“…Ezért gondolom, hogy minden bor ugyan társas, és igazi lényét akkor tárja fel, ha közösségben isszák, a somlai a magányos itala. Annyira tele van a teremtés mámorának olajával, hogy csak kellően elmélyedt, végleg elcsendesült, kiegyensúlyozott magányban szabad inni. A somlairól (az eredeti, ősi, ma már ritka, csaknem fehér-arany, száraz, tüzes somlairól van szó) egyébként még azt kívánom elmondani, hogy bár minden komolyabb hegyi bor inkább a negyvenen felüli kornak, mint a fiatalságnak felel meg, a somlai az aggastyán bora. A bölcsek bora, azoké az embereké, akik végül is megtanulták a legnagyobb tudást, a derűt.” Hamvas Béla

Karácsony és Újév közé lusta napok ékelődtek. Pár nap szabadság, kis semmittevés, így indultunk hitvesemmel Somlóra. A legfőbb oka az volt, hogy találkozni szerettünk volna Boldogasszony Anyánkat megformáló Petrás Mária alkotásokkal, de egy komolyabb gyalogtúra és némi borkóstolás is terveink között szerepelt.

Petrás Mária Moldvában született énekes- és keramikusművész. Dr. Szabó Gizella és ismerősei által felállításra került Somló különböző pontjain egy-egy kőfülke, Petrás Mária Boldogasszonyaival. Ezek: Sarlós Boldogasszony, Kisboldogasszony, Nagyboldogasszony, Eketiltó Boldogasszony, Olvasós Boldogasszony, Gyümölcsoltó Boldogasszony, Gyertyaszentelő Boldogasszony. (Az alábbi rövidfilmben látható (olvasható) mindegyik alkotás magyarázata.)

Nem volt támpontunk merre keressük a faliképeket, kizárólag véletlenen múlt, hogy hétből négyet megtaláltunk, pontosabban egyáltalán nem volt véletlen, hogy utunk hozzájuk vezetett!

Elkanyarodtunk a hegy keleti oldalához, fejünk fölé tornyosult a Somlói vár. Ameddig lehetett felmentünk autóval, majd bő kilométert kutyagoltunk felfelé az erdőben. Az erődítményt meglepően jó állapotban találtuk, összehasonlítva például a döbrönteivel. Történetéről itt olvashattok. A várfalon ráleltünk Nagyboldogasszonyt ábrázoló alkotásra, a kilátás pedig lenyűgöző volt! A fényképek között megnézhetitek, hogy a Kisalföld végigpásztázása után jól látható – remélem nem tévedek – a Spital am Semmering havas kontúrja!

A vártól – újabb fárasztó felfelé kapaszkodás után – a Szent István kilátóhoz érkeztünk. Szent István szobra, egy hatalmas feszület és déli irányba varázslatos kilátás várt bennünket. A közeli dombok felett jól láthatóan magasodtak a tanúhegyek csúcsai, – a tévedés lehetőségét fenntartva – talán a Badacsonyt, Csobáncot, Szent György-hegyet esetleg a kúp alakú Gulácsot láthattuk. A Szent István kilátó 1938-ban épült.

Ugyan toronyiránt ereszkedtünk le a Szent Margit kápolna irányába, a felázott talajon ez sem volt könnyű. Onnan még jócskán kellett visszafelé, keleti irányba gyalogolnunk az autóhoz, de így legalább megtaláltuk a negyedik állomást, Sarlós Boldogasszonyt ábrázoló alkotást.

Jó lett volna egy korty tüzes somlaival lemosni az út porát, de nem találtunk nyitott pincét, a Somlói Borok Boltja is zárva volt, ezért a Séd-forrásnál kárpótoltuk magunkat kristálytiszta ivóvízzel.

Somló-hegy Magyarország egyik szakrális helye. Ennek mibenlétét nehéz megfogalmazni. Ahogyan kiemelkedik a környező síkból, ahogyan körbejárja és körbesüti a nap, lankáit szőlőültetvények tagolják, présházak emelkednek ki belőlük… az sem lehet pusztán véletlen műve, hogy az idők folyamán három kápolna épült! Évezredek alatt morzsolódik a bazalt, a szőlő csodálatos ásványokat vesz fel a fürtökbe, melyek továbbadódnak a borba. Reggeltől estig fürdenek fényben a szőlőbogyók, olyan borok születnek, amelyekről Hamvas Bélánál értőbben szólni aligha lehet. Ott él bennük Somló szakralitása. A hegyet kereszt őrzi, s egykor vár védte. Voltak akik késztetést éreztek arra, hogy a hét Boldogasszonyt ábrázolják, s valamilyen – ma még ismeretlen – rend alapján elszórják a hegyen.

Nem találtunk meg három alkotást. Eggyel több ok, hogy visszatérjünk nemsokára…