Álmos hétfő délután, februárt írunk, hétágra süt a nap.

Az ablakokon vékony jég, mikor hajnalban Péter felütötte a képernyőt, fényképekről fagyott világ tárult elé, strandlépcsőn csüngő jégcsapok. Dolga felől, munka után, akár leugorhatott a vélelmezett „fagyott világba”, fényképezőgép akkumulátora csőre töltve, benzintank tele, nosza, lássuk…

Tihany, félsziget, keleti oldal. Jobbra büfésor, balra víztükör. Előbbi zárva, utóbbin milliméternyi jégpáncél. Szemben Füred, Csopak, Alsóörs. Kompkikötő. Legendás átkelések, Szántódról, Tihanyról… Íjászverseny volt Csopakon, (talán Litéren), este Kormorán koncert Somogyváron, közben komp, Kompország katonái… Benedek hátul ült, nyakában érem, a bordó póló rásimul… Kormorán. Kormorán Baráti Kör, Világok világa Magyarország (adjon a Teremtő békét neked), Somogyvár… Hittük, hittem, egyszer minden jóra fordul.

Csopak legyen bármilyen évszak, legyen vastag jég, vagy forróság, pár méter, ahol víz és part ölelkezik, Csopak a gyermekkor és a reménybeli halál, ahol vízbe borul majd egy marék por, mely egykor akár én is lehettem tán. Gondolat: „Évmilliók jönnek az ember után, rohadt érzés, de én szeretem”.

Holnap Hamvazószerda lesz. Kell még valamit mondanom…?