Köszönjük, ránk férne egy jobb esztendő, akkor is ha baljós előjelek gyűlnek… De még van bennem egy évösszegző cikk, remélem még idén megleszek vele.

Nyírő József írása felidézte bennem a templomi pásztorjátékokat. Benedek – egyetlen fiúként – az angyalok között, talán még hároméves sem volt, amikor először fellépett az egyik legmeghittebb karácsonyi ünnepélyen. Ahogyan teltek az évek és cseperedett, volt pásztor, többször király (kétségkívül, ez volt a leginkább rászabott szerep…), kamaszkora vége felé az akkori angyalkák mára bizonyára már pásztorok, királyok lettek, s mindig születnek újabb és újabb angyalok…

Tudta, hogy a pásztorjátékot követően hazamegyünk, s várni fogják az ajándékok. Türelmetlenül topogott a templom előtt, siettette az elindulást, de mindig volt egy-egy ismerős, akivel még váltottunk pár szót. Mikor javasoltam, hogy igyunk meg egy sört még valahol, hevesen tiltakozott… azután hazaértünk, kezdődött az ajándékok végeláthatatlan kicsomagolása, de előtte – utolsó próbatételként – még elénekeltük a Mennyből az Angyalt… akármilyen mostoha fordulatot tartogatott és tartogat még a sorsunk, azokat az estéket semmi és senki nem veheti el sem tőle, sem tőlem…