A fájdalom leírhatatlan. Csurka István 2007. június 4-én elmondott beszédével gondolok száz év gyalázatra.

„A trianoni döntés évfordulóján egyetlen kötelességünk van: minden önsajnálatot, múlton merengést félretéve, minden megrögzött szokásunkká vált másra áthárítást mellőzve szembenézni a tényekkel és megállapítani a megteendő lépéseket. Trianon ma nemcsak gyásznap, nemcsak emlékezés egy velünk megesett végtelen igazságtalanságra, hanem megkerülhetetlen parancs is.

Trianon nem múlt el, Trianon itt van velünk, bennünk, és itt működik bent a megmaradt ország, a megmaradt nemzet testében, örök daganatként, immár nem a szétszaggatás tervével, hanem az egész megsemmisítésének, leigázásának, gyarmatosításának nemzetellenes szándékával.

A Trianonhoz vezető út hosszú volt, tragikus hibákkal és mulasztásokkal terhes, de még magyar út volt, egy önérzetesen fejlődő magyar világ, amely azonban nem ügyelt a saját belső megosztottságaira, a testében kifejlődő betegségekre és rothasztásokra, és nem figyelt oda a saját népe sorsára. A szegénység miatt megindult kivándorlás, a középbirtokos réteg gazdasági kiszolgáltatottsága, földeladásai idegeneknek és a magyar kapitalizmus alapvetően nem magyar volta, a falu, a nincstelenek elhúzódó nyomora, a földkérdés tartós megoldatlansága, a nagybirtok elterjeszkedése és a nem magyar érdekű sajtónak való nemzeti alárendelődés, a céltudatos butítás és felhígítás, a budapesti kultúra elmagyartalanodása, a liberalizmus felügyelet nélkül hagyása vezetett a háborúba való belépéshez, a német érdekek kiszolgálásához, a háborús vereséghez és Trianonhoz. Tisza Kálmán, majd fia, Tisza István méginkább azt hitte, hogy megtalálta az ország egyben tartásának útját-módját. A dualista monarchiába való tartózkodó beilleszkedés mellett Vilmos császár erős, roppant módon terjeszkedő Németországában, illetve a vele való szövetségben látta mindkét államférfi a Kárpát-medencei magyar főhatalom biztosítékát. Tisza István az életével fizetett ezért a tévedésért.

1918-ban gróf Károlyi Mihály és idegen megbízásokat teljesítő gyülevész bandája, kihasználva a háború anyagi nyomorát, élelmiszerhiányát, az egész kontinens végtelen anyagi kiéhezettségét, az ellenség oldalára állt át. Az amerikai támogatást, pénzt, anyagot és a gyarmatok minden kincsét birtokló antant fölénybe került, Károlyi annak megbízásából forradalmat robbantott ki a hátországban. Mérgező propagandájával hazahívta a frontokról a szenvedő katonákat, védtelenné tette a nemzetet. Károlyi az ellenség minden kívánságát igyekezett teljesíteni, mert az antant kormányaitól várta, remélte saját hazaáruló kormányának megerősítését. Amikor pedig ez a terve kudarcot vallott, átadta a hatalmat a másik megbízónak, Kun Bélának és bandájának. Ez Trianon legközvetlenebb előzménye és oka is ez.

Kommunista, leninista és liberális hatalomátvétel, a régi rendszerek megdöntése Európa három nagy birodalmában történt 1917 és 1920 között. Oroszországban 1917-től kezdődően Trockij vezetésével tört ki és aratott győzelmet a vörös forradalom, amelynek első számú politikai vezetője Lenin lett, a katonai vezető, a harcoló egységek parancsnoka viszont a világforradalom atyja, Trockij, eredeti nevén Bronstein. Nyomban a hatalomátvétel után, sőt már a harcok közben megindult a belső vérengzés, a koncentrációs táborokba hurcolás, a gyilkosságok sorozata. A cári családot a csecsszopókig kiirtották. Kezdetét vette a keresztényüldözés és a pravoszláv egyház erkölcsi hatalmának megtörése. Lenin különbékét kötött a németekkel, és átengedte nekik a vitatott lengyel területeket, amelyeket amúgy sem tudott volna egykönnyen a bolsevizmus igájába hajtani. Orosz területeket a békéért.

Németországban hirtelen roppant erős lett a kommunista párt, II. Vilmos császár lemondott, polgári erőknek adta át a hatalmát és az új kormány vezető pozícióiba német liberálisok kerültek. Bajorországban úgyszintén. Ausztriában szociáldemokrata kormány alakult, hasonló összetételben, kikiáltották a köztársaságot, a Habsburgokat száműzték. A legnagyobb felfordulás azonban Oroszország mellett, a Magyar Királyságban következett be. 1918. október 31-én egy felerészben zsidókból álló, katonáknak álcázott terrorcsapat megölte gróf Tisza Istvánt, a régi rend oszlopát. Másnap köztársasági elnökké választották a kretén Károlyit. Az országot elborította a szenny, a mocsok, a bűnözés, a zűrzavar határtalanná vált. A kormány leglényegesebb ténykedése az volt, hogy szétengedte, feloszlatta a hadsereget, és minden oldalról védtelenné tette az országot. A kormányzásnak még a szándékát sem lehetett felfedezni, fogalmuk sem volt róla Károlyi sarlatánjainak, minden ténykedésük a volt ellenség, az antant hatalmak kegyeinek hajszolásában merült ki, olyannyira, hogy végül ezek is megunták őket. 1919. március 21-én aztán kikiáltották a Tanácsköztársaságot, mint a legtökéletesebb államformát, és elkezdődött a magyarság módszeres irtása. A Tanácsköztársaság 133 napja alatt vörös brigádok járták az országot, Szamuellyk, Korvin Ottók, Lukács Györgyöcskék vezetésével, és ártatlan magyar állampolgárokat, birtokosokat, gazdákat, katonákat lőttek főbe, akasztottak fel. Fosztogattak és raboltak. Mindent le akartak rombolni, ami a régi világban a magyarság akaratából, a munkája, szenvedése, verítéke nyomán létrejött. Vörös hadseregük összeomlása közben a román hadsereg akadálytalanul nyomult be Budapestre, és elkezdődött a magyar élettér második kifosztása.

A magyarság sorsa válságos. A bolsevizmust és a vele szövetkezett álnok liberalizmust véglegesen ki kell iktatni a magyar politikai életből. Ez a magyar megmaradás alapkérdése. Ez Trianon évfordulójának egyetlen üzenete. De nem is üzenet ez már, hanem erkölcsi parancs.

Első a megmaradás. A magyar megmaradás.”

(A beszéd elhangzott 2007. június 4-én a budai Turul-szobornál.)

Forrás: Vadhajtasok.hu