méretes hazai zakó után volt erejük felállni. Sajnos a média túltolta a bringát. Beállították a meccset sorsdöntőnek, annyira felfokozott volt a várakozás, hogy bénítólag hatott a csapatra. Rossi láthatóan támadó taktikát állított össze, de ez most nem volt sikeres, sajnos a góloknál a védelem sem állt a helyzet magaslatán. Mégis azt gondolom, valahol ez játék, így a hiba, a tévesztés, a rossz nap mind benne van. Nekünk pedig a helyén kell kezelnünk a dolgot,… Read more »
Az verte ki a biztosítékot, hogy a szlovák szektorba felvidéki szurkolók is váltottak/kaphattak belépőt és onnét szurkoltak. Meg az,hogy kifütyülték a szlovák himnuszt a szurkolók.
Egyik dolog sem korrekt. Az,hogy a mieink (Felvidék) csak így jutottak belépőhöz,botrányközeli helyzet volt… Mi van akkor,ha pl.a Slovan, Nagyszombat kemény magja is eljön?
A himnusz kifütyülése szintén nem helyes. Ha ott vagyok,jómagam nem teszek ilyet. Igen,a miénket is kifütyülték, meg nemzetgyalázó rigmusokat kiabáltak, de hát ezt valahogy a sajtó és a média elfelejtette megemlíteni. Talán egy újságíró hozta fel ezt a tényt a cikkében a hétfői meccsel kapcsolatban, a többi médiában – TV,rádió,sajtó – mi vagyunk a rosszfiúk.
Szóval,túl nagy a gyűlölet mindkét oldalon,kár ezt szépíteni.
Nem bánnám, ha innentől kezdve 10 évig nem lenne ilyen „sportesemény” a két ország csapatai között.
Na és utolsó gondolatként én kizártnak tartom, hogy a meccs előtti fokozott éles hangulat ne ragadna át ilyenkor a játékosokra is. Lásd Mak gólörömét, szinte megette a címert a mezén. Máshol ilyet nem tenne sehol…
De ez így van rendjén. Felfokozott hangulatú kettős meccsen vagyunk túl, eltart még egy ideig, amíg túlteszem magam rajta.
Minden szavaddal egyetértek.
Ami a jegyek illeti, UEFA rendelkezés, hogy meccsenként mennyi jegyet kap a vendégcsapat. Ennek az elosztásánál azt nem lehet tudni, hogy hány “vendégszurkoló” fog a házigazdának szurkolni – esetünkben ez is Trianon késői hatása…
A himnusz kifütyülése teljesen szembemegy a sport szellemével, de némileg a business-szel is, egyedül a nemzetek elhalásáért küzdő liberálbolsevikeknek ütőkártya. Ráadásul keményen visszaüt felvidéki magyar testvéreinkre. Az a tizenegy szlovák sportoló, aki kifutott a pályára, nem valószínű, hogy oka történelmi és jelenkori sérelmeinknek. Talán a spanyol bíróban sem szült pozitív gondolatokat a füttyorkán. Mindezek belátásához nem kellene túl nagy ész…