Zarándokúton a magyar Caminón.
2019. május végén két napot zarándokolhattam az El Camino magyar szakaszán. Az utat jutalomképpen éltem meg, mintegy lezárva az elmúlt év nehézségeit, próbatételeit.
Bátyám, Rezsnyák Péter már tavalyi végiggyalogolta a Camino magyar szakaszát, mely Tihanyból indul és Lébényig tart. Az idei évi zarándoklatot így már rutinosan szervezte, kis lelkes csapat szegődött mellé. Egy pénteki napon indultak Tihanyból, majd kb. 25 kilométeres útszakaszokat megtéve, esténként más-más faluban szálltak meg. Minden állomáson a zarándokútlevélbe pecsétet kaptak, jelezve, hogy az adott szakaszt teljesítették. Legtöbb helyen egyszerű, de igényes zarándokszállás várja a megfáradt gyalogosokat. Tiszta ágynemű, meleg víz, zuhany. Mi kellhet ennél több?
Én Pannonhalmán csatlakoztam a csapathoz és innen együtt tettük meg az utat Győrbe, majd másnap Lébénybe. Már a vonatút is gyönyörű volt, a Bakonyon át zakatolt a szerelvény, erdők között, patakok partján, feledtetve a zötykölődés fáradalmait. Mindenkinek ajánlom, akár csak kirándulásként is!
Pannonhalma központjában találkoztunk, és megkerestük az Apátság által fenntartott Szent Jakab szállást. A falu szélén, erdő mellett helyezkedik el az új építésű, több házból álló zarándokfogadó. Minden épületben egy nagyobb csoport is elfér, emeletes ágyas kialakítás révén. A bútorzat egyszerű, de nagyon szép és tiszta. Külön épületben van étkező és teakonyha, ahol a kávé és teafőzés becsületkasszás. Természetesen kaphatók az apátsági borok is 🙂 .
Innen az út (27 km) Győrig gyönyörű, elég jól jelzett a fésűkagyló jelekkel. Főként erdős helyeken vezet, majd Győrújbaráton keresztül érkezünk meg Győrbe. Egész nap szép időnk volt, mire este Győrbe értünk kezdett szemerkélni az eső. Győrben a Szent Cirill és Metód zarándokházban szálltunk meg, mely szintén egyszerű, de tiszta és kényelmes volt.
Másnap esőben indultunk neki Lébény (28 km) felé. Az utunkba eső kínai boltban 1.000.-Ft-ért ? még vettem egy nagy pelerint, hogy jobban védjem magam az esőtől. Ez az útszakasz egyenes, sík, így elsőre egyszerűnek tűnik, de kis idő múlva végeláthatatlannak is. A hőmérséklet kellemes volt, azonban az eső szünet nélkül permetezett, átáztatva az út melletti füvet is, így pihenésre, üldögélésre nem volt lehetőség.
Abdánál megnéztük a Radnóti emlékművet, ahol társaival együtt agyonlőtték a fiatal költőt. Felidéztük “Nem tudhatom” című versét is, mely felnőtt fejjel már egész más értelmet nyert, mint amikor iskolás korunkban kellett bebiflázni.
Település nem szakította meg az utat, így a tájban, virágokban, állatokban gyönyörködhettünk. Bakancsom és nadrágszáram meglehetősen átázott, így igencsak elfáradva vonszoltam be magam Lébénybe. Itt a gyönyörű Szent Jakab templom volt a végcél, ahol imánkkal hálát adtunk sikeres utunkért.
Sokan és sokféle okból járják a zarándokutat, van akinek csak kirándulás, van akinek elmélyülés a hitében, van akinek útkeresés.
A hétköznapi gondoktól – munka, háztartás – távol, lelkileg felfrissülve, fizikailag kellemesen törődve értünk haza.
Mindenkinek szeretettel ajánlom az út végigjárását 🙂 !
Mártikám! Gratulálok ehhez a szép teljesítményhez és örülök,hogy van Benned ekkora erő.A beszámoló érdekes és kedvet ad ahhoz,hogy mi is belevágjunk egyszer ebbe a csodálatos túrába,zarándokútba. Remélem, a vándorút további erőt ad Neked a továbbiakban és egyben motivációt ahhoz,hogy teljesítsed az egész Caminót,Sanitago de Compostelaig. A Camino nem ismeretlen számomra,Van egy vágyam,hogy ha marha sok pénzem lesz,letekerjük bringával (állítólag sokan így is teljesítik a Szent jakab zarándokutat). Sokat olvastam már a zarándokútról ,általában a lelki újjászületés,feltöltődés,a helyes út meglelése a cél,de gondolom akadnak olyanok is,akik pusztán csak kihívásként teljesítik a több száz kilométert-vagy több,mint ezret?-ha már az egész távról beszélünk. Nem tudtam,hogy van Magyarországon is Szent Jakab zarándokút-szakasz.A kéhazánkatpek csodálatosak,a természetben haladni,látni,jobban megismerni hazánkat.Hányszor elhaladtunk a Radnóti emlékhely mellett kocsival.Sose volt alkalmunk megállni ott.Vagy túl kényelmesek vagyunk? Majd alkalomadtán elbeszélgetünk erről az útról… Talán Paolo Coelho könyve a Caminoról volt a legmélyebbre ható,bár a spirituális élmények,amelyeket a Vándor átélt útja során,számomra nem voltak érthetőek.De ez az én hibám.Meg tudom érteni azt,hogy a zarándokúttól lelki feltöltődést remél a vándor,de a spiritualitás messze áll tőlem.Ide még nem értem be.De ki tudja,mit hoz a jövő?