…vizet áraszt – írnám szívem szerint. Az időjárás márciust idézi, a reggelek fűtésért kiáltanak, miközben „megkoronáztak” bennünket, ez a tavasz elszállt…

Elmaradt rengeteg dolog, talán nem is baj. A hiány felértékel mindent, jobban becsüljük azt ami régebben jó volt. Talán lassan éled minden csipkerózsika álmából.

Amikor elmaradtak az íjászversenyek, gondoltam, edzésben maradok, szorgalmasan lőttem, gyakoroltam. Amikor kilátásban sem volt újabb megmérettetés, lassan elmaradtak a házi edzéseim. Ugyanígy elmaradt a kettlebell is, járványügyi okokból nem lehetett edzeni. On-line nem az igazi… Közben lett egy új kerékpárom, az mozgásban tartott valamennyire, de közel sem elegendő mértékben.

Azután jött a hír, hogy lehet edzeni. Először e kettlebell indult, az első alkalom után, másnap alig bírtam lábraállni az izomláztól. Szombaton elmentem Alsóörsre íjászedzésre, s ha már ott jártam, bekukkantottam az annyira szeretett Csopakra. Közben a kertünk is kezd alakulgatni. Alább van pár fénykép mindezekről.

Újraindulás… azt érzem, nagyon érzem, hogy semmi sem folytatódik – folytatódhat – úgy mint március előtt. Meglátjuk mi sül ki ebből… nem félek, de semmi jóra nem számítok…